Apák

3.

Pár perc alatt odaértem Konoha legrégibb épületéhez, melyben a hokage dolgozott. Bekopogtam az ajtón, majd beléptem. -Jó napot Hokage-sama-köszöntem az öreg Sarutobinak -Á, Kakashi! Pont jókor! Meg szeretnélek bízni egy küldetéssel. Nem tartana tovább 4-5 napnál. -Sajnálom, de nem vállalhatom el. Pont ezt szerettem volna önnel beszélni. Tegnap, amikor Minato meghalt rám bízta a fiát, Narutot, akiben elzárta a kilencfarkút. Azt mondta, vigyázzak rá és neveljem fel. A kicsi még csak pér napos, ezért nem mehetek el mellőle. Szüksége van rám. -foglaltam össze neki röviden a megtörtént -Értem. Ha nem te lennél itt előttem azonnal nemet mondanék arra, hogy felneveld a kilencfarkú jinchuriki-jét, de idmerlek, ezért beleegyezek. Bár szerintem ha ellenezném se érdekelne téged, mert látom hogy máris megszeretted a csöppséget.-válaszolta Sarutobi. Hatalmas kő gördült le a szívemről, hogy nem veszik el tőlem Narutot. -Nagyon köszönöm! Naruto igazán fontos számomra.-hálálkodtam az öregnek -Nem tesz semmit. Valószínűleg nálad van a legjobb helyen. Holnap küldök egy csomagot, amiben benne lesz minden, amire a kicsinek szükség van. Ne hálálkodj, ez a legkevesebb-mondta, mikor látta, hogy már épp szólásra nyitom a számat.- A küldetésekkel kapcsolatban .... Szólj, ha el tudsz menni többet. -Persze, szólni fogok. Még egyszer köszönöm. Sajnos most mennem kell, mert Naruto nemsokára felébred. Viszont látásra! És már ott sem voltam voltam. Rohantam haza Narutohoz elújságolni neki a hírt, hogy maradhat. Tudom, hogy nem szigorúan érteni, de nem baj. Jaj Istenem, annyira boldog vagyok! Nagyon megkedveltem a kicsit. Nem tudom, mit csináltam volna, ha elveszik tőlem. Amint hazaértem befeküdtem az ágyba Naruto mellé. A karomba vettem és gyengéden simogatni kezdtem, hogy felébredjen. Mikor láttam, hogy álmosan nyitogatni kezdi a szemét, nyomtam egy puszit az arcára és elújságoltam neki a nagy hírt. A kicsinek fogalma sem volt róla, hogy miről beszélek, nagy, bamba szemekkel pislogott rám. Elnevettem magam és kivittem a konyhába uzsonnázni. Naruto megint csak tápszert ivott, de ez gondolom normális az újszülötteknél. Evés után át kellett öltöztetnem, mert kétszer is magára öntötte az italát. Láttam a kisrókán, hogy még nagyon álmos, így gondoltam pihenünk egy kicsit. Leheveredtem a kanapéra. Narutot magam mellé fektettem, de végül felmászott a hasamra és ott helyezte kényelembe magát. Nem kellett neki sok idő, már aludt is. Én elővettem a kedvenc könyvemet és kezdtem olvasni. Nemsokára és is elaludtam. A kanapén aludtuk át az éjszakát. Reggel a csöngőre keltem. Megjött a csomag, amit a hokage ígért. Eszméletlenül aranyos ruhák voltak benne, meg még egy csomó hasznos dolog. Boldog voltam, végre egyszer boldog. Obito halála óta most először boldog.

Remélem, tetszett a rész. Ha igen és várod a folytatást, csak nyomj a "continue reading next part" gombra