Őrangyal (BNHA fanfiction) UrarakaxOc

9. USJ

Ochaco Uraraka:

Az edző pályán mindenki összegyűlt. A lányok dühösen méregették a Mineta névre hallgató  szőlő fejű kis törpét mert megpróbálta meglesni őket öltözés közben de szerencsére egy Jirou nevű lány megállította. 

-Ma egy képesség felmérésen fogtok részt venni.-jelentette ki a nagy eséllyel alvás problémával küzködő tanárunk.

A felmérésen nem sok érdekes dolog történt. Csak kilebegtettem egy labdát az űrbe. Utána szerencsére elengedett minket és egy gyors átöltözés utána már mehettünk is ki. 

A kapu mellett firkáltam Aki arcát egy füzetbe. Ez egyszerre szomorított el és vidított fel. Emlékek úsztak fel az elmémben. Például amikor nem tudtam aludni és macskává változott a kedvemért. Mikor csúfoltak a képességem miatt akkor ő volt aki mellettem volt. A felvételin is megmentette az életem.

Ekkor valaki kizökkentett a mély gondolataimból. Tsuyu állt mellettem. 

-Mit rajzolsz *breke?-kérdezte miközben óvatosan közelebb hajolt.

-Semmit.-hajtottam le a fejem, hogy ne kelljen a szemébe néznem.

-Tudod...-itt tartott egy kis szünetet- láttalak a felvételin.... sokkal boldogabbnak tűntél... Mi történt?

Már éppen valami frappáns hazugságon törtem a fejem amikor Katsuki tűnt fel tőlünk tíz méterre.

-Héé! Uraraka! Ne várass meg.-kiáltott és összefonta a karját.

-Majd máskor beszélünk.-zártam le a beszélgetést és a szőke után szaladtam. Odaértem hozzá és gyors tempóba elindultunk a fiú háza felé. Mikor már biztos voltam benne, hogy nem lát minket a béka lány. Néhány csepp könny folyt le az arcomon.

-Köszi. Ezzel kimentettél.- töröltem meg a szemem.

-Uraraka..-gyengéden megölelt.-Nyugodj meg. Biztos meg lesz.

Néhány percig így álltunk amíg meg nem nyugodtam. Utána tovább mentünk amíg meg nem érkeztünk Katsuki házához. A nap többi részében Aki után kutattunk.

Ez hetekig így folytatódott amikor elérkezett egy USJ-be való kirándulás. A USJ egy hőstanoncoknak épített létesítmény ahol az emberek mentését lehet megtanulni.

Már mindenki a buszon ült és a felvételiről beszélgettek.

-Láttátok ahogy valaki milyen egyszerűen kiütötte a zéró pontosat?-kérdezte Kirishima lelkesen.

-Igen hihetetlen volt!-kiáltott Mina- Valaki az osztályból csinálta? Ha ilyen erős biztos felvették, nem?

-Nem.. nincs itt.-mondta alig hallhatóan Iida.

Próbáltam minél lejjebb süllyedni a székemben.

-Nem?- kapta oda a fejét Sero.

-Egy sötét kék  hajú fiú volt szárnyakkal.

-De akkor hol van?-tette fel Momo a kérdést amire majdnem mindenki gondolt az osztályban.

-Nem sokkal később eltűnt és a hivatásos hősök is keresték mert állítólag nem is volt regisztrálva a felvételire.-mondta sejtelmesen.

Ekkor megállt a busz ezzel felfüggesztette a beszélgetést. Mindenki leszállt a hatalmas kupola szerű létesítmény előtt. Ekkor megjelent egy hős fehér szkafanderben.

-A nevem tizenhármas és ma én fogok segétkezni a mentés gyakorlatnál. Mert a képességek nem csak a gonosztevőkkel való harcra valók hanem emberek mentésére. Lassan el is kezdhe..-mondta volna ha Kirishima nem vág közbe.

-Még hamis gonosztevők is vannak.-kiáltott mosolyogva.

-Azok igaziak. Tizenhármas vigyáz a gyerekekre.-kiáltott és az ellenfeleire vetette magát.

Sajnálom, hogy nem raktam  ki részeket!!