Elérhetetlen Szerelem

~6.rész~

(Másnap)

Reggel hatkor keltem. Összepakoltam minden cuccomat. Elindultam fogat mosni aztán átöltöztem és így tovább. Kopogtak az ajtómon.
- Igen? - kérdeztem.
- Kész vagy? - kérdezte Elias.
- Igen.
- Oké.
- Oké.
- Megbeszéltük?
- Meg.
-Rendben.
- Meddig folytatjuk még ezt? - kérdeztem.
- Mit? - kérdezte.
- Ezt az egy szavas beszélgetést. - válaszoltam.
- Már abbahagytuk. -válaszolt.
- Na nem mondod? - forgattam a szemem.
- De. Na mehetünk? - érdeklődte. - Igen. - adtam közre válaszom. Ezt követően felkaptam a táskám és kiléptem az ajtón.

Az állomáshoz érve vártuk Eliassal és a hozzánk csatlakozó Barryvel a vonatunkat. Kicsit feszengve álltam a két fiú között, akik tudomást sem véve beszélgettek. Kb úgy mindenről... Amikor az említett eszközünk megérkezett azonnal odasétáltunk a vágányhoz és felszálltunk. Elias és Barry egy különálló fülkébe tőlem nem messze helyezkedtek el. Eközben a többieket vártuk. Kedvenc könyvem olvasásában kopogás zavart meg. Egy Black Pinkes pólós, kékre festett hajú, szakadt nadrágot viselő lányt pillantottam meg.
- Hali! Te is ezekkel a vadbarmokkal jössz? – mutatott a szemben lévő fülkére, ahol Elias és Barry foglaltak helyet.
- Igen velük. – mosolyogtam.
- Akkor nem baj, ha beülök hozzád? – kérdezte.
- Egyáltalán nem baj. – mosolyogtam a mellettem ülő lányra. Most ő vagy Iris vagy Sarah. Harley biztosan nem mert ő egy beképzelt ribanc.
Gondolataim elmélyülése közepette azon kaptam magam, hogy egy szintén kék hajú srác tépte fel az ajtót. A mellettem ülő lányhoz hajolt és megcsókolta majd leült mellé. A srácot újabb két srác követte, akik éppen.... Éppen vitatkoztak.
- Adam megmondtam, hogy tegnap nem ettem egy kibaszott paradicsomot sem!
- De, hisz nekem azt mondtad! – eme csodálatos szópárbajt hallgatva kitört a röhögés belőlem és a mellettem ülő lányból.

– Retardáltak! Most komolyan azon vitatkoztok, hogy Joe evett, vagy nem tegnap paradicsomot?! – nézett a két fiúra unottan a lány.

- Ne szólj bele! – üvöltöttek szinkronban lányra.

- Bocsánat...-röhögött. Amikor átnéztem a másik fülkébe, láttam, hogy két lány Eliasszal és Barryvel szembe. Lepakolják a cuccukat, majd az egyik újból feláll, és beleül Elias ölébe. Az idegességtől, földhöz tudtam volna vágni egy... Egy... Egy bármit...

- Hé ... - bökte meg a vállamat a lány. – Tudsz adni egy fülhallgatót?

- Bocsi, de elfelejtettem elrakni a táskámba.

- Semmi baj, akkor majd üvölttettem a hangszóromon! -mosolyogott, majd ordíttatva megszólalt Marilyn Manson egyik száma.

- Sarah! Vedd már halkabbra! – ordított rá Joe, az ezek szerint Sarah nevű lányra.

- Bah... Veletek sem lehet normális zenét hallgatni...-forgatta a szemeit, majd a zenét kicsit lehalkítva énekelte tovább a dalt.

- Hé, Joe. Van füved? -kérdezte Adam.

- Van, adjak? -Jól jönne.

- Adom. -Joe kivett egy cigit a táskájából, majd odaadta a barátjának.

- Ti eddig nem veszekedtetek? -kérdeztem. -Ja. Tényleg. El is felejtettem. -húzta el a száját Joe, mire az egész társaság felnevetett, miközben a vonat elindult. Adam az ablakon kihajolva rágyújtott a cigarettára.

- Baszd meg... James! Ne szennyezd már a környezetet! - szólt rá Sarah, majd odalépett a fiúhoz, és egy mozdulattal kiverte a kezéből a cigit, ami kiesett a vonatból.

- De ne már... Gonosz vagy. -nézett rá szomorúan.

- Te idióta! Miért nem tudtál vigyázni arra a kibaszott fűre? -kiabált Joe Adamre, majd belekezdtek egy újabb veszekedésbe. A számításaim szerint azt a fiút, akinek eddig nem tudtam a nevét, Alexnek hívják. Az imént említett személy, elkezdte a két vitatkozó srácnak mesélni, hogy mit fogyasztott el tegnap este vacsorára, miközben ők tudomást sem vettek róla. -Szokd meg őket... Idióta az összes. Még a barátom is...-nevetett Sarah, a szavait felém intézve.

- Majd megszokom... Szerintem. -nevettem fel...