Chapter 2

167 14 5
                                    

Klaudia és Bianka hoztak sütit amit ők sütöttek és én csináltam hozzá teát, utána be nem állt a szájuk, elmesélték a napjaikat a munkájukról az érdekességeket és konkrétan mindent.

-... És drága Youngmi meséld, hogy állsz a fiúk terén? - vonogatta szemöldökét Bianka. Ez elmaradhatatlan volt náluk.

-Sehogy. - mondtam nemes egyszerűséggel. - Ti?

-Ugyan úgy. - válaszolt Bianka nevetve.

- Adjatok egy ötöst. Mindannyian szinglik vagyunk! - mondta Klaudia, erre csak nevetve megráztam a fejem. Aztán rátértünk a filmekre és a színészekre. Nagyon bejöttek nekik az ázsiai fiúk.

Klau és Bia elmentek, mivel későre járt. Este kilenc óra körül úgy döntöttem, hogy megyek elaludni, pontosítok megpróbálok aludni, mert én elég nehezen alvó vagyok. Utálom az éjszakákat minden estét végig kell szenvednem, forgolódok, gondolkozok egyszerűen nem mennek ki a gondolatok a fejemből és ez is idegesítő. Bár jelenleg ennek a legfőbb oka, a főnököm volt. Mondatai újra lecsengtek a fülembe és nem hagytak megnyugodni.

Két óra múlva kimentem inni egy pohár vizét és utána mentem is vissza. Aztán meguntam a gondolkodást, megint átmentek negatív dolgokba. Ezért elkezdtem nézni egy CDrámát amibe Ztao szerepel a címe 'The Brightest Star in the Sky' természetesen a szomszédaim ajánlották, azóta pedig már kétszer végig néztem. Ezzel sikerült elütnöm az időm. Mivel a hatodik rész közepe felé megszolalt az ébresztőm.

Csak úgy kikaptam valamit a szekrényből, egy fekete szővet nadrág, blúz és rá egy egyszerű fekete mellényt. Felvettem a cipőm ami egy Timberland bakancs volt amit már évek óta le se lehet venni rólam. Pár éve kaptam szüleimtől karácsonyra. Bár illik a blúz színéhez, nem egy stílusus.

Sétáltam öt percet a buszmegállóig és aztán felszáltam az emberekkel teli buszba. Teljesen össze nyomtak, az ablakhoz nyomtak teljesen és, ha nem lett volna elég a remegésem, mint egy igazi kretént fejbe vágtak egy táskával. Megint csak levegőt kapkodva szálltam le a buszról a munkahelyem előtt. Köszöntem a recepciósnak, ahogy beértem a JYP nagy épületébe mosolyogva mint mindig fellépcsőztem a második emeletre, ahol az irodák vannak bár több időt töltünk a stúdióba.

Az asztalom előtt állt a legjobb barátnőm a vezető producer. Remélem érzitek szarkazmust.

- Na? Készen van már az a dal? - kérdezte kicsit se kedvesen.

-Igen. - válaszoltam motyogva.

Felmentünk liftel a stúdióba ahol ott várt a Twice is, hogy megtudják hallgatni az utolsó számot ami az albumjukhoz kell. Meghallgattuk a dalt, a Twice szépen megtapsikolta a munkám, míg Cho avagy a vezető producer csak egy elviselhetőt nyávogott oda. Ennyi volt az én dolgom az albummal.

És ekkor JYP hívott fel az irodájába. Felbatyogtam a lépcsön Mr.Park irodájába akit különben nagyon bírok mert szerintem tök jó fej nem úgy, mint Cho.

-Jó napot Mr.Park- köszöntem, ahogy belépten az irodájába.

- Szia Youngmi, azért hívtalak mert hallottam, hogy végeztetek a Twice albumával gratulálok hozzá, de lenne egy új munkád. A Got7-nél lennél a vezető prudecer- ahogy meghallottam, hogy én lennék a vezető producer majdnem elájultam. Azért csak nem keres rosszul, ha?😏 - Te csinálnád meg az MV-t meg az albumot is.

- Persze, elvállalom. - válaszoltam azzonal. Boldogan léptem ki az irodából, mert biztos tök izgi lesz vezető producernek lenni. Ez az első ilyen munka mióta itt dolgozok.

