Apák

5.

Naruto nagyon örült a medencének, amit tőlem sárga. Minden áldott nap órákon át pancsol benne. Néha nem érti, hogyha belecsap a vízbe, akkor az mért spriccel szanaszét, és ilyenkor annyira vicces, értetlen arcot vág, hogy legszívesebben megölelném, és soha többé nem engedném el. A születésnapja óta már majdnem fél év eltelt. Megtanult beszélni, ugyan még akadozva, de összefüggő mondatokat mond. A járás is jól megy megy neki. Van valamilyen jellegzetesség a lépéseiben. Ezer ember közül is felismerném. Reggel, mivel ettük a pirítósunkat, Naruto megszólalt.

-Apa hol van?

Ezzel a kérdéssel teljesen lesokkolt. Tudtam, hogy eljön majd ez a nap, de hogy ilyen korán .... Mindegy, tudnia kell az igazat.

-Ha szeretnél reggeli után elmehetünk apukádhoz.-mondtam neki, mire lelkesen bólogatni kezdett. Villámgyorsan befalt mindent és felöltözött. Fél óra múlva már el is indultunk. Kint zuhogott az eső, így kinyitottam az egyetlen otthoni esernyőmet. Naruto ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy ő viszi az esernyőt. Persze nem tiltakoztam ellene. Később rájöttem, hogy ez nem volt jó ötlet, ezért mindig ő magabiztos léptekkel haladt előre, nekem kell hajolnom a térdemig érő esernyő alá. Félúton a kisrókám szerencsére elunta a dolgot, és inkább felkéredzkedett a karomba. Így végre én sem áztam. A temető felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, Minato sírja elé állítottam.

-Itt van az apukád-mondtam neki. Ekkor még erős voltam.

-Hol van? Nem látom. Bújócskázik? Megtalállak, Apa! -Kiáltott fel boldogan.

-Gyere ide egy kicsit, Naruto! -Szóltam neki és egy sűrű lombkoronájú fa felé intettem a fejemmel. Naruto engedelmesen odakocogott hozzám. Levettem a kabátomat és leterítettem a földre. Leültem, a kicsit pedig az ölembe ültettem. Éreztem, hogy remeg, ezért bebújtattam a pulcsim alá.

- Figyelj, Naruto. Apukád .... alszik. És nem köd felébredni. Az alatt a kőtábla alatt van az ágya. Anyukád is ott alszik mellette. Apukád ... nagyon szeretett téged.-magyaráztam neki

-Meghalt.-mondta a picúr. Megrökönyödtem. Honnan tudja mi az a halál? Még nincs hároméves.

-Igen. Meghalt. De a halála előtt rám bízott téged. Azt mondta, vigyázzak rád. Te voltál az utolsó gondolata.

-Hogy halt meg? -Faggatott Naruto

-Ha nagyobb leszel, elmondom, oké? -Mondtam neki. Most még túlságosan megrázná.

-Te mért laksz velem? Mért szeretsz? Apa azt mondta, hogy vigyázz rám. Nem kéne mindezt megtenned. De akkor miért? -Teljesen ledöbbentem. Hogy mért szeretem? Mert ő Naruto.

-Amikor apukád meghalt csak pár napos voltál. Ha nem maradok veled, te is meghalsz. Idővel pedig annyira megszerettelek, hogy olyan vagy nekem, mint ha a fiam lennél. Mindig itt leszek neked. Mindenkinél jobban ismerlek. Sosem hagylak el, ígérem.

-Köszönöm-mikor ezt kimondta, egy könnycsepp gördült le kerek arcocskáján. Ezt már én sem bírtam könnyek nélkül. Eldőltünk a sárban. Magamhoz öleltem a csemetémet. Naruto belefúrta az orrát a mellkasomba. Idővel légzés csillapult és végül szuszogássá vált. Komolyan képes volt elaludni a sárban, egy vihar kellős közepén? Nagy volt a szám. Naruto egyenletes légzése és szívverése teljesen megnyugtatott. Talán egy kicsit pihentetem a szemem ....  

Vajon Naruto élete ezután megváltozik? A kövi részből kiderül!

Nagyon hálás vagyok az olvasóimnak, köszönöm szépen az eddigi megtekintéseket!