Chapter 5

121 12 0
                                    

Mivan mikor nem tudom, hogy hogyan kezdjek el egy dalszöveget. Jaebum megkért, hogy írjak egy dalt mert neki most nincs ötlete nekem megvan nagyából a dal a fejembe csak nem tudom, hogy kezdjem a dalt. Lehet el kéne mennem sétálni vagy egy csendesebb helyre, mert egy irodában nagy nyüzsgés és talán csendben jobban tudok gondolkodni.

Végül úgy döntöttem felmegyek a tetőre, mert ott csak nincsen senki. Megfogtam a lapot ahova a szöveget kell írnom és fellifteztem a legfelsőbb emeletig, utána fel a lépcsőztem a tetőtérre. Meglepetésemre nem voltam egyedül, volt egy fiú aki nekem háttal ült a tetőterasz peremén ami nekem a derekamig ért és a felhőket nézte. Én biztos nem mertem volna oda ülni.

Ahogy becsuktam az ajtót csikorgott egyet, a fiú ennek következtében észre vett. Aki mint kiderül Jinyoung volt.

-Szia. - köszöntem kicsit halkan.

-Szia. Mit keresel itt? - mondta, miközben megpaskolta a helyet maga mellet.

-Ihletet. - válaszoltam és inkább neki támaszkodtam a peremnek, minthogy oda ültem volna. - Te?

-Csak feljöttem ide, mert most szünetem van. Szeretek néha csak ülni és gondolkozni.

-Értem. - bőszavú vagyok, mint mindig. Pár perc után beállt közénk a kínos csend legalábbis én úgy éreztem, ezért mondtam az első dolgot ami az eszembe jutott.

- Szép az ég. - ez aztán a téma.

-Igen. Föleg este, akkor a legszebbek csillagok és a szöüli fények. - sóhajtott egyet. - És meg van már az elképzelés a dalhoz?

- Igen, csak az elejét nem tudom mi legyen, azért vagyok itt.

- Néha jó lenne, nem gondolkodni csak azt csinálni amit a szíved mond. - felnéztem rá egy olyan 'nem értem' fejjel.

-Bocsi, de nem értem ez, hogy jön ide a szöveg íráshoz. - erre ő csak vállát vont.

-Én se, csak eszembe jutott. Írd bele. -  ezen csak felnevettem egy kicsit, míg ő csak egy mosolyt húzott ajkára.

-Cuki a nevetésed, többször kéne nevetned. - erre kicsit elpirultam, de biztos csak kedvességből mondta.

-Köszi. Azt hiszem. - mondtam a végét motyogva. - Te is biztos cukin nevetsz. - ez kezd át menni gáz szituációba. Amikor Youngmi megpróbál viszonozni egy bókot.

-Szerintem lejár lassan a szünetem. - nézte meg a telefonját.

-Most milyen programod lesz? Fotózás vagy gyakorlás?

-Táncolunk, ha van időd benézhetsz hozzánk, most rohanok, mert tényleg el fogok késni.

-Okés. Akkor szia, jó táncolást. - mondtam mosolyogva.

-Köszi, remélem megjön az ihleted. Szia. - fordult meg és lehuppant az épület széléről, majd el is ment.

És megint egyedül ülök a tetőn és gondolkozok, hogy mi lehetne a dal eleje, hát nem igaz, hogy nincs semmi ötletem! Végülis jó amit mondott.

Egy bő óra múlva befejeztem a dal háromnegyedét és gondoltam miért ne tarthatnék egy kis szünetet. Kaptam az alkalmon és lementem a srácokat megnézni, hogyan táncolnak. De előtte megálltam a büfénél és vettem kilenc vizet.

Lementem a tánc termükbe és bekopogtam a terembe, ahogy meghallottam a "jöhetsz" szót lenyomtam a kilincset és beléptem a terembe, ahol hét kifulladt fiút találtam a padlón heverve.

-Szia. -köszönt előszőr Yugyeom, aztán követték a többiek is.

-Mi járatban erre? - kérdezte Jackson.

-Szünetem van. - mondtam az eget rengető hírt, mire csak bólogattak mint a bólogatos kutyák a kocsikban. - És hoztam vizet. - erre a mondatomra mindenki felpattant és elvett egyet az asztalról, mert időkőzben lepokoltam oda.

-Köszönjük, pont most fogyott el, ha nem hoztál volna biztos Markot küldtük volna le. - mondta Bambam mosolyogva, miközben Mark szúrós szemekkel figyelte őt.

-Honnét tudtad, hogy itt vagyunk?- kérdezte Youngjae.

-Jinyoung mondta.

Ennek a beszélgetésnek Mr. Chen a koreográfus vetett véget.

-Youngmi megszeretnéd nézni a fiúkat ahogy táncoltak vagy kimész? - kérdezte Mr.Chen

-Igen, maradnék ha nem baj. - mondtam.

-Oké. Akkor kérlek ülj le abba sarokba, nehogy elesen valamelyik tag benned. - mondta én pedig már mentem is, nem azért jöttem, hogy galibát okozzak. Ha már úgy is mindenkit csak idegesítek a stílusommal.

Breathe [Jinyoung ff.] [Befejezett] (átírás alatt) Onde histórias criam vida. Descubra agora