SzJG Tábor

7.rész

Június 26.

Reggel szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudok depressziózni, ugyanis egy táborban vagyok.A francba,pedig amikor az osztálytársam után sírtam, két hétig ki sem mozdultam a szobámból csak faltam a csokit,bámultam a filmeket és a szomorú zenéimre bőgtem.A régi szép idők...

A fantáziálásomból Kinga szakított ki.

-Renáta!Te egy borzasztóan idegesítő személyiség vagy.Komolyan nem sírhatsz ennyit, csodálom, hogy vannak még könnyeid.Tudod mi vár rád az életben?Sejted csak egy kicsit is , hogy ha egy kis szerelmi csalódástól ami halkan megjegyzem még igazi sem mivel pár napja hogy ismeritek egymást és az égvilágon semmi nem történt köztetek annyira kiborulsz, hogy hetekig csak sajnálni akarod magad mi lesz?Szerinted milyen az élet?Szerinted ha lesz valami bajod akkor mindenki kérdezgetni fogja a műproblémád és megértően bólogatnak majd miközben zokogva szidsz mindenkit?Nem, megmondom neked, hogy nem.Életképesnek kell lenni és cselekedni!Figyelj most megteszem helyetted.Nézzük csak Corteznek barátnője van.Ez nem azt jelenti, hogy szerelmes, nem tudhatod.Mivel talán valami vonzalom is van köztetek akár az elfelejtésed könnyítésére is szerezhette magának.Bár azt sem ártem miért akar elfelejteni de mivel ő sem az eszéről híres ezt is szó nélül hagyom.Mit kell tenned neked?Hagyni.Úgy tenni mintha nem érdekelne, semmi érzelmet nem szabad kimutatni.Ha ő a földbe tipor tedd ezt te is.Na látod ennyi az egész.

-Igazad van.-sóhajtottam.-De én nem tudom eljátszani, hogy nem érdekel.Nem megy.

-Hahh!Hitesd csak el magaddal! Így tényleg nem fog menni.Csak ha tényleg akarod, akkor viszont bármi sikerülhet.-azzal kilépett a házból.

-Már megint igazad van.-nevettem fel hitetlenül.-Hogy csináljam?-fordulok Virág felé aki egész eddig csendben hallgatott minket.

-Jujj tudom máár.Húzz a szemedbe valami fekete sálat és akkor tuti nem veszed észre.Tökre úgy fog tűnni mintha nem érdekelne téged.

-Öhm...-oké,Virág tényleg nem túl okos.-Nem is tudom, akkor neki mennék valakinek.

-Ajj,igaz.-szomorodott el egy pillanat alatt.

-De azért köszi.-simítottam meg a karját, és feltápászkodtam.-Na menjünk reggelizni.

Evés után Haller elmondta, hogy ma Vidámparkba fogunk menni.

-Víííí de jó!-visított fel Virág-Reni!Felülünk majd a hullámvasútra?

-Persze szívesen.-mosolyogtam rá tudatlanul mert akkor még nem tudtam mire válalkozok.Aztán amikor már a vidámparkban álltunk az előtt a rémség előtt kicsit átgondoltam a dolgokat.

-Ööö, Virág.Én ettől félek.-itt egy csapat lány akik már a hullámvasútban ültek ami lefele tartott felvisított én meg reszketve fordultam Virág fele.-Atyaég, ez nagyon para.

-Ajj, de nem akarok egyedül menni.-már könnyes volt a szeme én meg tehetetlenül bólintottam.

-Jólvan megyek veled.

Totál betojva kapcsoltam össze az öveimet sőt azon is elgondolkodtam, hogy ellopom a mellettem ülő kisgyerekét is az úgy biztonságosabb, őt meg úgyis fogja az a nénike aki mellette van.De aztán amikor rám szóltak, hogy miért matatok egy másik ülésben, inkább visszakaptam a kezem.A kisgyerek meg úgy nézett rám mint aki mindjárt megharap.Hjaj de csodálatos helyzetben voltam.És hirtelen elindult a hullámvasút.Először még nem is volt olyan vészes, büszkén néztem körbe amolyan "háh, ettől féltem??hisz ez semmi" aztán elkezdett felfele menni egy emelkedőre.A tetején megállt én meg nyugodtan dőltem hátra kiélvezve a nyugalmat.A következő pillanatban meg irtózatos sebességel megindult lefele.Én teli torokból üvöltöttem és egy miatyánkot is elhadartam mert biztos voltam benne, hogy most aztán nincs menekvés meghalok.De persze ez nem történt meg, a vasút ment tovább és én  már csak háromszor kerültem halál közeli állapotba.A végén kicsit szégyenkezve kászálódtam ki az ülésből mert igaz hat évesekkel utaztunk együtt mégis az én hangomat lehetett a legtöbbször hallani.

