A hős homálya...(AizawaxOC)

3

Egyre közelebb húzott és ez által egyre közelebb voltam az arcához és az ajkaihoz...

Ki égtem... Mit tegyek?

-A-Ai-za-wa -dadogtam a nevét, mert jobb nem jutott az eszembe

-Igen?-kérdezte súgva

-T-Túl k-kö-zel va-vagy...-hallattam nagy nehezen a hangom

-Valóban? Észre se vettem...-mosolygott

Most komolyan? Hogy lehet ilyen nyugodt egy ilyen helyzetben? Nem fél?

Az ajkaink súrolták egymást, a hangulat egyre jobban fórosodott és feszültté vált... Amikor már az ajkaink egymáshoz értek volna, hirtelen el hajolt és a homlokomra nyomott egy puszit...

Baszki! Játszadozott velem és én észre se vettem! Hülye vagyok! Nem hiszem el! Csak szórakozik velem, hisz, hiszen egy hiba kinek kellenne? Csak el ragadtattam magamat. Hiba volt... Most szét tép a szégyen... Mihez kezdjek? Matott kaptam. Mèg hozzá keményet. Legalább a kegyelem döfést had kapjam meg! Itt helyben, most, rögvest!

Aizawa:
A levegő teljesen forró lett. Az ajkaink súrolták egymást. Nem bírtam magammal meg akartam csókolni, de valami meg állított és így nem tettem meg. Helyette csak a homlokára hintettem egy puszit, majd el sétáltam mellette.

Mekkora hülye vagyok!

Kasumi:

Mit tegyek? Mit tegyek? Fel poffozazam, "hogy velem ne játszadozz"? Az nem lenne durva? Durva miket is beszélek, ez durva egy gyilkosnak? "El tunyultál", apám tuti ezt mondaná, csoda ,hogy még nem talált rám...
Viszont a fel pofozós téma, tetszik.

Amint a gondolat menetembe ért ez az információ, addigra a kezem már az arcán volt...

Na neeee! Tényleg fel pofoztam! Basszus!

-Ve-Velem ne játszadozz!-jött hozzá a szöveg is majd a síró görcs kerülgetett, nem bírtam ki akartam szaladni. Amit majdnem sikerült is végbe vinnem, csakhogy egy kéz blokkolta ezt a meg kísérelt tetet.

-Ki mondta hogy szórakozók veled?-húzott magához a blokkoló kéz tulajdonosa, mit sem törődve a bennem kavargó érzésekkel

-E-Eressz el!-emeltem meg a hangom-Aizawa eres— meg szakított. Meg szakított egy csókkal miközben a kezét a derekamra öltötte, én meg ki pirultan álltam vele szembe a csókban.

El vált tőlem én meg csak árgus szemekkel figyeltem, hogy ezt mire véljem. Egy hirtelen érzés viszont ezt ketté szelte és arra vezérelt, hogy vissza csókoljak, és ezt meg is tettem.
A kezem a nyaka köré fontam és egy szenvedélyes csókba taszítottam magammal együtt karöltve...

-Tényleg?-szakadtam el tőle és félre pillantva kérdeztem vissza

-Tényleg.-csókolt újra

Egymást öleltük még mindig de ezt észre se vettem, egészen addig míg nem ajtó nyitódását hallottuk.

-Ki az?-néztem az ajtó felé és észre vettem a minket kukkoló Éjfélt

Baszki! Ezt most jól meg csináltam!

-Ka-Kasumi, beszélhetnénk?-kérdezte le fagyva amire gyorsan el váltunk Aizawa-val

-H-Hogyne!-siettem oda mellé avagy a halálomba...

Ez félelmetesebb mint apám...-nevettem kínomban

Ki mentünk az irodából és így kettesben maradtam Éjféllel.

-Na, na össze jöttetek?-ragyogott a két szeme

He? Álmodok?

-Valami baj van?

Ezt pont te kérded?

