Breathe [Jinyoung ff.] [Befejezett] (átírás alatt)

Chapter 4

Mikor be értem a munka helyemre felöltöttem magamra egy álmosolyt, mivel este már megint nem tudtam aludni. Még mázli, hogy Choval már nem dolgozom együtt, mert most biztos flegma lettem volna vele. Most komolyan alapból csendes vagyok és vissza húzódó, de ha Youngmi morci, aki nem éppen a legkedvesebb.

Szóval leültem az asztalomhoz és bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem, mit kell csinálnom és mit kell ellenőriznem. Meg kéne csinálni a hangszerelést JB-vel mert biztos volt egy elképzelése.

*******

Végeztünk három dal hangszerelésével JB-nek sok jó ötlete volt. Lehet, hogy tényleg unalmas a zenei izlésem? Na mindegy... Elvileg két munka társam most veszik fel a Got7-en hangját. Gondoltam megnézem, hogy csinálják mivel ez is a feladatkörömbe tartozik.

Beléptem és minden szana szét hevert, ahogy láttam Youngjae és Mark jót röhögcséltek. Bambam, Yugyeom és Jackson fogocskáztak, Jinyoung pedig telefonozott és néha bekapcsolodott a beszélgetésbe. Szerintem a mögöttem álló JB látta rajtam, hogy kezd felforrni az agyvizem, ezt munkát jól akarzam csinálni.

-Srácok? - kérdeztem még türelmes hangnemben. Senki nem figyelt, mintha be se jöttünk volna.

-Srácok!-mondtam kicsit hangosabban. Megint semmi. Szelektív hallásuak van vagy mi?

-SRÁCOK!!! - mondtam üvöltve, de ilyenkor már robbani tudok. Ilyenkor már mindenki állt. - Ti mi a francot csináltak? Hol van a két zenei producer, akinek a feladata lenne, hogy fel vegye a hangotokat?! - nem szeretem, ha valami nem megy jól és ilyenkor nagyon ideges tudok lenni.

-Elmentek egy kavéért és egy fél órája nem jöttek vissza. - mondta Mark vidáman, de jó, hogy valaki legalább az.

- És akkor ti miért nem gyakoroljátok addig a szöveget vagy ültök csöndben és vártok, mi a francért fogocskáztak egy stúdióban. Nem is értem. - oké, le kell nyugodnom ők csak elvannak, de hol van az a két tökkel ütött ennyi ideig?

-Sajnáljuk Youngmi néni. - mondta, boci szemekkel Jackson. Helyette csak szúrós szemekkel néztem rá.

-Na jólvan ki kezd? - senki se jelentkezett. - Akkor Jaebum kezdj te. - mondtam, ezeket már egy sokkal nyugodtabb hanszinten.

- Oké. - válaszolta

El kezdtek énekelni már csak három tag volt hátra. Bambam, Yugyeom is Jinyoung.

-A következő legyen Jinyoung. - mondtam, monoton hangon és sóhajottam egyet és arcomba temettem a kezem. Egy pillantra megtámasztottam a fejem a kezemen lecsukva szemeim, mivel elég fáradt voltam.

-Kezdhetek? - kérdezte Jinyoung a mikrofonból. Egyből kinyitottam a szemeim és beállítottam mindent.

Jinyoung elkezdett énekelni én pedig lefagytam az édesen csengő hangjától. Többieknek is szép hangjuk van, de az övé tetszik nekem a legjobban. És megint engem nézett miközben énekelt. És azok a szemek, megsemisültem.

STOP! Mikre gondolok már megint.

Köhintettem egyet és inkább figyeltem a hangvezérlő pultot, minthogy egymás szemébe nézünk és elolvadjak a többi tag előtt.

És ilyenkor a gondolatmenetem egy ajtó nyitodás zavarta meg, hiszen a két kedves munka társam megérkezett, a tea partiukról.

Keresztbe tett lábbal fordultam feléjük. És vártam a reakciojukat. Lefagytak mert pontosan tudták, hogy most bajban vannak. Lehajották fejüket.

-Megérkeztek a tea partiból az urak? -kérdeztem egy kicsi gúnnyal a hangonban. De azért halottam, hogy a mögöttem elkezdtek kuncogni.

-Hirtelen milyen nagy szája lett valakinek. - szólalt meg az egyik, akinek nem igazán tudom a nevét. Hupsz.

-Ugye tudod, hogy a munkáddal játszol? Azért mert nem vagyok szigurú ugyan úgy kell dolgoznotok. - mondtam mintha még se hallottam volna a beszólását, pedig azért rosszul esett, mert igaza van. - Én is ki tudlak rúgni mivel a fönököd vagyok. - nem szeretek felvágni, de most még is azt teszem.

-Ne rúgjon ki. Kérem! - mondta a másik akinek úgy szintén nem tudom a nevét. Felnéztem a másikra, hogy ő mit mond, de úgy tűnt, hogy nem nagyon ragaszkodik a munkájához.

-Ki van rúgva. - mondtam el a tipikus filmbe illő szőveget, annak aki beszólt a viselkedésem miatt. Rémülten felnézett rám és látni lehetett a kétségbe esést a férfi arcán. Elröhögtem magam és utána megszólaltam:

-Csak vicceltem nem rúgom ki, csak nem fog ebben a projektben velünk együtt dolgozni. - hallottam, ahogy mindenki kifujta a bent rekedt levegőt, szerintem senki se gondolta, hogy a kis félős Youngmi vissza is tud szólni valakinek.

Végül felvettük a többiek hangját is és végeztem is. Elfáradtam, nem gondoltam volna, hogy Chonak ilyen nehéz dolga volt. Vagy lehet, hogy én vagyok ilyen béna.

A JYP-ból jöttem kifelé és ilyenkor valaki belém jött, felnéztem és még láttam az ősi ellenségem, Cho-t.

-De rég láttalak Youngmi. - már csak ez hiányzott. - Hogy megy az én munkám, amit te kaptál meg? - mondta nem túl kedves hanggal. Ma még ő is fel akar idegesíteni?

-Tökéletesen megy a munkám, viszont nekem most van jobb dolgom annál, hogy itt áljak és veled beszéljek. Szia! -hagytam ott és siettem a buszmegállóba, nehogy lekéssem a buszt.

Ez a nap egy kész agyrém volt.