Breathe [Jinyoung ff.] [Befejezett] (átírás alatt)

17.

Kijöttem az irodából leforrázva már most sírni tutdam volna.

-Szia Youngmi. - köszönt Cho a folyosón egy gonosz mosollyal.

*Bianka szemszöge*

Mióta vissza került Youngmi Chohoz azóta haza jön, bemegy a szobájába kijön ogyha kész az enni való és váltunk pár szót evés közbe utána vissza megy felvesz egy pulcsit és lemegy sétálni. Senkivel se beszél nagyon. Megmutatom a beszélgetést evés közbe:

-Milyen volt a napod? - kérdeztem.

-Szörnyű. Cho megint szekál. - mondta monoton hangon. - És a tietek? - mondta egy mű mosollyal.

-Jobb volt. - mondta Klaudia és elmesélte az egész napot.

-Az nagyon jó. - momdta egy kis mosollyal.

-Megtanítsuk magyar ételek főzni? - csillant fel Klaudia szeme.

-Sajnálom, de lehetne máskor?

-Persze. - mondtam.

Ez volt ebbe négy napba. Már rá fog férni ez a hétvége Jinyoungal és Jacksonnal. Oda adták a jegyeket és, hogy mit kell vinni.
És azt is megírtam, hogy szoljon Jinyoungnak, mert Youngmi elég furcsán viselkedik.

Amit Klaudia észre vett az az, hogy belenéz a tükörbe és nem tetszik neki amit lát benne ami nem jó. Pedig nagyon szép lány.

Most pedig ha jól tudom, megint kapucnival a fején ment el sétálni.

*Youngmi szemszöge*

Sajnálom, hogy nem nagyon beszéltem Minhoval csak azon a napon ahol vissza kerültem Cho-hoz vagyis hétfőn. Akkor azt mondtam neki:

-Minho ne félj oda menni Minjihez, mert szomorú, hogy nem keresed. Használj ki minden pillanatot, hogy vele vagy meg ilyen nyálas dolgok. - mondtam amire Minho csak bólogatni kezdett, azóta sokat látom, hogy együtt vannak és mosolyognak, nevetgélnek, ami miatt én is elmosolyodom.

Gondolkodtam ilyesmi dolgokon. A barátnőimmel is kéne egyszer valami magyar ételt csinálni, mert mindig elutasítom őket. Jinyoungal se beszéltem se a többi taggal, velük álltam eddig a legközelebb kapcsolatba eddigi pályafutásom során. Hiányzik Jinyoung, de Cho az örökös elégedetlenségével nagyon lefáraszt.

Sétálok az utcán lefelé nézve, amikor megérzek pár eső cseppet a vékony pulcsim karjára hullani, ami egyre több követi, felnézek az égre és megpillantom a fekete felhőket. Sóhajtok egyet és vissza fordulok a lakásunk felé. (Erről eszembe jutott egy idézet a János Vitézből vagy hasonló már nem emlékszem: Vándorlok, vándorlok a világ végéig míg kívánt halálom napja megérkezik. XD)

A pulcsim kezdett egyre vizesebb lenni. Még a végén megfázok gondolkodtam el ezen, amikor el áll az eső felnézek, de még mindig esik. Felnézek és megpillantom a felettem lévő esernyőt. Megfordulok és egy gyönyörű barna szempárral találom szembe magam.

-Ji-Jinyoung? Mit keresel itt?- kérdeztem.

-Először találjunk egy helyet, ahol leülhetünk.

Beültünk egy kávézoba, ahol kevesen voltak, de családias volt. Az ablak mellet ültünk ezért láttuk az eső cseppek zuhatarát és az elsétálő embereket.

-Szóval? - kérdezem és felnézek Jinyoungra.

-Bianka szólt, hogy mostanába zárkozottab vagy. - mondta. - Mi a baj? - tette le mind a két kezét az asztalra, mint egy kihalgatáson.