Aki Hotaru meghal. Viszont az élet új lehetőséget kínál számára: ha sikeresen vigyáz egy lányra visszatérhet az élők sorába.
A Bnha világról:
Az emberek 80 százalékának van képessége és vannak hivatásos hősök.
!!!! Ebben a könyvben Dekut Akival hel...
A zuhanás közben sok gondolat cikázott a fejemben: Miért is történt ez meg? Meg fogok halni? Meg fog fizetni az a felfújt hólyag Katsuki? És ehhez hasonlók.
A járda vészesen közeledett. Behunytam a szemem. Vártam az elviselhetetlen fájdalmat, viszont ez nem következett be. Kinyitottam a szemeim. A fehérség, ami körülvett elvakított. Hol lehetek? Néhány pillanat múlva kirajzolódott előttem egy férfi alakja. Szakálla és haja hófehér. Bő fehér ruhákat viselt. Szemei szomorúan csillogtak.
-Aki Hotaru, neked nem kellene itt lenned. - sóhajtott.
-Hol is vagyok? - szegeztem rá narancssárga szemeim.
-A mennyek kapujában. - jelentette ki.
-Szóval tényleg meghaltam. - biggyesztettem le ajkaim.
-Még nem teljesen. Mivel neked nem kéne itt lenned, ezért adok neked egy második esélyt.
-Második esély? De szabad megtudnom, hogy ki maga?
-Isten vagyok. A teremtő. - tárta szét a karjait .- És igen. Második esély. Visszatérhetsz az életbe ha segítesz nekem őrangyalként.
-Benne vagyok. - bólintottam. - Mi is lenne a feladatom?
-Segítened kell egy kislánynak egy másik idősíkon. Ha sikeres leszel, és megvéded visszatérhetsz az életbe.
-De hogyan, ha nincs képességem?- fakadtam ki.
-Amiatt nem kell aggódnod. Megkapod az angyali erőket amik: természet, elme manipuláció, telekinézis, isteni fény, stb
-Benne vagyok.
-Akkor, Aki Hotaru mostantól egy őrangyal vagy.-mondta miközben a fejemre rakta a kezét és a világ elsötétült.
...
Amikor kinyitottam a szemem egy kis szobában találtam magam. Nem volt túl nagy és a berendezés sem volt újnak mondható. Kisgyerek játékok voltak szétszórva. Jobban is körülnéztem volna, ha nem hallok zajt a szobába nyíló ajtó túloldaláról. Kinyílt és egy barna hajú férfi lépett be egy 4 év körüli kislányt tartott a kezében. Lefektette az ágyra.
-Jó éjt Ochaco.-puszilta homlokon a kislányt. Majd kiment és becsukta halkan az ajtót. Én pedig döbbenten álltam. Nem vett észre? Talán az angyal léttel jár. Ekkor éreztem meg, hogy van valami a fehér pulóveremben. Kihúztam a tárgyat. Egy füzet volt. Adatok voltak az előttem alvó kislányról akiről kiderült, hogy Uraraka Ochaco a neve. És ő az akit meg kell védenem. Én vagyok az ő őrangyala.
...
Az este további részét a füzet olvasgatásával töltöttem. Hajnali három óra körül Uraraka forgolódni kezdett. Nyilván való volt, hogy rémálma volt. Ideje kipróbálnom a képességeim. Oda léptem hozzá és a fejére raktam a kezem. És egy fehér szobában találtam magam velem szemben Urarakával. Fura érzés volt. Egyszerre éreztem, hogy a kezem a lány fején van és, hogy az álomban vagyok.
-Szia.-köszöntem. Letörölte a könnyeit a nagy barna bociszemeiről.
-Ki vagy?-kérdezte.
-Aki a nevem. És az őrangyalod vagyok.-válaszoltam.
-Az őrangyalom?-szemei szikráztak.
-Igen. Igaz nyolc éves korodig csak álmodban beszélhetünk. De mindig vigyázok rád.- odaléptem hozzá és letöröltem a szemeiről a könnyeket.
-Oké.-mosolyodott el, amitől elolvadtam olyan aranyos volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nagyon aranyos vagy.-kócoltam meg egy kicsit a haját.
...
Reggelig sokat beszélgettünk és mesélt magáról. Én pedig csöndben hallgattam.
-Fel kell ébredned Uraraka, de holnap este újra találkozunk. Viszlát.-köszöntem el tőle.
-Viszlát Aki.-ölelt meg mosolyogva.
Az álomkép eloszlott és újra a kis szobában találtam magamat. Ochaco lassan kinyitotta a szemeit és meglepetten nézett körül.
-Aki?
-Itt vagyok.-suttogtam miközben megsimogattam a fejét. Összerezzent és elmosolyodott. Kikelt az ágyból és odasétált a szekrényhez. Elfordultam ameddig felöltözött. Utána pedig kiment a konyhába.
-Jó reggelt.-köszönt rá az apukája.-Látom jól aludtál.
