Sokkolva néztem a földön heverő testet. Zöldeskék szemei valahova a távolba meredtek, minden csillogás vagy élet nélkül, szájából egy vékony kis vörös csík húzódótt, hullája vérbe fagyva feküdt az egykor tiszta padlón. Mellkasa többé nem emelkedett...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
A szőrmés kabátom cipzárját lehúzva léptem be a következő boltba. Szemeimmel felmértem a terepet, majd lassan elindultam az egyik tetszőleges sor felé. Legjobb barátnőm már rég lecsapott, a már távolról kiszemelt ruhára, így nem is erőlködtem azzal, hogy keresni próbáljam. Alaposan szemügyre véve mindent, haladtam, ám egyetlen gönc sem nyerte el a tetszésemet. Bár nem is voltam valami nagy rajongója a Prada - nak. Ám kénytelen voltam bejönni, ugyanis Este rajong ezért a ruhaboltért, és ha tőle függne, ide is költözne.
Egy csíkos nadrággal szemeztem néhány perce, de valahogy nem tudtam dűlőre jutni, miszerint tetszik - e, vagy sem. Levéve a vállfát a vasrúdról, tettem magam elé, majd sétáltam egy egész alakos tükör elé. Annyira nem volt rossz, de válószínüleg egyszer felvenném, aztán csak porosodna a szekrényem legmélyebb bugyraiban, így végül visszatettem a helyére. Másnak talán nagyobb haszna lesz belőle.
— Delphine! — hallottam meg Est hangját, mire próbáltam beazonosítani a hang irányát. Amint megtörtént, elindultam az öltözők felé. Az aranyszőke hajú lány, ott állt, egy fekete, földig érő selyem ruhában, melynek mell részét, apró drágakövek díszítettek.
— Mesésen szép vagy, Est! — mosolyogtam rá, miközben megpörgettem, hogy mindenhol megtudjam szemlélni a ruhát.
— Szerinted Tom-nak tetszeni fog? Hamarosan lesz egy céges buli félesége, és arra gondoltam, hogy ezt viselném rajta. — kezdte el tördelni ujjait, mire megforgattam a szemeim. Este mindigis önbizalom hiánnyal szenvedett, pedig egy magazinba illő lány volt, a megfelelési kényszere pedig már betegesen aggasztó volt.
— Amint Thomas meglát ebben a ruhában, lemondja a bulit, és inkább az ágyban fogtok táncolni, mintsem egy puccos étteremben. — feleltem, mire a lány felnevetett, és átölelve suttogott el egy 'köszönöm'-öt. Megsimogattam a hátát, aztán az egyik kanapéra leülve vártam, hogy Est visszavegye az eredeti ruháit.
A Twitteren olvastam a légújabb drámákat. Vicces, hogy néhány ember nem bírja elfogadni, ha valakinek más a véleménye egy adott témáról, ezért pedig beleköt a másikba, aki ezután természetesen megvédi magát, és tádá. Egy újabb vita, amit aztán hetekig folytatnak. Bár nekem is lenne ennyi szabadidőm.
— Szeretnél még valamit nézni, vagy mehetünk? — lépett mellém a barátnőm.
— Nem. — mondtam, majd a kassza felé böktem, aztán felálltam.
