SzJG Tábor

3.rész

Júnis 17.

A vonaton hárman ülltünk az ablak mellett.A lányok már jó ideje várták, hogy megszólaljak.

-Renáta!Postosan mi bajod lett?Nagyon szerencsétlen ábrázatod volt!-zsörtölődött Kinga.

-Kösz.-bólintottam, és közelebb hajoltam hozzájuk.-Láttátok Cortezt?-kérdeztem.

-Pf.Persze.Nagyon unalmas képe volt.Összeillenétek.-közölte mire én elvörösödtem.Nem azon, hogy Corteznek unalmas képe van.Az nem igaz , de a másik..Te jó ég!Sajnos az még jobbban nem igaz.

Kinga bólintott, mire én kérdőn néztem felé.

-Tudtam.-mondta magabiztosan.Ajaj.

-Mit?-kérdeztem és megpróbálltam ártatlannak tűnni.

-Tudod te azt jól!-vonta meg a vállát aztán előszedett egy lovas mappát és rajzolni kezdett.Én  Virágra néztem aki félve megszólalt.

-Izé...hát..öhm, én is észrevettem valamit...asszem ..de-dadogott mire én felsóhajtottam.

-Jó mindegy.Kicsit feltűnő lehettem.

-Az voltál-vigyorgott gonoszan Kinga.-Remélem nem fogsz minden találkozásnál így ledermedni.Tudod a táborban nem egyszer fogtok találkozni.

-Áá, csak egyszeri alkalom volt.-legyintettem.-Többet nem nézek rá.

-Ööö két és fél hónapig?-kérdezte Virág.Egy kicsit igaza volt.

-Na jó nem tudom , majd valahogy megoldom.-mondtam reménykedve.

Az út további részében UNO-ztunk meg pihentünk aztán Haller jelent meg.

-Gyerekek.Mindjárt megérkezünk.Készülődjetek!

Mi felkaptuk a táskánkat és következő megállónál leszálltunk.A megállótól sétálni kellett úgy 20 percet ami elég viccesen telt.Először is Dave annyira csak azzal foglalkozott,hogy jó képet lőjön  magáról mögötte az elsuhanó vonattal és töltse fel az Instára, hogy a megállóban maradt a táskája.Ugyhogy ő rohanhatott vissza és amikor utolért minket folyt róla a víz.A rockerek egymást lökdösték és nem egyszer elestek.Én nem értem, hogy ebben mi a jó de a töbiek jól szórakoztak rajtuk.Zsoltira útközben rájödt a fekvőtámasz csinálhatnék úgyhogy ő mindig előreszaladt és addig nyomta a fekvőket amíg mi a nagy csoporttal odaértünk.Ki hagytam valamit?Ja igen.Ricsi megmutatta milyen zenét hallgat,én meg megfogadtam, hogy soha többet nem hallgatom azt amit ő.Az egyik az, hogy olyan hangos volt,nem voltam biztos benne megmaradt a hallásom.A másik, hogy őszíntén kicsit megrémültem.Ki lehet röhögni de tényleg nem számítottam rá,hogy valaki belehörög a fülembe.Így telt az út és életemben először éreztem azt, hogy élvezem a nagy társaságot.Mit mindjak?Jó érzes.Amikor odaértünk egy gyönyörű hotel fogadott minket.Najó ez így nem igaz.Amikor odaértünk faházak fogadtak minket.De amúgy nagyon jól néztek ki, tökre hangulatosak voltak.

-Mint látjátok megérkeztünk!Mindenki válasszon faházat.-mondta Haller.

Kinga kapcsolt elsőként és nagyon gyorsan megrohamozott egy faházat mi meg Virággal rohanhattunk utána.Lihegve értünk oda de akkor is mienk lett a legszebb ház.Kipakoltünk aztán kimentünk a kertbe.Nagyon tetszett.Voltak szép virágok, lombos fák és nagy füves területek ahol majd gondolom a játékok zajlanak.Haller ért oda hozzánk.

-Sziasztok.Most kaptok egy kis szabadidőt aztán ha meghalljátok ezt-itt megrázott egy csengőt de inkább harangnak nevezném-(áá kezdem azt hinni, hogy szándékosan meg akarnak süketíteni) -akkor gyertek ebédelni a kőépületbe.Bólintottunk aztán sétálni kezdtünk.Hirtelen Cortez jött velünk szembe mire én idegesen megszórítottam Virág kezét.

-Hello!-köszönt.-Jöttök?A többiek ott vannak.-mutatott egy gyönyörű tölgy alá.

-Úúú, igen.Jaj, de jóó.-ugrált Virág boldogan. Amikor odaértünk és leültem a fa tövébe Jacques megszólított így franciául beszélni kezdtünk.Megtudtam, hogy ő tényleg francia így faggatni kezdtem az országról.Épp a Eiffel toronyról (woow) mesélt amikor Dave szót kért.

-Ha már így összegyűltünk játszhatnánk valamit.

-Oké.-bólintottam.-De mit?-kérdeztem tanácstalanul.Na, ezzel elment egy kis időnk végül Virág felajánlotta, hogy ipiapacsozhatnánk.A fiúk először kegyetlenűl kiröhögték, de miután nem jutott semmi jobb az eszükbe, vállvonogatva beleegyeztek.Mindenki volt hunyó és rengeteget nevettünk legfőképpen a bénázásokon.Főleg amikor Macu került sorra és Zsolti a játék feléig ott állt mögötte, de ő nem vette észre.Aztán megszólalt a harang (szerencsére most nem olyan közelről)és mehettünk ebédelni.