Másnap találkoznék a fiúkkal nem nagyon ismertem őket és a zenéket szóval utánuk néztem mivel nem akartam oda állítani tudatlanul, mondjuk így is biztks leégetném magam előttük mert már az öltözködésem és a stílusom is gáz. Elbizonytalanodtam.. Mondjuk még vissza lehet mondani, de ogyha az új kedvenc lány bandámmal vagyis a Twice-al sikerült össze barátkoznom akkor velük miért ne sikerülne...? Mondjuk ők fiúk... Ajjj kell nekem ilyen bizonytalannak lennem...

Miután meg vívtam magammal a dolgokat utána azon kaptam magam hogy már mindjárt vége a munka időmnek és még nem töltöttem ki a szerződést ami arról szól, hogy a Got7 producere leszek. Kitöltöttem és utána oda adtam a recepciósnak aki majd holnap reggel oda adja a papírt Mr.Parknak, mert most nincs bent.

Haza mentem, kezet mostam és utána felnyitottam a laptopom és bepötyögten, hogy Got7. Amit előszőr kiadott zenére rákatintottam, elég kis cuki-muki zene volt, a címe 'Just Right' utána következett a 'Look' és a 'Teenager'. Nekem az utolsó volt a kedvencem. Végül át tértem az interjúkra és hasonló videókra. Volt két tag aki nagyon vicces sokat röhögtem rajtuk. Utána elmentem aludni és amin én is meglepődtem hogy sikerült is hajnali fél ötig aludni.

Reggel megcsináltam a reggelimet ami egy egyszerű tojásrántotta volt. Felöltöztem és már mentem is.

-Jó reggelt. - köszöntem a recepciósnak.

-Jó reggelt, a Got7 a stúdióba vár téged. - mondta a lány. Kedves lány, amikor ide kerültem ő segített nekem, mert mindig eltévedtem. Csak én lehettem olyan hülye.

-Oké. Köszönöm. - köszöntem meg, hogy szólt.

És máris a kedvenc helyem felé vettem az irányt. Felmentem az ötödik emeletre és bementem a stúdióba, ahol a hét fiú volt. Rögtön felismertem a két humor zsákot, bár az egyik idősebb nálam.

-Come and get it, GOT7! - mutatkoztak be.

-Sziasztok, én Youngmi vagyok az új zenei prodeceretek. - mutatkoztam be én is.

-Heló, én Jaebum vagyok a banda vezetője.

- Szia, én Mark vagyok a legidősebb. - mondta mosolyogva. Ezzel most meglepett mivel azt hittem, hogy ő valahol a maknae line-ba van.

-Jackson Wang from China. - szólalt meg kissé üvöltve az egyik poén gép. Hogy lehet valakinek annyi önbizalma mint neki? Én sosem mernék úgy viselkedni mint ő egyes műsorokba.

-Jinyoung vagyok. - mondta a fiú halvány mosollyal. Beszédes.

Végül mindenki bemutatkozott és Bambamnek hívták a másik humor gépet. Aztán leültünk kicsit beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymást.

- Mióta dolgozol itt? - kérdezte JB.

- 2 éve. - hozom a formám. Gratulálok magamnak megint elhalkultam.

-És hány éves vagy? - kérdezte most Yugyeom.

- 22 vagyok, de most ne is rólam beszéljünk, meséljetek ti. - mondtam mosolyogva. Ez új, meg tudok szólalni.

-Oké, szívesen mesélek magamról. - mondta izgatottan Jackson, ő biztos szeret sokat beszélni. - Szóval a kedvenc színem a fekete, szeretem a gyors kajákat, Jóban vagyok Eric Nammal erről jut eszembe amikor... - ahogy hallgattam lassacskán átsiklott a tekintetem Jinyoungra. - Vége. - fejezte be Jackson a mesélést, gyorsan elkaptam a fejem Jinyoungról nehogy lebukjak, hogy őt néztem miközben Jackson nagyban mesélt.

Breathe [Jinyoung ff.] [Befejezett] (átírás alatt) Donde viven las historias. Descúbrelo ahora