Apák

2.

Hajnali három fele arra ébredtem, hogy valaki rugdossa az oldalamat. Reflexszerűen visszarúgtam, majd bevillant, hogy előbb a kicsit rúgtam meg, így villámgyorsan kinyitottam a szemem. Az ágyon egyedül feküdtem. Lenéztem a földre és nagyon megijedtem. Lerúgtam Narutot a földre. Így jobban megnéztem, láttam, hogy semmi baja, mert pár ledobált párnára esett, de nagyon nagyon megijedt. Nem tehettem róla, hangosan felnevettem. Annyira vicces és cuki volt, ahogy ott lent feküdt a párnákon, egyre vörösödő fejjel .... Miután kinevettem magam, felkaptam és visszatettem az ágyba. Melléfeküdtem és ráfektettem a hasamra. Betakartam magunkat. Seperc alatt visszaaludtunk. Nem tudom miért, de ezen az éjszakán nagyon jól aludtam. A kicsi közelsége megnyugtatott. Végre ki tudtam kapcsolni egy kicsit és igazán pihenni. Mikor felébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán hirtelen valami kezdett mocorogni a hasamon és bevillant minden. Minto halála, a Kyuubi, Naruto .... Lenéztem Narutora és elmosolyodtam. Annyira aranyos volt, ahogy aludt! Megérezte, hogy kitakartam, ezért mocorogni kezdett. Kis kezeit az arcom felé nyújtotta és álmában elmosolyodott. Finoman letettem az ágyra, nyomtam egy puszit a homlokára és kimentem reggelre készíteni. Csak a konyhában döbbentem rá, hogy fogalmam sincs mit eszik egy újszülött. Villámgyorsan elrohantam az Uchiha klán egyik családjához, ahol most született egy Sasuke nevű kisfiú. Kértem tőlük némi babakaját és apró ruhákat. A szülők nagyon segítőkészek voltak. Miután végeztem visszatértem Narutohoz. Ekkor már tizenegy óra felé járt az idő. A kisfiúnak jó alvókája volt, még mindig húzza a lóbőrt. Gyengéden felébresztettem és a vállamra vettem a kis álomszuszékot. Mint a kisbabáknak általában, kicsit neki folytatja a nyálát. Kivittem a konyhába és az ölembe ültettem. Adtam neki abból a fehér folyadékból, amit nemrég szereztem neki. Narutonak ízlett az ital, meg is itta az utolsó cseppig. Reggeli után üggyel bajjal átöltöztettem a csemetét és elindultam be a városba, hogy vegyünk neki ezt-azt. A városnak ezt a felét nem rombolta le a Kyuubi támadás szerencsére. Első sorban vettünk rengeteg pelenkát, ruhát, bébiételt, tápszert és pár játékot. Furcsa volt, hogy nem ugrálhattam fáról fára, ahogy szoktam, hanem a nyakamba kellett hogy vegyem Narutot. Az emberek is megbámultak. Akik nem ismertek, azért, mert Naruto olyan édes volt, akik ismertek pedig azért, mert nem tudták, hogy ki ez a kisfiú és mért ül a nyakamban. Mire mindent beszereztünk, Naruto már nagyokat ásított, így amikor hazaértünk egyből ágyba dugtam. Letettem az ágy közepére és mellé raktam két párnát, hogy tudjon mit ölelni álmában, de észrevette, hogy nem vagyok én. Amikor megpróbáltam távozni a szobából Naruto felírt és az apró kis mancsait felem nyújtottogatta, amikor ujjacskáival a levegőt markolászta. Elmosolyodtam, ezért annyira aranyos volt. Lefeküdtem a picúr mellé. Szegény remegett a takaró alatt. Fázott. Szorosan átöleltem és magzatpózba gömbölyödtem testemmel melegítve a "kisfiamat". Csak azután mentem ki, miután elaludt. Gondolkoztam rajta, hogy ottmaradjak e vele, de végül úgy döntöttem, hogy meg kell látogatnom a hokagét. 

Még csak nemrég raktam fel ezeket a részeket, de már most elég sokan megnéztétek. Nagyon köszi! Ha érdekel, hogy mi vált majd a hokagénál, lapozz tovább: D