Elérhetetlen Szerelem

~3.rész~

- Elias! - súgtam a fülébe,mivel nem vette észre, hogy be akar jönni valaki.
- Annie kulcsra zártam.
- Mit csináltál?! Hol van a kulcs?
- Nálam.
- De hol?
- Nem adom oda.
- Ne csináld már!
- Gyerekek! Gyertek megyünk haza. - mondta Lisa.
- Majd hazaviszelm Annat anya! - szólt ki Elias az anyjának.
- Rendben van. Majd jöttök. Okosan. Sziasztok!
- Szia! - köszöntem.
Megvártam míg apáék elhagyják a házat.
- Elias elment az eszed?!
- Nyugi van.... Áthívom Mattet és jól elleszünk.
- Elias! Nem érdekel a hülye haverod!  Nyisd ki azt a kibaszott ajtót!
- Nem, nem!
- Elias,ne szórakozz!
- Na mi az? A teljes nevemen szólítasz?
- Elias.... Add már ide!
Kivette a zsebéből a kulcsot, de mivel 20 centivel magasabb volt tőlem esélyem se volt elvenni tőle.
- Ha el tudod venni kimehetsz az ajtón.
- Kimászok az ablakon. - mondtam és kiültem a párkányra. Még megnéztem a szobát, de mire észbe kaptam Elias megfogta a kezem.
- Elias hagyj már!
- Mondtam, hogy nem! - mondta nevetve.
- Tényleg ilyen rossz fiús vagy, vagy csak megjátszod?
- Tehát rossz fiúnak gondolsz. - húzta perverz mosolyra ajkait.
- Ha ha ha.
- Annie.... van most egy kis időnk és szeretnélek megismerni.
- De én nem akarlak Elias fogd fel!
- De én akarlak!
- Hh.... 18 vagyok anyáék 6 éve váltak el.Mit akarsz még tudni?
- Három évvel vagyok idősebb. Arra az egyetemre járok ahova te is akarsz.
- Remek.
- Akkor tudod mit játszunk?
- Na?
- Elmondjuk egymásnak, hogy mit szeretünk a másikba.
- Elias én nem szeretek benned semmit.
- Na ne légy már ilyen.... növeld már az ígyis hatalmas egom pls.
- Kezd először te. - jelentettem ki.
- Oké, de lehet, hogy el fogok mélyülni a gondolataimba.
- Azt mindjárt gondoltam. - nevettem
- Jó.... tehát. - és belekezdett mondandójába, de a következőkre végképp nem számítottam... - Mit is szeretek benned? Először a külsődről szeretnék beszélni. Szeretek a kék szemeidbe elmeregni épp úgy, ahogy most is. Szeretem a hajad és az alakod. Most kivesézem a belsőd.
Szókimondó vagy. Nem adod könnyen magad aminek örülök. Őszinte. Kedves. Megbízható. Néha flegma de ez tetszik. Az alapvető dolgok... Szeretem a hangod, a nevetésed. Nem tudom szavakba önteni,hogy mennyire szeretlek.- fejezte be.
Na igen. Valószínüleg te aki olvasod már beleestél volna Eliasba, de én nem tettem.
- Elias tudod, hogy szeretlek de csak mint barát.
- Tudom Annie, de reménykedek, hogy egyszer képes leszel szeretni engem. Na de szedd össze a gondolataid szerény személyemről.
- Jó. Kezdem is. Az ég kék szemeidtől egyszerűen megbolondulok. A hajad. Imádom. - nevettem fel.
- Most pedig fényezni foglak. Az edzett tested mindent visz.
- Hűha eddig bejön. - nevetett fel.
- Na ne vágj közbe.
- Jó-jó. - nevetett fel.
- Na igen a nevetesedet is imádom. Most pedig a belsőd.... Rosszfiúm.... - nevettem fel.
- Vicces vagy de egyben komoly szinte mindenből viccet csinálsz. Nem mondom, hogy kedves vagy mert rohadt sokszor nem vagy az. Te inkább flegma vagy de ezt szeretem. Tényleg. Fényezed magad.Hihetetlen vagy. Ennyi.
- Te Annie.... tuti nem vagy szerelmes?
- Tapintatos is vagy. Nem.
- Hazavigyelek?
- Megköszönném.
- De használd az ajtót. - nevetett és átnyújtotta a kulcsott. Amikor el akartam venni a másik kezével olyan közel húzott magához, hogy az ajkaink alig pár centire voltak egymástól.
- Hm, nem ellenkezel... - állapította meg.
- Elias.... Kérlek! Nem is tudnék.- mondtam olyan halkan amennyire csak tudtam.
- Bárcsak szeretnél úgy, ahogy én szeretlek téged! - mondta és egy csalódott mosolyt hagyott maga után.
Az ajtóhoz lépett majd kinyitotta.
- Nem jössz? - kérdezte.
- De-de megyek. - válaszoltam. A gondolataimmal voltam elfoglalva.
,,Bárcsak szeretnél úgy, ahogy én szeretlek téged!". Ez az egy gondolat a fejembe férkőzött egy időre legalábbis remélem.