Larry Stylinson Oneshots

Ez most különleges lesz #1

Egy hét maradt hátra, hogy megérkezzünk ahhoz a naphoz, ami két ember életét teljesen felforgatta, persze jó értelemben. Ugyanis a dátum nem volt más, mint szeptember 28.-a, azaz Harry Edward Styles-Tomlinson és Louis William Tomlinson esküvőjének időpontja. Immáron a hatodik házasságiévfordulóhoz közeledtek, de szerelmük virága egyetlen szirmot sem ejtett, sőt, inkább tündöklött és újabb-újabb rügyeket bontott. Ez talán köszönhető volt annak a szálnak, amely életüket behálózta, ez pedig nem volt más, minthogy nem egyszerű életet éltek. Itt most nem arról van szó, hogy Louis milliárdos, munkamániás szülei miatt már fiatal korában sem volt számára nagy ügy a pénz, majd ez felnőttként sem lett máshogy, vagy arról, hogy Harry a sok támogatás és győzködés után hobbi-modellnek állt, mellette egy kisebb boltot vezet. Nem, most kivételesen nem. Persze ez sokszor akadályozza, megnehezíti a dolgokat, de néha mégis könnyebb, mintha folyamatosan címlapon lennének. Viszont az égig érő paszuly magvait most nem itt ásták el.

Louis ugyanis öt év után leült beszélgetni a tőle négy évvel fiatalabb Harryvel, aki mégis annyira ártatlan, annyira tiszta lelkű volt... Bezzeg, ez az oldala néha eltűnik, és előjön az ágyból ki nem rángatható, folyton Lou-n csüngő, telhetetlen énje. 

Amikor Harry először meglátta őt, tizenöt volt, de azonnal elrabolta szívét. Próbálta titokban tartani, de Louis bizony észrevette a figyelő szemeket minden egyes délután. Egy évre rá, a kék szemű az iskola mellett leszólította a megrémült göndört. "Ez Louis Tomlinson! És itt áll előttem! Ő! A nagy Ő!" Megismerkedésükkor, így a zöld szemű a tizenhatot töltötte, Louisnak pedig már csak híre volt az iskolában, de még milyen! Ám Harryt már ekkor elcsavarta a férfias, rossz fiús, mégis aranyszívű húszat töltő srác, aki mindig motorral jött el húgáért, Lottie-ért, akivel történetesen osztálytársak voltak. Louis, ellentétben korábbi kapcsolataival, most rendesen betartotta az udvarlási szakaszt. Motorra ültek, vitte randizni, ismerkedni, de nagyon lassan, fokozatosan haladt. Érezte, hogy ez kell Harrynek. A második találkától szájra puszik sokasága csattant el, de csak később, meggyőződve arról, hogy a göndör is készen áll, vezette át igazi csókba. Így mondott le Lottie a Lou-Taxi-ról, hisz onnan nem volt vitás, kit is hoz-visz reggel és délután. Na, de vissza akkorra, mikor a kék szemű angyal feltette életükben a második fontos kérdést.

Öt év járás után:

A kis Harry, igaz már huszonegyet töltötte és magasabb is volt párjánál, mégis úgy bújt Louis biztonságot nyújtó karjaiba, mint egy kisbaba az anyjáéba. Talán lelke mélyén a kócos így is érzett, hisz szerelménél tisztább szívűt, ártatlanabb, gyönyörűségesebb embert nem találna senki, kereshetné pedig napokig, évekig.

- Hazza, szeretnék veled komolyan beszélni. - hozta fel a témát Louis, míg a göndör tincseket pörgette. Félt, hogy mit fog reagálni párja, hisz még olyan fiatal... Ha nem is korilag, lelkileg igen. Nem volt semmilyen rendellenessége vagy betegsége, szimplán naiv és gyermeteg volt belülről. Viszont Louis a vágyait nem tudta kontrollálni, ma is előjöttek. Neki kellett valami, amit nem biztos, hogy megkap a fiútól. Sőt, az is benne van a pakliban, hogy elítéli, lenézi, és amit végképp nem szeretne, szakítana vele.

- Valami rosszat csináltam?- kapta fel tekintetét, hisz erre következtetett a hangnemből. - Béna voltam, ugye?- ült fel hirtelen, és feszülten a hajába kapott. Mindig ezt csinálta, ha ideges volt. Igen, lehet nem szájmunka után kellett volna felhozni... 

Két éve lehettek együtt akkortájt, azokban a napokban Louis minden lehetséges módon kényeztette őt, és minden egyes alkalommal annyira elcsavarta fejét a kékszemű, hogy egyszer sem tudta viszonozni. Szerette volna, nem arról volt szó, csak mégis mindenben Lou volt neki az első, félt, hogy elront valamit, nem tud olyan élményt nyújtani. Pedig az idősebb bármit csinálhatott, ész veszejtően jó volt benne. Mindig megnyugtatta őt párja olyan szavakkal, kisebb szerelmes monológokkal, mint a "Nyugi Kicsim, nincsen semmi baj!", "Ha én kényeztethetlek, az mindennél nagyobb öröm!" vagy a "Szerelmem, te tökéletes vagy, kérlek, hagyd nekem, hogy éreztessem veled!". Egy-egy ilyen, és ha még azt is kéri, hogy önként börtönbe vonuljon, azt is szó nélkül megtenné. Olvadozott a szavai alatt, egyszerűen nem volt egy bibi sem a paliban. Louis sosem várt viszonzást. Teljes szívből, legnagyobb kedvvel adott meg mindent, amire csak szüksége lehet a fiatalabbnak. Viszont Harry megmakacsolta magát és ismertette Lou-val szándékait, aminek nyilván nagyon örült az idősebb. Ismerkedően, bizonytalanul csinálta az évek múlásával is, ebből kifolyólag nem is kérte sokszor tőle szerelme. Tiszteletben tartotta és csak annyit kért tőle, amennyit Harry szeretne is adni.