Elérhetetlen Szerelem

~8.rész~

                                                                                        /A strandon/

Odaérve a strandra, kerestünk egy árnyékos helyet, majd lepakoltuk oda a cuccainkat. Harley és Iris, egyből kettő napágyért kutattak, miszerint ők egy percre sem fognak bemenni a vízbe, csak napozni. Ez számomra csak egy kis nyugalommal ért fel. Elias, Barry és Adam a sátorral babráltak még néhány percig, miközben mi, Sarahval elmentünk mosdóba. Áthúztuk a fürdőruhánkat, majd úgy tértünk vissza a többiekhez. Harley éppen a napra helyezték, a talált napágyakat. Barry és Adam nem tértek el a szokásuktól. Veszekedtek. Hogy pontosan min, azt én se tudom, de láttam, hogy valami a kezükbe van, és az próbálják kisajátítani.

-Na, ez meg is van. -nézett a sátorra Elias.

-Gratulálok, csodás munka. -veregettem meg a vállát. -Köszönöm, hercegnő!

-Nem vagyok az!-nevettem el magam.

-Kinek mi. -tárta szét a karjait Elias.

-Nyertél, kivételesen. -húztam el a számat, majd kitőrt belőlünk a röhögés. Nem tudom pontosan, hogy miért, de egyszerre kezdtünk bele a nevetésbe.

- Na tubicáim, nem tudom, Ti, hogy vagytok vele, de mi bemegyünk a vízbe... -karolta át a vállunkat Adam.

-Én szaladok. -vigyorogtam, majd a rám várakozó Sarahhoz lépkedtem.

A vízben éppen ölési merényletek folytak. Alex vs. Joe. Egymást próbálták a víz aljára nyomni. Egy élmény volt. Esküszöm...

-Ja, és Joe. Tudod mit álmodtam? Nem? Akkor elmondom! -beszélgetett el közben velük Adam. Igazából kétlem, hogy hozzájuk beszélt volna, de ő élvezte. - Hé, Felelsz vagy merszezzünk! -dobta be az ötletet Aaron.

-Négyen? Ugyanis ketten ölik egymást, egy ember meg, mint az idióta beszél hozzájuk. -kérdeztem

-Őket most kihagyjuk, bocs Sarah... -Ne becézgess...-nézett Sarah unottan Adam.

-Lényegtelen... Na... Sarah, felelsz vagy mersz?

-Eltöröm a kezdet, ha még egyszer így hívsz... Amúgy merek.

-Jó, menj oda egy idegen emberhez, és kérdezd meg tőle, hogy nem látta-e a fekete unikornisodat.

-Oké, mindjárt jövök. Sarah kisétált a vízből, majd odament egy bácsihoz, aki már a hatvanas éveit járhatta. Tisztán hallottuk a beszélgetésüket.

-Jó napot uram! Zavarhatom egy pillanatra?

-Persze kedveském, mondd csak! -mosolygott rá Sarah, kedvesen a bácsi.

-Csak meg szeretném magától kérdezni, hogy nem látott-e valamerre, egy szivárványt hányó, fekete unikornist, és egy lila pegazust?

-Nem igazán. Legalább is fogalmam sincs, hogy ezek milyen állatkák. -Hát az unikornisnak van egy szarva is, a pegazus meg tud repülni. Nem mellesleg, ők lovak.

- Ááá, értem. Nem gondolod, hogy te már kinőtted ezt a korszakodat?

-Egyáltalán nem. Nem rég léptem bele ebbe! Sokáig kell gyereknek maradnunk! -mosolygott rá, majd intett egyet a bácsinak és visszajött.

-Wow... Elcsevegtetek. -röhögött Adam.

-Igen, el. De most én kérdezek. Elias. Felelsz vagy mersz?

-Merek.

-Öleld meg azt a személyt, akit a társaságból a legjobban szeretsz!

-De ez nem kérdés! Tudom, hogy engem szeret a legjobban! -vigyorgott Adam, majd ölelésre várva kitárta a karjait. Elias megindult. Csak nem Adam felé. Egyenesen hozzám.