9.rész

207 9 0
                                    


Június 28.

Reggeli után megtudtuk, hogy ma egy várba fogunk menni.

-Ó, Zsolti lovag tiszteletedre!-hajolt le Zsolti a legközelebbi lány elé aki...Máday volt.

-Nagy Zsolt!-meredt rá Máday szikrázó szemekkel.

-De hát maga az én megmentett királykisasszonyom!-pislogott rá ártatlanul.

-Ne boríts ki!-rázta dühösen a fejét.

-Rendben.De csak is maga miatt.-villantott Mádayra egy "csábos" mosolyt.

Eztán egy két órás buszút következett így amikor a busz leparkolt egy félreeső helyre, kiszállás után mind nyújtózkodni kezdtünk.Á, kicsit sem nézhettünk ki furán.Végül csak úgy megszokásból felnéztem és elállt a lélegzetem.

-Jajj, ne! Mondjátok, hogy nem kell oda felcaplatni!-könyörögtem a fölénk tornyusóló irdatlan magas sziklára nézve aminek tetején ott állt a vár.A francba.

-Hát, Reni!-fogta meg a vállam Zsolti.-Sajnálom, de nem mondhatjuk.-tárta szét a karját.

Sziszegve elindultam és magamban elkezdtem sorolni az érveket miszerint "mit képzelnek magukról, hogy kisgyerekeket ilyen gyötrelmes feladatokra kényszerítenek".Szokás szerint megint elkalandoztam, így hirtelen azon kaptam magam, hogy éppen Hallert képzelem el 5 év múlva csíkos rabruhában amint a cellájában Némó-t nézve üldögél.Igen, mert ez lesz a jövője mitán beperelem, hogy megerőltető feladatokkal traktálja a gyerekeket.Najó, ahogy megláttam, hogy ő magam is totál izzadtan sóhajtozik és lépeget mellettem, csak legyintettem.Jó, megbocsátok neki.Csak a végén még nehogy megajnáljam!Az út felénél járhattunk amikor Ricsi egyszer csak megtorpant.

-Halljátok!-ámult el.-Az ott komolyan egy kis busz?!-mutatott lefele, ahol valóban egy kicsi jármű közeledett felénk.

-Igen.-bólogattam hevesen.-És az van ráírva, hogy...-hunyorogtam.

-Várszállító-olvasta le Cortez. Döbbenten néztünk össze.

-Basszus, ezt nem hiszem el.-hitetlenkedett Ricsi.-Feleslegesen jártam le a lábam?

A busz mellénk ért és egy idősebb bácsi hajolt ki belőle.

-Maguk nagyon szorgalmas népség.-nézett végig szórakozottan rajtunk.Szúros tekinteteket kapott cserébe.

-Jólvan nyugodjanak meg.-tette fel a kezét védekezően.-Esetleg elvigyem önöket?-kérdezte mellékesen és kinyitotta a busz ajatajait.

Válaszra se méltatva gyorsan felugrottunk a buszra majd elégedetten dőltünk hátra az ülésekben.

-Légkondi.-sóhajtotta Robi mámárosan.

-Igen.-válaszoltam ábrándozva.

A várba belépve kiváncsian néztem körül.Várromok övezték körül a területet, magas bástyák mellett haladtunk el, és középen egy színpad volt látható.

-Gyerekek, most abba az őrszem toronyba fogunk menni.Gyertek!.-intett Haller majd elindult a muatatott irány felé.Mentünk utána, majd belépve a hűvös toronyba jólesően felsóhajtottunk.Igen, légkondis buszban utaztunk de azóta ki kellett szálni belőle és átkellett kelni az udvar közepén ahova tűzött a nap.

-Nem maradhatok itt?-kérdezte egyszerre Andris és Robi reménykedve.

-Nem!-hangzott az egyszerű és tömör válasz.-Itt vannak a táblák,olvassátok el őket, utána mehetünk is a következő szintre.-magyarázta Haller.

SzJG TáborWhere stories live. Discover now