A pálya két oldalán-Sallai Roland ff.

~Prológus~

-Háromnegyed hatkor lent találkozunk. Jó pihenést-ezzel engedetett utunkra az erőnléti edző,a kora délutáni edzést követően.

-Ki mit csinál?-lépett mellénk Szaky,aki eléggé felpörögve kérdezett minket. Grétivel már beszéltünk erről,ő az öccsével tervezett beszélni,én pedig igazából csak tartogatni szerettem volna az energiáimat,és pihenni.

-Az öcsémmel beszélek,Dorka meg gondolom a szokásos-válaszolt Gréti. A szálloda folyosóján végighaladó hűs levegő elég jól esett egy teljes órán át tartó erőnléti edzés után.

-Jó pihenést nektek-torpant meg csapatkapitányunk,mivel a folyosón eljutottunk odáig,ahol ő tölti a maradék idejét a meccsig,vagyis az Ággal használt közös szobájához.

-Neked is-szóltunk utána egyszerre Grétivel. A puha szőnyegen sétálva éreztem,hogy barátnőm mellettem fejét leszegve jár,és hogy nem azt érzi,amit Szaky és mindenki felé egész nap mutatott.

-Nekem ez lehet az első felnőtt Eb-m-szólalt fel hangosan,mire azonnal rákaptam a fejem. Amikor én 2019-ben ott voltam az első Európa-bajnokságomon Gréti sérülés miatt nem volt velem.

-Pont ezért leszel nagyon jó. Jobb fizikai állapotban vagy,mint valaha,és mentálisan is rendben vagy. Ne izgulj rajta,azért vagy itt,mert jó formában vagy. Bárkivel beszélhetsz ezzel kapcsolatban,mindenki segíteni fog-adtam neki olyan tanácsokat, amikből én is kaptam bőven az első felnőtt nagy tornám előtt. Láttam rajta,hogy elgondolkozik szavaimon,ezért vetettem rá egy bíztató mosolyt,hogy mindent vegyen komolyan.

-Köszönöm-ölelte át felvidulva a vállamat, fülig érő mosolya pedig már újra a helyére került. Pillanatok alatt visszanyerte a pozitív önmagát,nem látszott az a másodpercnyi megtörés.-Kint maradok, telefonálok itt,pihenj nyugodtan-támasztotta meg a hátát a szobánkkal szembeni falon,miközben helyet foglalt a földön.

-Biztos?-néztem le rá,mire csak bólogatott,jelezve,hogy nem jelent neki gondot,hogy a szobán kívül kell beszélnie a testvérével. Fáradt sóhajjal csuktam be magam mögött az ajtót,majd a szobán belül első utam a fürdőbe vezetett.

Levettem az átnedvesedett edzőpólót,helyette a válogatott által biztosított, címerrel ellátott fekete pulcsit vettem magamra. Hajamból kihúztam a hajgumit,majd néhány mozdulattal átfésültem. Megemeltem tekintetemet,így szemügyre vehettem az arcomat a tükörben. A szememben ugyan van egy kis csillogás,ami a mai meccs miatt van,az az alatti karikák viszont árulkodnak arról,hogy nem a legjobb éjszakáimat élem mostanság. Hirtelen meghallottam az ajtó halk csapódását,mire elfordultam a tükörtől,és kiszóltam:-Már végeztél is,Gréti?-kérdeztem,választ azonban nem kaptam, így sóhajtva hagytam el a fürdőt.
Ahogy kiléptem,az agyam leblokkolt,a lábaim nem vittek tovább.

-Megakadtál?-húzta hatalmas mosolyra ajkait. Amint magamhoz tértem,nyakába ugrottam,lábamat átkulcsoltam a dereka körül,a nyakát átkaroltam.-Hiányoztál-kapcsolta össze tekintetünket,majd ajkainkat is összeillesztette. Ajkaink mágnesként vonzották egymást,ő pedig úgy csókolt,mint aki három hete nem látott.

-Te is nekem-váltam el tőle,majd fejemet a nyakába temetve szívtam mélyen be az illatát. Ő volt az,aki miatt nem voltam teljességgel boldog,most viszont itt van velem,így a szívem csordultig van boldogsággal.-Hogy kerülsz ide?-emeltem fel fejemet,hogy szemébe nézhessek.

-Gondoltam,megleplek. Szükséged lesz ma rám-kacsintott egyet,viszont ezt nem tudtam értékelni. Hiába éreztem magam mellett újra-három hét után-képtelen voltam minden figyelmemet neki szentelni,és tisztán boldognak lenni. Az elmúlt napok,hetek okozta stresszt, idegességet,hajtást nem tudta elfeledtetni velem az,hogy hazajött a bajnoki meccsét követően hozzám.