Larry Stylinson Oneshots

Ez most különleges lesz #3->

Harry és Louis már botorkáltak fel a lépcsőn, ugyanis nem tudták megvárni a liftet, úgy gondolták, így gyorsabb. Az idősebb erősen tartotta a másik csípőjét, az se lenne meglepő, ha ujjainak nyoma maradna. Lassan lépkedtek fel, mert elég nehéz volt lépcsőzni, miközben egymás szájában voltak, ágyékaikat szorosan tartva. A zöldszemű karjai szinte fojtogatóan kapaszkodtak férje nyakába, nehogy elhagyja ajkait és meg kelljen válnia a kívánatos ajkaktól vagy a Gin-fizz ízű nyelvtől, amit a bár óta érez rajta. 

- Menjünk fel, meglepetésem van. - motyogta elválva tőle Louis, majd megragadta a bódult férfit és futni kezdtek. Szobájuk előtt kissé esetlenül, de elő keresték a kártyát, majd beestek a rózsa-vörös szőnyeggel lefedett előszobába. Harry már hátrálni kezdett a hálószobába, de a kékszemű nem engedte oda. - Nem oda megyünk, édes. - harapta az alsó ajkát, amit fogaival óvatosan lejjebb is húzott. Harry kérdőn vizslatta, de nem szólt egy szót sem, csak követte őt a lakosztály hátsó részébe, amit még nem fedezett fel. Az úton már egymás mellett sétáltak, míg nem elérkeztek egy rövidebb folyosó végére, ahol egy ajtó várta. Louis kacsintott, majd az ajtó melletti kisasztalon lévő virágcserépből kivette a kulcsot. A zár kattant, a helységbe pedig begyülemlett a fény. Ugyanolyan háló volt, mint a másik, kivéve, hogy két sporttáska volt egy szekrényen hagyva, amiket Harry felismert, az övéké.

- Ezt mikor...?- kérdezte, de férjével már beljebb is lépdeltek. Louis elmosolyodott, majd az ágyig terelgette párját.

- Egy hete van a nevemen a szoba. Steve-től pedig kértem segítséget ezeket leszállítani, hogy ne tűnjön fel neked, hol is vagyok. - cirógatta meg a göndör oldalát. - Remélem, te is annyira vártad ezt, mint én. - suttogta ajkaira, majd birtokba is vette őket, amitől Harry nyöszörögni kezdett. Nagyon ki volt már éhezve, erre várt már mióta, de közben vállán a kisördög eszébe juttatta, milyen gyorsan vége lehet mindennek, ha nem koncentrál. Mintha fejében járt volna az idősebb, fel is szólalt. - Engedd ma el magad. A végén sírni fogsz a gyönyörtől... -simított szemei alá, minta könnyeket törölne le, majd újra eggyé váltak. Finoman ledöntötte őt az ágyra, majd elvált tőle. - Kezdhetjük?- kérdezte, mint minden alkalommal.

- Igen. - felelte magabiztosan a fiatalabb, várva az évfordulót megkoronázó órákat, amiket ezek szerint itt töltenek el. Különleges alkalmakor ugyanis bőven túllépték az első órát, volt, hogy a másodikat is, bár Harry magából kiindulva azt most nagyon messzinek gondolta.

- Térdelj fel!- adta ki az első utasítást, majd a szekrényen lévő táskához ment. Amíg Harry teljesítette, Louis a king-size ágyra dobta őket, majd keresni kezdett. - Van mára kívánságod, valami, amire nagyon vágysz?- kérdezte odafordulva párjához. - Neked ma bármit!- suttogta a göndör arcát simogatva, aki előtte térdein támaszkodva nézett fel rá. Zöld szemeiben látta a csillogást, amire másnál sosem lelt volna. Már a smaragdokban megtalálta a választ arra, mennyire szereti őt, mennyire bízik benne. Csak el kellett kapni tekintetének elragadó világát, és nem maradt kérdése. Világ minden kincse eltörpült Harry szemeinek csillanása mellett.

- Te mit szeretnél?- fordította meg az irányt. Bár Louis nem szerette, hogyha kérdésre kérdéssel válaszol, most ez sem érdekelte, hangot adott vágyainak.

- A fekete nyakörved, ami mutatja, tartozol valakihez, már sok-sok éve. A szemfedőt, hogy a játék közepén ne láss, csak érezz, és összerezzenj minden hirtelen ért tettemtől, izgulj a folytatástól. A köteleidet, hogy szorosan kössön hozzám, míg élünk. - felelte összeszedetten. Harrynek már az elképzelésre fel kellett nyögnie, nem bírta volna tovább, ha még sokáig kínozza.

- Mindet kérem!- felelte telhetetlenül, beharapva dús alsó ajkát. - Csak kérlek... Ne kínozz sokáig! Biztos vagyok benne, hogy nem fogom tudni tartani... - halkított hangerején is, nem bízva magában. Álla alá gyorsan bekúszott az idősebb két ujja, visszabillentve őt.