Epilogus

67 3 0
                                    

Nem is tudom hol kezdjem. Mióta ismerem Jinyoungot minden csak jobb lett. Bár addig se volt rossz mivel volt tető a fejem felett és volt szerető családom. De még is más ha valaki szerelmes lesz, nem igaz?

Bianka és Klaudia jól megvannak. Jackson pár hónap múlva bejelentette a kapcsolatát Biankával, de nem lett belőle nagy gond, mert ugyebár nem kiderült, hanem elmondták. Klaudia és Lucas várnak, mert túlságosan félti Lucas Klaudiát, pedig őt aztán nem kell. Kemény mint a kád széle.

A Got7 feloszlásának viszont hamar eljött az ideje, vagyis azt hittük. Mikor lejárt a szerződés a fiúk nem hosszabították meg, nem hittem a fülemnek. Amiért még életbe vagyok az azért van, mert Jinyoung megkért, hogy segítsek az Encore megírásában és így tudhattam mindenről. Ha JYP-t nem utáltam volna eléggé, amiért kirúgott, akkor most megvan az okom rá teljes mértékben, hagyta elúszni a a Got7. Mark is nagyon hiányzik nekünk bár sokat beszélek vele én is és a többiek is.

A SM-nél minden rendben van. Sikeresen megkaptam a munkát, bár barátaim nincsenek ott, illetve az NCT, de velük se vagyok csak ha munka van és így lyukadunk ki a mai napra. A Gimme Gimme-t vesszük fel Mikoto-val. Ő írta a dalt és én segítettem pár dologba, mint például a fiúk hangját felvenni.

-Again. - mondta Mikoto, mikor meglátta Haechant és Johnny-t hülyéskedni mögöttünk. Egyszer nem hajnalba vesszük fel a hangjukat és nagyon elemükbe vannak. - Shut up, please. - nem túl bőszavú lány, mivel nem tud koreaiul és a legtöbb itt dolgozó nem tud angolul, de ogyha nem épp Johnny-val veszekszik, akkor nagyon jót beszélgetnek.

-Johnny, viselkedj felnőttként és te jössz. - mondta Mikito. A fiú röhögve beséltált a stúdióba, majd egyből el komolyodott. Minden figyelmem a gépnek és Johnny-nak szántam. Ő volt az utolsók közt, miután a maradék két tag azaz Taeil és Taeyong is kész lesz, akkor mehetünk haza.

-I can't turn you down, I can't turn you down. - mondta Johnny. Mikoto elégedetten bólogatott.

-Ha koncentrál, akkor jó. - mondta nekem, mire felnevettem. Hirtelen két kart éreztem meg magam körül, mire hátra fordultam és Jinyoung volt ott.

-Jinyoung-ah! - öleltem át. - Hogy-hogy itt vagy?

-A forgatásnak hamarabb vége lett. - adott egy puszit a fejemre.

-Bocs, hogy zavarok, de még van két tag hátra. - szólt persze Mikito.

-Sajnálom, igaz. Leülhetek itt? - kérdezte Jinyoung.

-Felőlem maradhatsz. - mondta Mikoto. Jinyoung mellém húzott egy széket, majd csöndben figyelt. Mögöttünk röhögcséltek, beszélgettek, hülyéskedtek. Főleg Haechan, akinek semmi dolga nem volt már csak szórakoztatta a többieket.

-Haechan, menj a dormba kérlek. Pihenj vagy táncolj, vagy akármit, amit kell. - szedte össze minden koreai tudását Mikito. - Apropó, Taeyong jön. - mondta.

-Kösz Mikito, jó vagyok itt. - mondta Haechan. Egyszer szegény lány agyára mennek majd, de ezen csak fogni tudom, most a fejem és nevetni.

Mikotoval be fejeztük a munkát és el is hagytuk az épületet.

-Jinyoung, hova szeretnél menni. Tudom, hogy volt valami szándékod azzal, hogy bejöttél. - mondtam.

-Túl jól ismersz. - adott egy puszit a homlokomra. - Elszerettelek volna vinni vacsorázni, mivel valentin napon elfoglalt voltam a munka miatt.

-Aaah, köszönöm. Szeretlek. - öleltem meg.

-Ne köszönd előre. Mi van, ha nem fog ízleni az étel. Nem egy subway. - mondta.

Breathe [Jinyoung ff.] [Befejezett] (átírás alatt) Where stories live. Discover now