Apák

6.

Egy kellemesen lágy és kedves hangra ébredtem fel. Mozdulni nem tudtam, mert féltem, hogy a pulcsimban alvó Naruto felébred. Szerencsémre a hang gazdája kérés nélkül is elémsétált.

- Á. szia Iruka! - suttogtam.

- Kakashi! Bocsánat, hogy felébresztettelek, de meg fogsz fázni, ráadásul ki vigyáz Narutora?

Intettem, hogy lépjen közelebb. Megemeltem egy kicsit a pulcsim szegélyét, így Naruto lába kilógott. Persze azonnal vissza is húzta a jó meleg burokba. Iruka felkuncogott. Viccesen nevet. Valahogy az egész lényéből süt a kedvesség.

- Asszem mi most hazamegyünk, mert Naruto még a végén megfázik. Ha végeztél itt, nézz be hozzánk egy meleg teára- invitáltam, hisz látszott rajta, hogy fázik. Egy kis habozás után végül rábólintott. Sikerült felállnom úgy, hogy a pulcsim alatt megbúvó csöppséget nem ébresszem fel. Egyik kezemmel támasztottam alulról, a másikkal pedig hátulról, hogy le ne essen. Sikerült úgy hazaérnem, hogy mégy csak meg se moccant. Otthon úgy ahogy voltam, ruhástul, Narutóstul bedőltem az ágyba. Arra ébredtem, hogy csöngetnek. Biztos Iruka lesz az. Teljesen kiment a fejemből. Felkeltettem Narutot is, mert ha nem teszem, nem köd tudni aludni este. Behívtam Irukát és főztem egy nagy adag teát. Kint még mindig esett. Ezt a szar időt! Szegény Iruka teljesen szétázott. Adtam neki pár ruhadarabot, az övéit pedig fellógattam a radiátorra. Eközben Naruto boldogan mesélt valamit a vendégünknek, aki őszinte érdeklődéssel hallgatta. Mindenkinek töltöttem teát. Narutoét vagy öt percen át fújtam, hogy meg tudja inni. Iruka elmosolyodott, mint minket nézett.

- Nagyon szereted, igaz? -Kérdezte hirtelen

- Persze. Ő az én kisrókám. Nem tudom nem szeretni-válaszoltam neki teljesen őszintén

- Mindig arra vágytam, hogy valaki rám is így nézzen ... A szülő szeretet felbecsülhetetlen.-Révedt a távolba a tekintete. Iruka szüleit megölte a Kyuubi, de azt nem tudtam, hogy ez ilyen rosszul érinti. Sajnáltam szegényt, de nem tudtam segíteni rajta. Nemsokára Naruto el akart menni aludni, amihez természetesen én is kellek, mert nélkülem képtelen álomba merülni. Iruka sejtette, hogy ez az ábra, így gyorsan megköszönte a teát és a távozott is. Narutoval fogat mostunk és bebújtunk a paplan alá. A szokásos pózba gömbölyödtem, Naruto pedig bekuckózott a helyére.

- Tényleg komolyan mondtad? Hogy sosem hagysz el? Hogy mindig vigyázni fogsz rám? -Kérdezte hirtelen

- Teljesen. Számíthatsz rám, Kisrókám- suttogtam neki a sötétben.

- Tudod ... Szerintem Iruka sensei nem olyan szerencsés, mint én.

- Ezt hogy érted? -Értetlenkedtem

- Iruka sensei-nek nem vagy ott te

Ezen a ponton egy könnycsepp csordult ki a szememből egyenesen Naruto buksijára.

- Köszönöm. Nagyon szeretlek, Kisrókám .......- majd elnyomott az álom. Álmomban egy olyan országban voltam Narutoval, ahol minden Ramen-ből készült. Közösen megettük az egész lakosságot. Kézenfogva rohangáltunk jobbra-balra. Csodálatos volt. 

Na kint van az új rész, remélem, hogy tetszett nektek!