SzJG Tábor

4.rész

A házban egy hosszú asztal fogadott minket.Lehuppantam egy székre és miután mindenki így tett érdeklődve néztem Hallerre.

-Ebéd előtt bemutatnám nektek a többi felügyelő tanárt!

Így megismertük Gondos tanárnőt(úgy láttam nem csak nekem tűnt rendkívül furcsa tűzpiros haja, és nem akarok rosszindulatú lenni de kicsit megértettem, hogy a fiúk miért hajttották a fejüket az asztalra és miért remegett a válluk),Korponay tanárnőt(valami elképesztő sportosan néz ki már előre félek) és Vladár tanárurat(nagyon jó fejnek tűnik) és Mádayt (atyaég, nagyon szigorúnak tűnik már a hangja is olyan fenyegető.

Aztán a konyhások (két nagyon kedves idős néni) kihozták az ebédet ami lecsó volt.Én kiváncsian nézegettem az ételt minden szögből, mert ugyan anya egyszer ilyet, de a kettőben csak a nevük egyezik.Aztán nekiálltunk enni és életemben körülbelül először finom ízt éreztem.Ki is használltam és szedtem még.Amikor már a harmadik adagot mertem a tányérba Virág kicsit furán nézett rám.

-Izé Reni, ennyire ízlik?-csodálkozott.

-Viccelsz?!Nyammi.-ábrándoztam.

-Hát..nemtom anya jobbat csinál.-vont vállat.

-Ennél??-döbbentem le.

-Persze.Miért?

-Ó,az én anyukám nem tud főzni.A legeltűrhetőbb kajája amikor müzlit ad reggelire.-mondtam.

-Juj, akkor megértelek.Majd gyere hozzánk ebédre-ajánlotta fel kedvesen és igaz, hogy fogalmunk sem volt hol lakik a másik meg úgy egyébként is most ismertük meg egymást, akkor is jól esett.

-Köszönöm.-öleltem át mosolyogva.Aztán kapkodva megettem az utolsó adagomat mert Korponay tanárnó szólásra emelkedett.

-Gyerekek!-kezdte lelkesen.-Most fél óra ebéd utáni sziszta következik és utána gyűlekezzünk a 3-as számú faháznál.-mutatott Gábor,Jacques és a rockerek faházára.Mindenki bólintott aztán elindult valamerre a kertbe.Mi Virággal, és Kingával elindultunk a létre ahova leterítettünk egy plédet majdén olvasni kezdtem, Virág rajzolni Kinga pedig bemelegíteni mert állítása szerint sejti, hogy mi lesz a program.Fél óra múlva elindultunk a kijelölt faház felé ahol már mindenki ott várakozott.Korponay ezután elmondta, hogy számháborúzni fogunk.Hjajaj.Életemben egyszer játszottam egy osztálykiránduláson de az elsők között ejtettek ki.Hát jó, nem baj leglább soha többet nem választanak a csapatukba.Korponay kijelölt két csapatkapítányt, az egyik Kinga a másik Zsolti lett.Huh, kemény csaták fognak itt folyni.Én valamiért Kinga csapatába kerülltem Ricsivel,Gáborral,Macuval,Robival és Arnolddal.A másik csapatban Zsolti,Cortez,Dave,Jacques,Virág Andris és, hogy egyenlően legyünk Gondos.

Kaptam egy négyjegyű számot (4126, de ez titok!!) és miközben azt memorizáltam fél füllel Kingát hallgattam.

-Mindenki adjon bele mindent!Értitek?Nincs semmi bénázás csak maximális teljesítmény!A felállás:Gábor és Arnold lesznek a zászló védők.Macu és Robi középpályánál rejtőznek el és ejtik ki az embereket.Én,Renáta és Ricsi pedig támadunk.

Aztán megszólalt a sípszó ami a játék kezdetét jelentette.Én Kingával és Ricsivel rohanni kezdtem aztán Kinga hirtelen megállt.

-Ez így nem lesz jó, hárman nagyon feltünőek vagyunk.Renáta te itt maradsz Ricsi te gyere velem.

-Hé!Miért pont én?-háborodtam fel, de addigra már ott se voltak.

-Pff.Marha jó.-dünnyögtem.Miután vagy tíz perce csak ott ácsorogtam, zajt hallottam.Gyorsan a fa mögé bújtam.Léptek, és valaki közeledik már a fa másik oldalán van.Kinéztem mögüle és....egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.Csak néztem és nem jutott eszembe, hogy el kéne fordítani a fejem.Aztán megjött az eszem, elkaptam és futni kezdtem.Ő meg futott utánam.Basszus, sokkal gyorsabb volt.Egy bokornál aztán, megálltam mert úgy érztem nem bírom tovább.Összekuprodtam a föld felé fordulva és csak vártam. Aztán, amikor már egy jó ideje nem hallottam zajt felnéztem.Mit látok? Cortez törökülésben ül a földön és engem néz.Mikor odanézéztem szemtelenül a szemembe nézett.

-Valaki nagyon megijedt.-vigyorgott, aztán feltápászkodott és újra rám nézett.-És tudom a számát...... de nem ejtem ki.-mondta, és elsétált.Mi vaaan?

Döbbenten meredtem utána.Tudta a számom de nem ejtett ki.De miért?Viszont....ha már megúsztam a kiesést jó lenne hasznossá tenni magam.Elkezdtem futni, és hirtelen megláttam Zsoltit és Davet.És....atyaég, mögöttük ott a piros zászló.Oké, ki kell ejteni őket.Ekkor Zsolti felém fordult én meg gyorsan leolvastam a számát és bekiabáltam.Erre Dave is megijedt és ösztönből a hangom felé fordult.Haha.Gyorsan leolvastam az övét is.Aztán odafutottam és a zászlóval csak rohantam vissza a mi térfelünkre.Odaértem és diadalittasan felkiáltottam:

-Itt a zászló!Nyertünk!

Mindenki jönni kezdett felém, és elismerést láttam az arcukon.

-Renáta?!-ért oda Kinga is.-Ezt nem gondoltam volna, de...jólvan.

Wooow.Ez tőle minimum egy "Gratulálok, nagyon ügyes voltál!"

Ekkor Virág ugrott a nyakamba.

-Jajj Renii.Annyira ügyi vaagy.Tom, hogy nem egy csapatba voltunk da én annyira örülööök.-mosolygott nagyon kedvesen.

-Köszi-mondtam meghatottan.És megláttam Cortezt.Találkozott a tekintetünk ő meg mosolyogva bólintott.Én elvörösödve elkaptam a fejem, aztán megérkezett Korponay és gratulált nekem. 

Estefelé hangulatos tábortűz volt ahol együtt énekelltünk, és nagyokat nevettünk például azon, hogy Gondos elfelejtette a játékszabályt és nyugodtan sétálgatott a mi térfelünkön aztán majdnem szívbajt kapott amikor Kinga elé ugrott és eszelősen nézve leolvasta.Meglepődve kérdezte, hogy" most akkor mi van?Nyertem?"Kinga meg a tenyerébe temette az arcát és legyintve efutott, újabb áldozatokat keresve.Isszonyatosan jól éreztem magam ebben a táborban már most az első nap és nagyon hálás voltam anyaunak, ha rajtam múlt volna, most otthon görnyednék a kanapén unatkozva...De szerencsére nem rajtam múlt..