-Csak nem ezt a reakciót vártam...-mosolyogtam zavartan-Egyébként meg nem történt s-semmi különös.-csuklott el a végén a hangom-Csak csókolóztunk, de semmi több!-vörösödtem el Éjfél perverz mosolya láttán-Na-Na én megyek is haza, bőven sok élményben részesültem ma...-sóhajtottam és el suhantam mellette

Ez volt az első napom itt a U.A-be, mégis már most minden fenekestül meg változott. Semmi sem a régi. Annyi minden törtönt és valószínűleg még fog is... De egyet remélek, de azt nagyon, hogy apám ne tudja meg, hogy a U.A-be tanítok, vagy a U.A-s diákoknak annyi...

El indultam tehát haza a kettő nagy szatyorral a kezemben.

Ez a nap túlságosan is sok volt az én szürke életembe...-sóhajtottam miközben meg veregettem a vállamat

Lassan tehát haza értem és fáradtan dobtam le magam a kanapé kényelmére.

-Hű... nem gondoltam volna, hogy ez ilyen jól fog esni...

Viszont a kanapé kényelmét nem sokáig élveztem, mert éhes lettem, ebből kifolyólag pedig a konyhába mentem. Készítettem magamnak valami ennivalót és egy forró, gőzölgő teát, ezek kíséretében foglaltam helyet ismételten a kanapén, és falatozni kezdtem.

Hamar el ment az idő és már csak arra eszméltem, hogy este 11:00 van. Fel álltam a kanapéról el mosogattam és el mentem le fürödni.
Jó érzés volt érezni a bőrömön a meleg vizet, le mosni a nap koszát.
Mi után végeztem a magam rendbe szedésével az után el mentem aludni.

Nem hittem volna hogy a tusolás után jobban fogok élvezni valamit a mai napom...-futott àt az agyamon a gondolat

Nem kellett sokat kelletnem magamat, hamar el aludtam.

Már megint azzal a fránya ébresztővel indul a napom... Atyám... ez tán' mindennél rosszabb...-keltem ki nagy nehezen az ágyból, legszívesebben rögvest vissza is borultam volna de nem tehettem. Készülődni kellett.

A hófehér hajam a vállamra omlott és egy nagy ásítás közben be ágyaztam. Ezt követően a konyhába kullogtam és ott csináltam valami reggelit magamnak. Ismét egy teával és egy reggelivel ültem az asztalhoz. El fogyasztottam amit hoztam majd a fürdő követte a sort.
Rendbe szedtem magam és fel öltöztem ez úttal a hős ruhámba, mivel a tegnapi nap folyamán "a vészhelyzet" miatt nem a hősi ruhámban jelentem meg így jól esett már felvenni.

Az idő meg ütötte azt az idővallumot ami az indulást jelképezte, ezért nem is várakoztam indultam is a második napomra a U.A-be.

Ha a tegnap ilyen esemény dús volt, akkor a ma mit kínál? Vajon mi lesz a mai "menü"? Jó lenne tudni. Lehetett volna akár ez is a képességem, előrelátás...-a gondolataimban el veszve sétáltam az utcán.
Semmi nem oda illőt nem véltem fel fedezni szóval kényelmes körülmények közt tettem meg azt a kevés utat a U.A-be.
Mi után az épületben sétáltam immár, meg láttam Aizawát aki felém közeledett. Arca ugyan olyan volt mint tegnap, ugyan az az unott arc kifejezés.
Ilyenek láttán gondolkozom el hogy mennyi kedve lehet neki itt lenni?
Lehet, hogy az arca unott de mind e mellett nagyon helyes.

A tegnapi nap során volt egy kisebb "incidensünk" szóval nem éppen tudtam mit tegyek.
Köszönjek vagy sem? Fussak el vagy ne? Közvetlen legyek vagy ne? Felejtsem el vagy sem?-ezek a kérdések kínoztak, viszont a távolság vészesen fogyott és az időm is osztódott egyre inkább...