Egy év ( Tododeku történet)

7. Rész Rájöttem

Kora reggel jövök meg az iskolába, nem hiszem, hogy lesz itt rajtam kívül valaki.  Amikor azonban az osztályteremhez közeledek, hangokat hallok onnan.

- De ő tetszik nekem, Tsuyu!

- Akkor mondd el neki!

- Mondani könnyű!

- Nem tudom megérteni, miért olyan nehéz ez neked, Ochako?

  Nem, nem akarom hallani ezt a beszélgetést.  Egyeltalán nem érdekel ... már megforduló hogy elnenjek, amikor hirtelen ...

- A probléma az, hogy Dekut szeretem!

A szívem fájdalmasan összeszorul. Ő  Izukut hívja Dekunak ... Ezekszerint ... Uraraka szereti Izukut ... Miért fáj ez annyira?  De ami még jobban aggaszt: Hogyan értette meg?  Nem értem, miért érdekel ez hirtelen ennyire? Talán azért, mert még soha nem voltam szerelmes?  Vagy azért, mert Izukuról van szó?  Meg kell kérdeznem iskola után, honnan tudta meg, hogy kedveli.

***

- Nem hiszem el, hogy nem mehetünk a táborba.  - Ashido annak a határán van, hogy elsírja magát. Három másik osztálytársak áll mellette hasonló állapotban.  - Annyira várom, hogy meséljetek majd róla.

- Még nem dőlt el semmi. - Izuku próbálja megnyugtatni őket.  - Talán csak teszt egy volt?

Becsengetnek, és mindenki elfoglalja a helyét.  Még egy másodperc sem telt el azóta, hogy megszólal a csengő, amikor Aizawa belép az irodába.

- Jó reggelt!  - Azts, köszöntött nekünk ,ez valami új.  - Sajnálatos módon vannak köztetek olyanok, akik megbuktak a vizsgán - kezdi.  - Az edzőtáborral kapcsolatban: mindenki megy!

- Mi is mehetünk?

- Tényleg?

- Igen.  Nem sikerült a gyakorlati vizsga, de az elméleti mindannyian leadtátok.

- Vagyis, amikor azt mondtad, hogy akiknek nem sikerül a vizsga, nem mehet a táborba -?

- Hazudtam, de a jó ügy érdekében.  Az edzőtábornak növelnie fogjátok az erőtöket, és nektek most pont erre van szükségetek.

***

Végre vége az óráknak, és mindenki összepakolja a cuccait, hogy hazamenjen.  De még mindig van egy befejezetlen dolgom.

- Uraraka!  - lépek az asztalához.  - Van egy perced?

- Persze!  Mit szeretnél, Todoroki?

- Én ... Nos ... - A fenébe!  Át kell gondolnom, hogyan kezdjek bele a mondandómba.  Hiszen nem mehetsz oda csak úgy egy emberhez azzal hogy „Hello!  Úgy hallottam, hogy tetszik a barátom, és meg akartam kérdezni, hogy értetted meg?  Mert lehet hogy meleg vagyok, és én is kedvelem őt. "  - A-amikor reggel jöttem, én hallottam a beszélgetéseteket A-Asui-val.

- Te-te… te… MI?  - Elvörösödik zavarban (vagy haragjában, jó oka van rám haragudni rám).

- D-de ne érts félre, nem készülök elítélni téged, és nem mondom el  senkinek. Csak azt szeretném  megtudni: Hogyan értetted meg hogy szereted?  Csak, én még soha nem voltam szerelmes, és-

- Ó hogy csak erről van szó  - Mondja most már teljesen nyugodt hangon  - Tudod, ha szerelmes vagy, vagy kedvelsz valakit, ez az ember tökéletesnek tűnik neked, úgy tűnik, hogy soha sem nem hibázik és mindent tökéletesen csinál, pont ezért ezeket az érzéseket nagyon gyakran  össze szokták keverni az egyszerű csodálattal.  De azért vannak különbségek.  Jobban kedveled a társaságát, mint bárki másét, és állandóan együtt akarsz lenni ezzel a személlyel, hozzá érni és magadhoz ölelni, és amikor mások teszik ugyan ezt, akkor az irritál.  - Csak beszél, beszél és beszél, alig tudom kivenni mit.  Mind az, amit mond, nagyon hasonlít ahhoz, amit Izuku iránt érzek.  - Meg akarod védeni őt mindentől, a veszélyektől és más emberektől. Ha ő szomorú, akkor az neked is fáj, amikor sír, akkor te is szomorú vagy, és amikor mosolyog, akkor te is jobban érzed magad.  Ezt jelenti a szerelem.  Nem mondhatom, hogy minden pont így van, mert a saját tapasztalatomra támaszkodok , amiből őszintén szólva nincsen túl sok, de mindig valami ilyesmit éreztem.