A hős homálya...(AizawaxOC)

10

Ahogy a lábam bírta úgy szaladtam Aizawa-hoz akár mint egy kisgyerek aki elhagyta a szüleit és kétségbe esetten keresi. Amilyen tempót diktáltak meg állás nélkül hamar oda értem és kopognak kezdtem az ajtón de jobban meg fontolva inkább úgy hangzott mint valami gyilkos aki rá akar törni áldozatára...
Minden esetre is az ajtó nyílt és ahogy meg láttam Aizawa-t a nyakába ugrottam és szorosan öleltem magamhoz.

-O-Oi! Kasumi!-szolt Aizawa kicsit zavartan

-Csak... maradj így!-adtam ki az utasítást és rövidesen a karjait át fonta a derekamon és hosszas ölelésbe fogtunk

Nem akartam elengedni mert féltem ha ezt most megteszem örökké elvesztem...

-Nem akarlak elveszteni... soha!-csordultak ki a sós könnycseppek de erre csak eltolt magától finoman és az ajkaimra tapadt, lágy és óvatos volt de egybe szenvedélyes is, nyelvével be hatolt a számba és ördögi táncot jártak nyelveink, a karjaimat a nyaka köré fontam míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához én pedig bele túrtam a hajába. Csókunk lassan de véget ért sajnos ugyan is az a 180 másodperc amennyit ki bír az ember levegő nélkül túl kevés mégis még ennyit sem tehetünk meg mert a szervezetünk nem bírná, pedig igazán csodás lenne, akár egy tündérmese. Fura sose hittem a szerelembe és talán még most se inkább csak a kötelékekben mégis ez lassan számomra a legfontosabb lett, nem, nem is a szerelem hanem Aizawa. Az emlegetett pedig további csókra hívott amit ellenzés nélkül el is fogadtam majd a keze lassan le csúszott a derekamról a térdhajlatomba és fel emelt majd a falnak nyomott és vadul falta ajkaimat. Csókja olyan volt mint a drog, mámorító és nyugtató, felettébb jó érzés amit abban a pillanatban nem adtam volna semmi pénzért. Ismét a hajába túrtam mire bele mordult a csókba és bele nevetett ebből feltételeztem hogy tetszett neki így én is bele mosolyodtam a csókba.

-Nem fogsz elveszteni soha... szeretlek Kasumi magam se tudom hogy érted el de azt hiszen együtt kell vele élned.-nyomott egy puszit még a számra

-Sose hittem hogy valaha is rövidesen ennyire meg szeretek valakit azt hiszem neked is együtt kell ezzel élned ugyan is szeretlek Aizawa Shouta!-viszonoztam a puszit

-Mit szólnál ha elhívnálak ma vacsorázni?-kérdezte egy apró pírral de nem akkorával amilyen az én arcomon futott át

-Elfogadnám... és nagyon örülnék neki.-mosolyogtam lágyan

-Akkor 7-kor?-bólintottam mire meg csókolt majd el váltunk és meg ölelt

-Oh, nekem mennem kell!-jelentettem ki amire bólintott majd egy csókra húzott sokadjára de örömmel fogadtam akár csak az elsőt

-Akkor 7.-erre csak rá mosolyogtam majd bólintottam

-Szia.-intettem neki mire ő is vissza intett én meg már ott se voltam

Hogy miért rohantam el? Nooooos, sose voltam még randin így kell valaki aki fel készít ez alatt Éjfélt értem, bár ő inkább az esküvőt tervezi és nem a randit...

-Éjfél?-csörgettem meg amire fel is vette rögtön

-Kasumiii, sziaa!-köszönt ahogy mindig-Mi az?-kérdezte

-Át tudsz jönni hozzám? Úgy mostanság?

-Persze! Mindjárt ott vagyok!

-Okés. Köszi!-ezzel le tettem és én is haza fele vettem az irányt

Éppen hogy egy másodperccel ha haza értem Éjfél előtt de sikeresen is be jutottunk a házba majd Éjfél a nyakamba ugrott és köszönt.