-Na jó volt?-kérdezte Virág csillogó szemmel.

-Ahhha.-álítottam a lehető legmeggyőzőbben.

-Akkor jó!-vigyorgott mint a tejbetök.-Mondjuk kicsit úgy tűnt mintha meg lennél ijedve.

Kicsit?Pff.Haha.Hahaha.Hahahaha.Na jó abbahagyom, de akkoris!Kicsit????

-Ja de csak egy kicsit.-hagytam rá.

-Szevasztok!-jött velünk szembe Ricsi Cortezzel,Davvel és Zsoltival.-Reni sikítását hallottam.A vidámpark másik végéből...Van valami baj?Mert nem tört ketté a gerinced ahogy Zsolti gondolta..

-Jaa, semmi baj.Csak kicsit megijedt a hullámvasúttól.Egy kicsikét.-mutatta Virág a kezével.

-Értem.-tünődött Ricsi, szerintem végig gondolta milyen lehetek tényleg megijedve ha amikor állítólagosan csak "kicsit" vagyok megijedve, már így visítok.-Na jöttök?Felülünk az óriáskerékre.

-Igen!!!-vágtam rá.-Imádom az óriáskereket.

-Jó menjünk.-mosolygott Ricsi.

Beálltunk a sorba és amikor végre mi következtünk hirtelen jutott eszünkbe, hogy külön kettesekbe kell ülni.Jellemző.Fél óráig ácsorogtunk unatkozva de erre persze nem gondoltunk.

-Én Ricsivel ülök!-jelentette ki Virág.

-Mi?-kérdeztem csodálkozva.

-Izé...Az ő ötlete volt az óriáskerék.-vágta ki magát.Hát ez meg milyen indok?Ő ötlete volt.Na kösz.

-De akkor én kivel?-kérdeztem szomorkásan.

-Én Davvel!Le fogom lökni őt a tetejéről.-büszkélkedett Zsolti.

-Fenét!Én foglak téged.-röhögött a képébe Dave.

Ők dulakodva felszáltak,Ricsi és Virág már rég bennt ültek én meg Cortezre néztem.

-Akkor mi együtt.-szólalt meg.

-Aha.-bólintottam.

Mi is beszáltunk majd szóltak, hogy indulás és az óriáskerék megmozdult.Én Cortez szemébe néztem és persze rögtön elvesztem benne.Ő is engem nézett és közelebb hajolt hozzám.Éreztem a leheletét az arcomon.Ujjaival kisimította kósza tincseimet a szememből és lejjebb vezette a tekintetét.Én is ránéztem puha ajkára.Már már akartam, hogy megérintsék az enyémet.De mint minden jót ezt is félbeszakította valami.

-Ó, te barom.-ordította Dave.-Lelökted a táskám.

-Te meg majdnem engem.-vágott vissza Zsolti.

-Benne volt az ipad-om!-kiáltotta kétségbeesetten Dave.

Jaj.Sajnos nem tudtam élvezni az óriáskerék hátralevő részét mert vagy a Zsolti és Dave vitáját hallgattam vagy minden igyezetemmel azon voltam,  nehogy Cortezre nézzek.Félbeszakították az "akárminket" és már mindegy volt.Meg egyébként is.Most jutott eszembe, hogy barátnője van.Uramisten.Mi történt volna.De ő is akarta.Láttam rajta.De akkor miért van barátnője?Megőrülök!Végre megállt az óriáskerék és megkönnyebülten vettem tudomásul, hogy Dave-nek nem romlottak el a kütyüi.Ezt persze nem én állapítottam meg hane ő ellenőrizte.

-Szerencséd!-rázta meg olyan "dorgálósan" a kezét Zsolti felé.

-Ja.Meg neked is.Hogy nem a balesetin fekszek.-bólintott ő.

Ebben maradtak én meg megnyugodva vettem tudomásul, hogy újra szent a béke köztük.

Este a táborhelyen, vacsora után még leültünk a tábortűzhoz.Cortez kihozta a gitárját, és együtt énekelgettünk.Áhitatosan figyeltem .Ő miért ilyen menő?Miért áll neki ennyire jól az hogy tincsei belelógnak a szemébe és lehajtott fejjel, néha felnézve gitározik?Őt nézve miért tűnik könnyűnek a gitározás?Miért zúgtam bele ennyire?Miért szakították félbe a ....talán csókunkat?Őt miért nem érdeklem, hogy csak felém se néz? Kötői kérdés ne válaszolj!

Amikor ágyba kerültünk gondterhelten húztam magamra a takarót.Mi a franc történik Cortez és köztem?

Sziasztok!Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész.Esetleg kommentbe megírhatjátok, hogy ti milyen programoknak örülnétek még.Vannak még ötleteim de lehet, hogy ti tudtok jobbakat.

Sári💗😊