Breathe [Jinyoung ff.] [Befejezett] (átírás alatt)

35.

Leszálltunk és én rögtön szüleimhez futottam és átöleltem őket. Tudom, hogy néha amúgy gyerekes vagyok.

-Nagyon hiányoztatok. - mondtam.

-Te is nekünk. - mondták. Jinyoung mellém állt kicsit bizonytalanul.

-Ő itt a barátom Jinyoung. Biztos már ismeritek videókból. - halkultam el végére.

-Szia. - mondta apa. Anya végig mérte és nézegette egy fél percig.

-Szia. - mondta ő is. - Gyertek, Youngmi már sokat mesélt rólad. - mondta anya, mire Jinyoung kíváncsi szemekkel pásztázott. - De ne aggódj csak jót. - tette hozzá.

-Nincs is mit rosszat. - tettem hozzá halkan, de ezt ő észre vette, majd magához rántott és derekamra rakta a kezét és úgy sétáltunk a kocsiig, aztán beültünk hátra míg a szüleim elől ültek. Egy negyed óra múlva megérkeztünk és bementünk a házba, amit Jinyoung alaposan végig mért. Nem volt nagy, pont egy három tagú családnak elég.

-Otthonos. - mondta.

-Tudom, hogy semmi a tiedhez képest, de-

-Nem is kell végig mondanod. Tök felesleges, attól, hogy egy nagyobb házba élek, nem az jelenti, hogy ez nem tetszene. A családommal mikor még fiatalabb voltam ugyan ilyen házba laktunk. - mondta, mire elmosolyodtam.

-Hát jó. - mondtam mosolyogva.

-Egy óra, mire kész az ebéd. - mondta anya. - Probáltam olyat csinálni, ami egy idolnak megfelelő.

-Nem kellett volna, nem szeretném, ha máshogy viselkednének velem, csak azért mert idol vagyok. - mondta. A szüleimnek lesett az álluk a viselkedésén.

-Jól van. - mondta apa. - Akkor nem baj, ha nem valami drága bort szolgálok fel? Esetleg egy sör? - kérdezte apa, Jinyoung bólintott. Apa bólintott az ajtó felé és kimentek beszélgetni, míg mi anyával ketten maradtunk. Anya neki támaszkodott a pultnak és komisz mosollyal nézett.

-Mi az? - kérdeztem szégyellősen.

-Mióta vagytok együtt? - kérdezte.

-Hát nem is tudom. Olyan öt hónapja ismerem és pár hete jöttünk össze úgy hivatalosan. - mondtam.

-Lefeküdtetek már? - kérdezte gyorsan, mire piros lettem.

-Anya! Mi ez a kérdés?! Még nem. - mondtam.

-Látszik rajta, nagyon feszült a közeledbe és olyan szemekkel néz rád mintha helyben meg tudna enni és a kapcsolatotoknak sem tenne rosszat. Sokkal lazábbak lennétek egymással.

-Mióta lettél te szexterapeuta? - kérdeztem.

-Ezt a vak is látja. - mondta.

-Jó, de képtelen vagyok rá még. - mondtam.

-Pedig már huszonhárom éves vagy, Youngmi. - mondta anya.

-És most mit tegyek? Támadjam le? - húztam fel egyik szemöldököm.

-Még nem próbálkozott?

-Hát... egyszer mikor nála aludtam, megprobálta, de aztán azt mondtam, hogy nem szeretném, ezért leállt. - mondtam elhalkulva a végén.

-Már most jobban bírom mint Youngmint, mikor először találkoztam vele, tudtam, hogy nem normális, de csak erősködtél. - rázta a fejét.

-Mind ketted tudjuk, hogy ez nem igaz. - nevettem fel. - Amúgy meg Youngminnak semmi baja, csak férfiből van. - mondtam.