Elérhetetlen Szerelem

~10.rész~

/2 héttel később/

/Elias szemszöge/

A telefonom valami ilyesmi dolgot mutatott a strand után elkövetkező napokban: 29 nem fogadott hívás, tőle: Harley, 86 olvasatlan üzenet, feladója: Harley. Na ja... Ezek alapján le lehetett szűrni, hogy nincs köztünk semmi, és soha nem is lesz. Irritál a személyisége annak a lánynak. Már a második hete voltam bezárkózva a szobámba. Nem mentem ki a nappaliba, nem találkoztam senkivel, csak a mellékhelységet használtam, bizonyos dolgok elintézéséhez. Anya behozta az "elemózsiákat" a szobámba, mert a kaja az életem meghatározó dolga. Senkit se engedtem be az ajtómon. Még Anniet se... De ma....

/Annie szemszöge/

Nem tudom mi van Eliasszal, de elegem lett abból, hogy még az ebédet is bent fogyasztotta el. Amikor már Aaron akadt rá a csengőnkre, mi szerint tudom-e mi van a legjobb barátjával, dörömbölni kezdtem Matt ajtaján.

-Ne dörömbölj már!-ordított ki.

-Elias, az Istenért is, mi a bajod?!

-Ha utálsz, akkor miért keresel?

-Idióta! Miért utálnálak?!-meg volt rá az okom, ha haragudtam VOLNA rá, de én nem tettem, mert nem fogok egy öt éves kislányt játszani.

-Annie... Csak menj el.

-Nem teszem, addig fogok dörömbölni az ajtódon, amíg be nem engedsz!

-Hogy tudsz ilyen meggyőző lenni? -a kérdése már egészen közelről hallatszott, mire kinyitotta az ajtót, és behúzott rajta.

-Húú... Elég... Elég rossz passzban lehetsz... -húztam el a számat.

-Tényleg? Ezért kerestél?

-Ümm... Nem. -Mielőtt belekezdenél, gyűlölsz?

-N... Nem. -néztem rá, majd csak megráztam a fejemet, és magamhoz öleltem. Szerencsémre viszonozta az ölelésemet, tehát a szoba közepén állva, öleltük át egymást.

-Köszönöm.

-Ugyan. Mit kell köszönni?

-Hogy vagy. Nekem.

-Wow, ennél aranyosabbat, még nem hallottam a szádból. -nevettem fel, majd belepüföltem a vállába.

-Na, mondd. Mi a probléma?

-Drága Elias. Fogalmam sincs, hogy mi a szar bajod van, de az a jó, hogy Aaron se tudja, és furcsállja. Rohadtul. Mi a baj?

-Khm... Harley felcseszett. Azt gondoltam, hogy megutáltál. Harley megállás nélkül hívogat, mint most...

-Aha... Kezdhetted volna ezzel is. Add a telefont!-böktem a készülék felé.

-Miért?

-Csak add! -nyúltam a rezgő telefon irányába. Matt közelebb lökte hozzám, és mielőtt felvettem volna megszólalt.

-Semmi butaság! -nevetett, amire én csak elmosolyodtam. Felvettem a telefont.

-Szia Harley!

-Ööö.. Annie?

-Igen, velem beszélsz.

-Eliast keresem.

-Őt ne.

-Miért? Hiszen a barátom!

-Hogy érted azt, hogy a barátod?

-Hát, hogy ő és én... Érted. Együtt.

-Jesszus, te szánalmas vagy.

-Ezt pont te mondod, aki el akarja tőlem venni a barátomat?!

-Harley. Hahó! Ébredj már fel! Én vettem fel Elias telefonját, mit szűrsz le ebből?

-Hogy egy házban laktok, mert a szüleitek együtt vannak?

-Gondolkodj csak erősebben.

-Ugye nem csal meg Matt?!

-Te komolyan ilyen értelmi fogyatékos vagy? Nem érdekled, érted? Nem vagytok együtt, csak te képzeled ezt be. Hagyd már békén! Egyszerűen utál téged!

-A te szádból nem hiszem el.

-Oké, akkor majd maga, Matt elmondja ezt neked. -vigyorogtam, majd átadtam az említett fiúnak a telefont.

-Teljes mértékben igaza van Annienak. Utállak. De tényleg. Nem vagy az esetem. Ne keress, kérlek... Nem vagyok rád, és a hisztieidre kíváncsi, kösz, szia. -és letette a telefont.

-Meg tudod te ezt oldani! -néztem rá büszkén.

-Köszi, újra.

-Ne, máskor semmit se köszönj meg, mert amit teszek, azt csak is érted teszem!

-Hoppá, hoppá Annie! Nincs mondanivalód? -vigyorgott, újból az önelégült mosolyával, ami levakarhatatlan az arcáról.

-Ja, de.

-Hallgatom.

-Tegnap fürödtél? Nincs a legjobb illatod.

-Ne hülyíts! -nevetett fel, mire én széttártam a kezeimet, és az ajtó felé indultam.

-Biztos, hogy el akarsz menni?

-Abszolút.

-Gonosz vagy.

-Áthívom Saraht.

-Akkor én meg Aaront.

-Most volt itt.

-Akkor Alexet.

-Szüleivel elutazott.

-Akkor Jameset.

-Hunterrel leg gitároznak.

-Honnan tudod, hogy mit csinálnak a barátaim? -röhögött.

-Tudod... Alex a legjobb barátnőm barátja, Alexnek meg Barry és Adam a legjobb barátai.

-Mióta vagytok ti Sarahával jóba?

-Sokszor jött át, amikor te a befordulós korszakodban voltál.

-Befordulós korszak? 2 hétig tartott.

-Ami egy fél hónap. Jövő héten suli. -emlékeztettem.

-Ja, kösz az emlékeztetést! -ironizált.

-Igazán nincs mit. -nevettem el magamat, majd átbaktattam a szobámba...