Larry Stylinson Oneshots

Színpadi Gucci nadrág

Harry már az utolsó számát énekelte a nagy közönségnek a színpadon. Az emberek ujjongattak, sikoltották nevét. Voltak, akik megkönnyezték, voltak, akik torkukat nem kímélve ordították az aktuális zene szöveget nem gondolva a holnapra. Mindenki imádta a fiatal férfit, és ezt nem rejtették véka alá. De minden jónak egyszer vége szakad, ezen a koncerten is hamarosan lehúzzák a fényeket, s beküldik az illetékeseket, akik a táblákról szakadt papírosokat, könnyeket, kiöntött italt, szalagokat és egyebeket takarítanak fel. Felcsendült a sokak számára rongyosra hallgatott melódia, a "Sweet Creature". Könnyekbe burkolódzva dalolászták, míg Harry megkönnyebbülten énekelt, emlékként elraktározva azt az időszakot, mikor ez megszületett. Gyorsan futottak a percek, már az utolsó sorait zengte a közönséggel együtt.

- You'll bring me home!- hangzott el az ismerős mondat, mi egyszer ígéretként, máskor szerelmes vallomásként, mikor hogyan hagyta el ajkait, a szikrázó azúr szempár előtt. Lezendültek az utolsó dallamok, hamarosan le kell zárnia. Utálta ezt az érzést, hiszen ott hagyja őket... Azokat, akik lassan kilenc éve kísérik napját. Harry kezébe vette a mikrofont és nagy levegőt véve mindenkinek megköszönte, hogy eljött, hogy meghallgatta. Hosszúra nyúlt búcsúzkodás után csókot dobott a közönségnek, meghajolt, majd tényleg lesétált a back stage-be. Ahogy lépdelt ki, szerelmét látta meg a függöny mögött. Abban az öltözékben dőlt neki a falnak, amiben szállásukat elhagyták, de arcán nem a kedves, büszke mosoly volt, amivel bátorítani, vagy dicsérni szokta, hanem viszonylag egy viszonylag komor ábrázat, amin rontott, hogy száját harapta. Furcsállta, hisz eddig semmi baj nem volt, és aggódni kezdett. Ilyen volt a természete. Nem látta fényleni a számára leggyönyörűbb ékköveket és azonnal eluralkodott rajta a pánik, egy érzelem bomba, amivel boldogság cseppek nem jártak. Gyorsított léptein, hogy előbb megtudhassa mi történt azzal a bájos tekintettel, amit ő úgy szeretett. Még egy utolsó kiintett mosollyal az arcán, de már agya is csak egy helyre tudott koncentrálni, Louisra.

- LouLou!- szólította meg, de az illető mintha meg se hallotta volna kifáradt hangját, apró lihegéseit. - Hé, valami gond van?- kérdezte egyből a legegyértelműbbet az alacsonyabb fölé tornyosulva, nem is sejtve, mi lelte őt. Nem értette mire ez az egész, hisz mielőtt elindultak olyan boldog, felszabadult és heves volt! Lebukást kockáztatva csókolta itt, egy függöny mögött. Kezét nyújtotta volna, hogy rásimítsa tenyerét, hogy megérintse a borostás, megfeszült arcot, de ekkor leintette őt az idősebb.

- Ne most Harry!- szólalt meg. Hangja kemény volt, mintha szenvedne, de mégis követelőző. Harry tehetetlenül azonnal maga mellé ejtette kezét, mintha erejét egyetlen karral megvonták volna tőle. Még a hálószobán kívül is, mindegy egyes kérését, parancsát haladéktalanul teljesítette. - Gyere, megyünk!- intett fejével. Harry jól nevelt kutya módjára követte "gazdáját", közben meghálált mindent az itt dolgozóknak, megköszönte munkájukat, illetve elbúcsúzott.

Louis értékelte, hogy nem firtatja a témát két évvel fiatalabb szerelme. Jobban akarta most a négy fal között tartani ezt az egészet. Nem is tagadhatná, voltak alkalmak, mikor publikus helyen is előfordultak dolgok, de azoknak már jó pár éve véget kellett vetni. Anno olykor-olykor, alkalmanként mindketten engedtek a kísértésnek, a vágynak, és így megtörténtek azok az események, amiket ma már szeleburdi, fiatal szerelemnek konstatál. A feltörő képek hatására megnyalta ajkait, és kis mosolyra húzódtak azok. Ezt a fiatalabb is észrevette, így remélte nincs nagy baj, ha már látja a huncut vigyort, ami éppenhogy csak megül szájának sarkán, de a hosszú évek alatt ki lehet ismerni ezt.

Viszonylag gyorsan a szállásra értek, és ezt a testőrök, paparazzik, de legjobban a rajongók vették észre. Mikor Louist is meglátták, hangos sikítások közepette üvöltötték "ship" nevüket. Eltervezték. Tudták, hogy itt lesznek, és nem is akartak máshogy kiszállni. Illedelmes, gyönyörű középsőujj volt ez a menedzsment számára, amit bizony ők tartottak. Harry szájának sarka halványan felfelé húzódott, de próbáltak minél hamarabb bejutni az épületbe. Az idősebbik nem csak az épületbe, hanem már a hálóba is sietett volna...