Elérhetetlen Szerelem

~11.rész~

/1 héttel később/

Új suli. Új emberek. Új barátok. Mondjuk azok nem voltak nekem, a másik suliban sem... Lényegtelen. Eliassal együtt indultunk a suli felé.

-Hé, nem félsz, hogy Harley rád fog akadni? -löktem meg a vállát.

-Lerázom.

-Úgy ahogy a suli többi lányát? Kilencedikesek rád fognak szállni.

-Hé, Annie. Mindenkit.

-Ez a beszéd! -nevettem fel.

-Izgulsz?

-Egy összeszokott közösségbe megyek. Szerinted izgulok?!

- Előfordulhat...

-Igen, rohadtul félek.

-Jó, mert abban az osztályban van pár hm... Hogy is mondjam? Bizonyos testrészeket mutogató lány.

-Tehát ribancok?

-Mondhatni.

-Csodálatos...

-Nyugi már! Ha valami baj van, Sarah is ott van neked. Meg Alex. Meg Barry. Meg én. Meg Adam. Meg Joe...

-Ne sorold tovább...

-Megértettem. -emelte fel a kezét a levegőbe, ezzel jelezve, hogy megértette. A suli elé értünk. Az árkádok alatti ajtón besétáltunk. Az aulában megállva, egymásra néztünk Eliasszal.

-Minden oké? -kérdezte.

-Remélem...

-Felkísérjelek? Nekem itt van az osztályom.

-Nem kell. Feljutok.

-Ne csinálj hülyeséget! -mosolyodott el, majd magához szorítva, megölelt.

-Hé, Elias, ki ez a lány? -jött oda hozzánk egy magas (legalább is nálam magasabb), hosszú, szőke hajú lány.

-Mit érdekel? Nem is tudom, hogy ki vagy. Hagyjál már. -nevetett.

-Ja... Tényleg, csak én ismerlek... Cassandra vagyok! -pislogott nagyokat a lány.

-Oké.

-Ömm.. Semmi "örülök a találkozásnak"?

-2017-et írunk... Könyörgöm.

-Na ja, most a fiúk is arrogáns, bunkó, faszok!

-Hé, hé! Nyugi! Azért, mert nem volt "udvarias" te egyből leszólod? Hányadikos vagy? -kérdeztem meg idegesen.

-Annie... Hagyd. Nem ér  ennyit. Ő az osztálytársad.

-Csodálatos...-forgattam a szemeimet, majd intve egyet Eliasnak, megindultam a lépcsőn. Egy ember nem előre figyelve, nekem rohant. Ennek köszönhetően hátra estem.

-Bocsi! Ne haragudj! -nézett rám egy alacsony szőke hajú srác.

-Semmi baj. -mosolyogtam rá.

-Új vagy? -kérdezte.

-Igen. Tizedikes.

-Akkor nagy valószínűséggel osztálytársak leszünk.-vigyorgott rám boldogan.

-Akkor még összefutunk! -intettem neki, majd az eredetileg megcélzott helyhez indultam. Az osztályterembe. Mielőtt beléptem volna, mély levegőt vettem. És bementem...Összesen öten ültek a teremben.

-Sziasztok! -köszöntem boldogan, de az ott lévő lányok nem a legkedvesebb pillantásokkal ajándékoztak meg. Akkor mindegy is... Leültem egy padba. Elővettem a könyvemet, és elkezdtem olvasni. A legnagyobb döbbenetemre Matt hangját hallottam meg az ajtóból. Az öt lány odaszaladt hozzá, és rátapadtak. És ilyenkor nem tartok magamnál egy serpenyőt?

-Úgy hiányoztál Elias! -puszilta meg, az egyikőjük.

-Igazából én nem hozzátok jöttem...

-Akkor?

-Anniehoz.

-Az ki?-a kérdésükre felkeltem a helyemről, és odasétáltam Eliashoz.

-Én lennék az! -intettem egyet nekik.

-Tuti, hogy ő a barátnője! Argh.. Ez a lány bűnronda!

-Köszönöm a bókokat! -biccentettem, vigyorogva.

-Beszélnünk kell. -súgta a fülembe Elias majd kihúzott a folyosóra.

-Igen? -kérdeztem.

-Összefutottál, Jasonnel?-kérdezte.

-Az ki?

-Alacsony, szőke.

-Jaaa, igen! -mosolyogtam.-jófejnek tűnik!

-Ő Sarah legjobb barátja.

-Tényleg?-vigyorogtam.

-Vigyázz vele!

-Miért is?

-Szerelmes volt tavaly Sarahba, mert annyira jóba lettek. Majdnem szétcseszte Alex a kapcsolatukat.

-És akkor nekem miért kell vele vigyáznom?

-Ööm.... Semmi... Csak.. Vigyázz... Mert, ha bármi rosszat tesz veled, kitekerem a nyakát...

-Valaki félt engem... Wow.-néztem rá gúnyosan, vigyorogva.

-Hagyd abba...

-Ilyenkor aranyos vagy. -nevettem fel.

-Máskor nem?

-Nem tudom... Máskor olyan kis...

-Aranyos vagyok? -vigyorgott, mire én elnevettem magam.

-Hagyd már...

-Oké, de jegyezd meg. Ha Jason egy ujjal is bántani mer, akkor...

-Értem-értem. Nincs gáz. -tartottam fel a kezemet, védekezés képpen, és hátrálva indultam vissza a terembe.

-Délután itt leszek a terem előtt és várni foglak!

-Csodálatos! -nevettem.

-Legalább addig is azt gondolják, hogy a barátnőm vagy.

-Idióta...-hagytam ott röhögve....