Elérhetetlen Szerelem

~14.rész~

Mivel, okosan, és ügyesen, a kulcsomat az asztalomon felejtettem, ráakadtam a csengőnkre. Lisa nyitott ajtót.

-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva.

-Szia Annie!

-Elias? -kérdeztem, belépve az ajtón.

-Sürgősen át kellett rohannia Barryhez. Azt mondta, éjfél körül jön... -húzta el a száját.

-Ömm.. Oké. Én a szobámban leszek! -intettem apuéknak, majd belépkedtem a szobámba. Lássuk... Hét óra van. Ha most lefekszek aludni, akkor fel tudok kelni éjfélkor.

/23:47/

A szememet megdörzsölve, kiléptem az ajtómon, és bementem fürdőszobába. A tenyereimből egy félkört alkotva, engedtem rá a hideg vizet, és dobtam azt az arcomra. Az ajtón kilépve, beleütköztem egy sötét alakba. Ki ne ijedne meg, lassan éjfél tájékán, a sötétben egy alaktól? Mivel tudtam, hogy Matt az (Lisa által megadott időpontból ítélve), én nem ijedtem meg.

-Annie?

-Elias.

-Jesszus... A frászt hozod rám...-suttogta.

-Beszélhetünk?

-Feltétlenül. -megragadta a csuklómat, és behúzott a szobájába. Felkapcsoltam a lámpát, így megláttam Matt gondterhelt arcát.

-Baj van? -húztam össze a szemöldökömet.

-Barry szülei szétmentek...

-Áucs...

-Rohadt fáradt vagyok. Meg az idegeimre ment.

-Akkor, hagylak pihenni...

-Azt hittem beszélni akarsz velem.-mosolyodott el.

-Ha aludni akarsz, megértem.

-Azt hiszem, te fontosabb vagy a problémáimnál.-nézett mélyen a szemembe. Egy sóhajt követően, leültem Matt mellé, az ágyra.

-Találkoztam Adammel, Sarahval, és Alexel.

-És?

-Azt hiszem...

-Igen? -vigyorgott rám, mire én elnevettem magam.

-Éjfél van. Kívánj. -néztem az órára.

-Kívántam.

-Én is. Te mit?

-Titok. Ha elmondom nem fog teljesülni.

-Pfff...-nevettem el magam.

-Tehát, mit hiszel?

-Nem tétovázok...

-An, lökd már ki..-túrt bele, röhögve a hajába.

-Azt hiszem totál beléd estem...-hajtottam le a fejemet. Elias a hideg kezét, az állam alá helyezve, emelte fel a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Adam elmondta, hogy én?

-Igen. -mosolyodtam el. Elias röhögve megrázta a fejét, majd határozottan megcsókolt. Hirtelen elöntött a boldogság. Vele lehettem. És ez számomra leírhatatlan érzés volt... Attól eltekintve, hogy milyen döcögősen indult a kapcsolatunk, most itt ülünk egy ágyon, mindig visszahajolva a másikhoz, egy újabb csókért.

-Tudod mit kívántam? -döntötte a homlokát, az enyémnek.

-Na mit? -mosolyogtam rá.

-Hogy veled lehessek.

-Teljesült. -nevettem el magamat.

-Anyáék előtt titok, mi?

-Persze, hogy az. Nem akarok hajléktalanként meghalni...

-Ha rajtam múlik, nem fogsz. -röhögött rajtam, majd egy újabb csókba húzott.

/Reggel/

Az ágyamban ébredtem fel. A hajnalban történtek után, fogalmam sincs, hogy kerültem ide... Felülve, egy cetlit találtam a takarómon.

Mivel elaludtál nálam, furán jött volna ki, ha reggel anyuék itt találnak. Átvittelek a szobádba.

Mosolyogva tettem a párnám alá a papírdarabot. Szombat lévén, nem kellet a suliba rohanni. Szépen, komótosan lépkedtem a konyha felé.

-Jó reggelt, kislányom! -nyomott apu egy puszit a homlokomra.

-Jó reggelt. -ásítottam.

-Van pirítós, ha esetleg azt szeretnél enni.

-Tökéletes. -mosolyodtam el, és megöleltem aput.

-Jasonnal arra gondoltunk, hogy ma elmehetnénk közösen sétálni.

-Felőlem rendben van. -vágtam rá egyből.

-Miről van szó? -jött ki a szobájából Elias, kócos hajjal, pár kusza hajtincs a szemébe lógva jelezte, hogy pár perce kellt fel. Egy hosszú nadrágot viselt. A felsőtestén nem volt póló, ezzel megvillantva kidolgozott testét. Az a célja, hogy összeessek? Mert, ha igen, akkor hamarosan sikerülni fog neki... Egy halvány mosollyal tett rá még egy lapáttal. Óriási.

-Khm.. Jó reggelt! -köszöntöttem, zavartan.

-Nektek is. Hova megyünk ma?

-Lesétálunk a közeli tóhoz. -csapta össze lelkesen a kezét Lisa.

-Nekem jó...-nyúlt a hajához Matt, és leült az asztalhoz. Nem, kicsit sem vagyok szerelmes... Miért lennék? Pff... Jó, hazudásban tényleg kéne fejlődnöm....