-Neked is szia.-nevettem el magamat

-Naaaa miért kellettem? Uh! Várj! Terhes vagy?-ujjongott mint egy cukortól be pörgött gyerek

-M-Mi? Nem! Dehogy! Miért lennék?-kérdezgettem meg lepődve ugyan is erre nem számítottam

-Uh-Uh! Akkor csak lehet hogy az vagy? Hoztam tesztet!-mosolygott mind egy őrült majd a kezembe tolta

-Mi lenne ha előbb elmondanám és nem találgatnál? És tedd el azt a tesztet! Nem vagyok terhes!-mutogattam a mutató ujjammal bizonygatva hogy igazat mondok

-Heeeeeeeh? Pedig úgy szurkoltam...-tört le a vigyora

-Térjünk a lényegre inkább, jó?-vontam fel a szemöldököm

-Jóóóó...-válaszolt durcásan

-Aizawa és én randira megyünk.-mondtam és ismét fel pörgött

-Uuuuuuuu! Úristen!

-Nehogy szívrohamot kapj te jó ég!-nyomatékosítottam mert szerintem a vérnyomása az egekbe lehetett

-Áh! Menjünk ruhát nézni!-meg se várta a válaszom csak be szaladt a hálószobába és a szekrényhez lépett majd kutakodni kezdett és mint egy kritikus úgy hmögött-Kasumi! De hiszen neked egy ruhád sincs!

-Nem szoktam ruhát hordani...-vontam vállat

-Már pedig felejtsd el hogy ebbe mész! Azonnal át megyünk hozzám!-ezzel meg fogta a karomat és húzni kezdett

Éjfélhez érve be is szaladt a ruhatárjába majd ki hozott vagy 30 ha nem több ruhát majd az ágyra dobta.

-Próbáld!-utasított mire nem is mertem volna ellenkezni

Sorba próbáltam fel a ruhákat és mindegyikre egy hangú nemet kaptam miszerint nem megfelelő...

-Ez lesz az! Igen ez!-mutatott rá ami épp rajtam volt

Tényleg nem volt rossz, egy fekete hosszú ruha, a hátulja szinte teljesen ki vág a elől pedig nagy V alakú dekoltázzsal és egy fekete vékony szalaggal a mellkasom alatt, a ruha alja fel vágott volt azaz ki látszódott az egyik lábam ahogy léptem de egyáltalán nem zavart.

-Tényleg jónak tűnik.-nézegettem meg

-Egy kis smink és egy fekete magas sarkú és igazi bombázó leszel!-bólogatott magában-Kezdjünk is neki!-tapsolt örömében és esküszöm jobban élvezte mint én ezt az egészet.

Egy vagy két órával később, igazából nem tudom nem számoltam de így is túl hosszúnak tűnt de végre kész lettem, vagyis Éjfél szerint.

Hosszú egyenes fehér haj az első két tincs be göndörítve, a fekete ruha, egy fekete magas sarkú, egy szintén fekete kis táska, szolid smink piros rúzzsal ami szerintem túlzás de Éjfél ragaszkodott hozzá, és végül egy kis szempilla spirál. A vég eredmény nem lett olyan csicsás mint számítottam így tényleg tetszett.

-Áh! Nagyszerű vagy! Aizawa nyála csorogni fog! O, apró majdnem elfelejtettem!-szaladt be a hálóba majd ki-Tessék ezt tedd el!-nézett perverzül majd meg néztem amit a kezembe nyomott és éreztem ahogy teljesen el vörösödök

-N-NEM!-kiáltottam kissé hisztérikusan

-Azért tedd csak el...-húzódott egy perverz mosoly az arcán és szinte hallottam ahogy ágyba fektet Aizawa-val.

-Kizárt! NEM! NEM! NEM!-tiltakoztam

A ruha (már ha nevezhető így), egy fekete csipkés body fehérnemű volt amit szexhez vesznek fel az emberek...

-Oh, elkésel! Már 6:55 van! Aizawa lent vár!

-Mi? Honnan tudja hogy itt vagyok?-pislogtam nagyokat

-Én mondtam neki! Na vedd a magas sarkúd!-parancsolt rám én meg szót fogadtam és felvettem majd a kezembe nyomta a táskát és megölelt-Sok sikert!

-Köszi! Szia.-búcsúztam el tőle

Aizawa tényleg ott várt rám így oda siettem hozzá ő meg csak ámulva bámult.

-Gyönyörű szép vagy.-csókolt mire vissza is csókoltam

-Köszi. Te is nagyon jól nézel ki!-néztem végig az öltönyös Aizawa-n és be kell hogy valljam nagyon is tetszett a látvány de nem gyönyörködhettem benne túl sokáig ugyan is Aizawa be segített a kocsiba majd elindultunk.-És hová megyünk?-kérdeztem ki nézve az ablakon

-Majd meg látod. Meglepetés.-mosolyodott el amire én is lágyan el mosolyodtam