Apák

1.

Egy augusztusi este volt. Éppen Gay-jal, az örök riválisommal, egyben a legjobb barátommal sétálgattam az utcán, amikor a Hold hirtelen vörös színre váltott. Konohát túlvilági ordítás rázta meg. Koncentrálnom se kellett, azonnal felismertem ezt a gonosz csakrát. A Kyuubi felébredt. Körülnéztem. Minden lakos fejvesztve menekült az óvóhelyre. Vagyis menekült volna, ha a kilencfarkú egyetlen ordítása be nem omlasztotta volna.  Az eddig viszonylag csendes éjszakába most rémült és fájdalmas kiáltások, sikolyok harsantak. A harmadik mindenkit magához rendelt.  Nemsokára minden ninját kiküldtek a harctérre. Nekem Sarutobi különleges feladatot adott. Meg kellett védenem Konoha Sárga Villanását, vagyis negyedik hokagét, ezenkívül a feleséget, Kushinát és az újszülött fiát, akinek nem tudtam a nevét, mert alig pár órája született. Amikor odaértem, a sensei-em már javában harcolt egy maszkos fickóval. Odakiáltott nekem, hogy menjek be Kushinához és a fiához. A kisfiú teli torokból ordított, az anyja pedig próbálta megnyugtatni. Volt egy pillanatnyi nyugtom, így kezdtem átgondolni a dolgokat. Mi a frászkarika történhetett? Kushinától, a kilencfarkú tárolójától megtudtam, hogy a maszkos férfi kiengedte belőle a kilencfarkút. Nagyon jól tudtam, hogy mekkora erő kell ehhez. Nekem esélyem se lett volna a férfi ellen. Nemsokára hallottunk egy ordítást, majd Minato beesett az ajtón. Legyőzte ellenségét.Felvette a köpenyét majd karjába vette a kisfiát. Megpuszilta, majd Kushinával és a gyermekével együtt a falu felé vették az irányt. Hozzám sem szólt, valószínűleg nem volt ideje arra, hogy velem foglalkozzon. Láttam az elszántságot az arcukon, tudtam, hogy le fogják győzni Kyuubit, de az életük árán. Kis hezitálás után követtem őket. Amikor odaértem, teljesen megrökönyödtem. A gyermek egy oltár féleségen feküdt gyertyákkal körülvéve. Minatot és Kushinát felnyársalta a Kyuubi. Utolsó szavaikat gyermekükhöz intézték. Csak akkor jöttem rá, hogy mi folyik itt, amikor megpillantottam a pecsétet a kisfiú hasán. Minato el fogja zárni a kilencfarkút a saját fiában. Ekkor a sensei-jem felém fordult. -Kakashi .... Vigyázz rá. Óvd meg akár az életed árán is ..... Kérlek .... A neve Naruto. Védd meg ... A száján vér csordult ki, a szeme fennakadt és találkozott kedvesével a másvilágon. Ekkorra már a Kyuubi is eltűnt. Mostantól a Narutoban fog lakozni. Teljesen összetörtem látva a sensei-jem halálát, de még erősnek kellett maradnom. Meg kellett mentenem a kicsit. Ha őt biztonságba helyeztem, majd utána kiakadhatok. Minato és Kushina teste addigra már eltűnt. Odafutottam az oltárhoz. A kissrác teljes erejéből ordított. Felnyaláboltam Narutot. Egy pelenka volt rajta, de ezen kívül semmi. Szegénynek vacogott a foga. Levettem a mellényem és bebugyoláltam vele. Hazavittem. A falu szélén lakok egy szerény házban. Fürdő, mellékhelyiség, konyha, étkező, nappali, előtér és egy nagy, tágas hálószoba, amiben akár két ágy is elfért, bár csak egy franciaágy állt a szoba közepén. Narutot letettem az ágyra és betakartam. Eddig ordított, sírt, de most végre egy kicsit lecsillapodott. Kimentem a szobából és becsuktam az ajtót. Erre azonnal újra bömbölni kezdett. Visszamentem és lefeküdtem mellé. A kicsi odagurult közvetlen mellém és hozzámbújt. A pisze orrát belefúrta a mellkasomba. Nemsokára a szobában már csak az egyenletes szuszogása hallatszott. Végre elaludt. Nem tudom miért, de ösztönösen nyomtam egy puszit a homlokára és lábujjhegyen kiosontam. Kimentem a kertbe. Összegömbölyödtem a fűben és csak sírtam és sírtam. Majdnem két órán át itattam az egereket. Nem maradt már senkim. Apám öngyilkos lett, a legjobb barátom a szemem láttára halt meg, a szerelmemet pedig én magam öltem meg. Miután kissé összeszedtem magam elkezdtem gondolkozni, hogy akkor most mi legyen. Egyedül abban voltam biztos, hogy Minato rám bízta a fiát, így meg kell őt védenem. Eldöntöttem, hogy felnevelem Narutot. Bajos és fárasztó lesz, de nem volt más választásom. Ebben a pillanatban a kicsi felsírt. Mint egy eszelős rohantam be hozzá, hogy megnyugtassam. Bebújtam mellé a takaró alá és magam öleltem. Megnyugtató érzés volt érezni, hogy valakinek szükség van rám. Belepusziltam a szőke hajába és megsimogattam az arcát. Pár perc múlva már mindketten az igazak álmát aludtuk.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom azokat a képeket, amiken úgy érzik, mintha Kakashi lenne Naruto apja. Gondoltam írok megfelelő történetet, remélem tetszik nektek. Ha érdekel a folytatás, lapozz tovább.