Apák

8.

Hát eljött ez a nap is. Ma kezdi el Naruto az Akadémiát. Ez eléggé vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt örülök, hogy kicsit kimozdul itthonról és tanulni fog, másrészt viszont egy kicsit aggódok, hogy a többiek ki fogják közösíteni a Kyuubi miatt. Mindenesetre reggel nagyon korán felkeltem, hogy különleges reggelivel lepjem meg a csemetémet. Gofrit csináltam neki és nyakon öntöttem egy nagy adag juharsziruppal, amiről tudtam, hogy imádja. Amint elkészültem, a karomba vettem Narutot és az asztalhoz ültettem. Villámgyorsan eltüntette az elé felhalmozott reggelit. Evés után szépen felöltözött, megmosta a fogát és már indultunk is. A nyakamba ültettem, mert tudom, hogy nagyon szeret onnan nézelődni. Az Akadémia bejárata előtt leemeltem a nyakamból és egy puszit adtam neki. Naruto hátra sem nézett, csak magabiztosan besétált az épületbe. Remélem, minden rendben lesz. Hazamentem. Elvégeztem a napi teendőimet, csináltam ebédet és vacsorát, kicsit kitakarítottam és beágyaztam, mert erre reggel nem volt időm. Ezek után elmentem Narutoért. Mosolyogva jött ki az épületből. Felkaptam és gyorsan hazavittem. Otthon bekuckóztunk a kanapéra és a Kisrókám vagy két órán át csak mesélt és mesélt. A legfőbb témája egy Sasuke nevű kölyök volt, aki a Picúr elmondása szerint nagyon fennhordja az orrát. Jókat nevettem a vicces sztorijain.

Ez így ment minden nap. Kialakítottunk egy új rutint. Reggel én fél órával korábban felkelek, mint Naruto. Csinálok neki reggelit és csomagolok neki egy kis uzsonnát, hogy ne legyen éhes a suliban. Ezek után felébresztem. Reggelizünk, ő felöltözik és elviszem az Akadémiára. Amíg ő tanul, addig én elvégzem a szokásos teendőimet a ház körül és érte megyek. Amint hazaérünk összebújunk a kanapén és mindent elmesél nekem. Utána tanulok vele egy kicsit és a nap többi része játékkal telik. Ez így ment minden nap. A suli kezdete után három héttel azonban Iruka behívott fogadóórára. Narutoról akart velem beszélni. Furcsának találtam, hiszen a Kisrókámon azt láttam, hogy minden rendben van. Persze igent mondtam Irukának és másnap délután ott ültem vele szemben az egyik tanteremben. Narutot nem hozhattam magammal, de szerencsére nagyon álmos volt, így ki is dőlt. Kérdőn néztem Irukára.

-Valami gond van Narutoval? Vagy miért hívtál be?- kérdeztem tőle aggodalmas hangon.

- Lenne egy kérdésem- válaszolta. Miután bólintottam, folytatta- Naruto tud a kilencfarkútól?- Kérdezte. Erre a kérdésre nem számítottam.

-Még nem. Megbeszéltem vele, hogy amikor genin lesz, egy kicsit elbeszélgetünk a szüleiről. Akkor fogom elmondani neki. De miért kérdezed?- érdeklődtem. Nem érettem, hogy miért érdekli ez annyira. Reméltem, hogy tört elő a Kyuubi csakrája, vagy valami hasonló.

- Hát... tudod.... Naruto osztálytársain az vettem észre, mintha kicsit tartanának tőle. Ezt ő is érzi és már a második napon felvette magára az osztály bohóca szerepet. Nagyon szenvtelen. Tanulni tanul rendesen és okos is. Tudom, mert beszélgettem vele. De mégis, pár tesztet... direkt elront, hogy nevessenek rajta a többiek. Nekem ez egyszerű tanárként nem tartozik a hatókörömbe. Azért hívtalak ide, mert azt szeretném, ha beszélnél vele. Ha jövő héten sem látok változást, újra megkereslek.- Mondta. Teljesen lesokkoltam. Nekem erről mért nem mesélt az én Kisrókám ? Biccentettem Irukának, majd sietősen távoztam. Rohantam haza, hogy beszéljek Narutoval. Én tudom milyen az, amikor lenéznek én nem törődnek veled. Annál szarabb nincs ebben az életben. Semmiképpen sem akarom, hogy a csemetém ezt átélje. Én átéltem miután apám öngyilkos lett. Soha, senkinek nem kívánom azt a kínt, amit akkor éreztem, amikor a barátaim, az emberek hátat fordítottak nekem.

Íme, itt a legújabb rész. Remélem, kíváncsiak vagytok Naruto és Kakashi beszélgetésére! Ha igen, nézzetek vissza holnap este.