Larry Stylinson Oneshots

If You Like Having Secret Little Rendezvous

A tizenhét éves Harry új napra ébredt Massachusetts állam egyik híres bentlakásos gimnáziumában, ahol korán kelésevel, és hosszas forgolódásával felkeltette két szobatársát is. A fiúk nagyon nem szerették, ha felkeltik őket, de egy korán kelő mellett sajnos valamennyire már hozzá kellett szokniuk ehhez. Liam mérgelődve ütött a felette lévő lécek között kilátszó szivacsba, ami miatt a göndör felkiáltott.

- Hé!- szólta le, majd lapockáját fogva ült fel, és nézett kérdőn az alatta fekvő barátjára. - Ezt most miért kellett?- tette fel kérdését nyüszítve, mert eléggé meglendítette öklét a bokszoló. Sokszor kapott már ilyet, de ezek szerint a matrac vékonyabb lett, vagy Liam erősebb, mert ezt szinte teljesen magán érezte.

- Hagyj aludni!- morogta, aztán visszafeküdt, hátha sikerül visszaaludnia. Tíz alkalomból körülbelül négyszer bejött, szóval reményekkel fordult oldalára. A göndör újra forgolódni kezdett, ami miatt begurult az alsó. - Az Isten szerelmére Styles, nyomás le az ágyról!- szólt kialvatlanul és ingerülten, mire a zöldszemű győzedelmesen szedte a létra fokait lefelé, majd a kikészített ruháit felkapva a fürdős cuccaival kilépett egy "Sziasztok"-kal.

Harry hiába mondogatta, hadd feküdjön ő alulra, Liam túlságosan nagy volt a felső ágyhoz kiépített kerethez, Niall pedig félt fent aludni. Így jött össze egy helyzet, amibe bele kényszerültek. A forgolódós, kis alvásigényű került felülre, ami viszont az alsó kettő horpasztónak nem tett jót. A zöldszemű így hajnal ötöt súrolva indult a közös fürdőbe, hogy elkészüljön, majd felöltözzön. Zuhanyzás közben hallotta, hogy két-három srác érkezett még, ezért halk dúdorászását is abba kellett hagynia.

- Zayn basszus, ezt nem mondhatod komolyan!- nevetett egy kicsivel mélyebb hang, amihez hozzá kapcsolódott a magasabb.

- De igen!- mondta határozottan Zayn, akivel biosz fakton voltak padtársak. - Szóval készítsétek magatokat, megint nem leszek estére!- csettintett nyelvével. Ha a pletykákból jól vette ki, a pakisztáni Casanova becsajozott. Nem újdonság egy ilyen hír, az már inkább, hogy ez a harmadik hónapjuk együtt. Az iskola egy három emeletes épület, aminek két oldalán húzódott a fiú-lány kollégium. Ha a fekete hajú ki szeretne osonni éjjel, arra egy mód, hogy az ablakukon mászik ki, és az udvaron csalinkázik el, figyelve az éjjeli őrre, és a portásra, akik éjszaka vigyáznak a rendre. Ilyen szempontból a legjobb az alsó szinten szobát kapni.

- Köss csomót a farkadra, Malik!- nevetett a másik, akit ekkor már felismert Harry, ő Stan. A párosra belehúzott a hajmosással, aztán szárazra törölközve kilépett, hogy felvegye kikészített ruháit. Utolsó darabnál tartott, mikor elzárult egy másik csap, onnan pedig kilépett a barna hajú. - Styles, hello!- köszöntötte kedvesen.

- Csá Stan! - biccentett vissza kedves mosollyal, majd gyorsan magára kapta felsőjét, hogy indulhasson, ha nem szólnak utána.

- Öhm, Harry... Beszélnünk kéne. - sokkal halkabb volt, nem a pörgős, szivatós Stan-t hallotta. Sokkal inkább hasonlított ez egy kétségbeesett ember hangjához, aki nem tudja mit tegyen. - Az utóbbi két hétben furcsa... Nem tudjuk mi van, de... - sóhajtott gondterhelten. Hátra kapta fejét, ahol egy tanácstalan fiút látott, így mondhatni a legrosszabbra gondolt. Csupán két mondatot intézett felé siettében.

- Ne gyertek vissza, kérlek! Adjatok nekünk időt!- majd az első emeleti, százkettes szoba felé vette az irányt. Itt már csak egy ember tartózkodott. Az az egy, aki számára a világot jelentette. Stan és Zayn szobatársa ugyanis Louis Tomlinson volt, az évfolyamáról. Bárcsak ennyi lenne... Az a fiú immáron második éve lopta el szívét, amit visszakapni, ha akarna se tudna. És miért 'bárcsak', ha végre teljesnek érzi magát, és fülig szerelmes, ami még viszonzott is? Mert az intézmény szigorúan tilt bármilyen kapcsolatot két azonos nemű között, és mivel bent laknak, így a délutánjuk sem szabad. Kizárólag szobatársaikat avatták be, mert más különben nem tudnának együtt tölteni semennyi időt. Zayn nagyon nehezen fogadta el a tényt, ő is olyan családból származott, ahol ez bűnnek, nem normálisnak számított, de barátja iránti szeretete felülmúlta ezt. Az más kérdés, mennyire bírja a göndört, de próbálja a legjobb formáját hozni Louis miatt, tudja ezt pontosan Harry is. Nem erőltet semmit, de nyitottan várja a srác közeledését. Stan-nel már jobb a helyzet, mivel az ő bátyja is meleg. Sokat beszélgetett a pakisztánival, vagy közösen telefonáltak testvérével és annak párjával, így ezért is köszönettel tartozott neki a zöldszemű. Mielőtt észbe is kapott volna, az ajtó előtt állt, hevesen kopogtatva, de ügyelve arra, a szomszédoknak ne tűnjön fel.