A pálya két oldalán-Sallai Roland ff.

7. Az osztrák Linz-Steg

Sallai Roland mellkasa csodálatos helyet biztosított az alvásra. Egy idő után már felkeltem,és Sallai felé fordulva néztem rá,várva,hogy felkeljen.

-Jó reggelt-mosolygott rám hirtelen.

-Tedd meg,hogy nem hozod rám a frászt minden nap-dünnyögtem halkan.

-Na,miért?-kérdezett vissza szemtelenül. Nem voltam vevő a humorára reggel.

-Nem lehetne megtenni?-hunytam be a szemem.

-Miért viselkedsz így? Tegnap is,és ma is?-ölelte át a nyakamat fél kézzel,ami bár jól esett,mégis elvettem kezét a nyakamról.-Oké. Elég volt. Itt vagyok veled folyamatosan. Vigyázok rád,veled vagyok,nem elég?-vonta fel a szemöldökét.

-De..csak-kezdtem,azonban Sallai nem nagyon hagyott lehetőséget semmilyen érvelésemre.

-Csak? Dorka,miért van csak? Tudod nagyon jól,hogy hivatalosan itt se lehetnék veled. Hogy amúgy ki nem tehetném a lábamat edzésről,illetve az edzőközpontból se,ehelyett csak edzésen vagyok ott. Úgy segítelek,ahogy tudlak,és erre ez a hála?-vágta az arcomba minden saját problémáját.

-Reméltem,hogy legalább a szerénységedet sikerül megtartanod. Tévedtem-válaszoltam,a könnyeimmel küszködve.

-Miért?-mosolyodott el szemtelenül. Istenem. Szeretem,nincs kétség.

-Szerinted? Amellett,hogy felsoroltad az összes problémádat,amivel én semmit nem tudok kezdeni,gondoltál egy percig arra is,hogy nekem mi volt a bajom? Hogy idegösszeroppanások szélén álltam minden nap? Ez nem jut eszedbe? Úgy tűnik nem,mert akkor nem csak a saját,annyira nem egetrengető bajaidat adnád elő-vágtam rá azonnal.

-Te tényleg elfelejtetted,mit tettem veled és érted az elmúlt néhány napban? Én mentettelek meg az idegösszeroppanásoktól,ha nem tűnt volna fel-kontározott reflexből.

-Hát,igazán? Na ne mondd. És azt hiszem,hogy miután ilyen tulajdonságaid vannak,ezt meg kéne köszönnöm-mondtam,bár azonnal tudtam,hogy ezzel túllőttem a célon,visszaszívni nem tudtam.

-Tényleg? Mégis mi a francra gondoltál? Azt hiszed,hogyha megtehetem,az azt is jelenti,hogy el is kell várni?-vont kérdőre Sallai.

-Pontosan tudod,hogy nem így értettem-mentegetőztem,de Sallaival szemben,ez nem számít.

-Nem,Dorka. Te pedig azt tudod pontosan,hogy nem érdekel. Mert valamilyen szinten,gondolnod és értened is kell,ahhoz,hogy kimondd. Úgyhogy sajnálom,de nem tudom megérteni-rázta meg a fejét.

-Ugyan már. Nem nem tudod,hanem nem akarod megérteni. Élvezed,hogy rólad szól valami. Húzzad-halasszad,mit érdekel engem-vontam vállat besértődve. Nem vagyok ez a sértődős fajta,most viszont eljátszottam a hisztis lányt.

-Tudod mit? Nem érdekel. Csinálj amit akarsz,gondolj amit akarsz,menj ahova akarsz. Nélkülem-nézett mélyen a szemembe,aztán megfordult,és kiment.

-Várj már-fordultam utána. Nem jött vissza,csak megfordult. Szeme rideg volt,elutasítást,dühöt,csalódottságot láttam benne. Sóhajtva mentem be,aztán sírógörccsel küszködve írtam Grétinek.
Sanyikám💞:Érted menjünk?
Ferikém💕:Aha. Kivel jössz?
Sanyikám💞:Kingával.
Ferikém💕:Sallait kinyírtad?
Sanyikám💞:Nem akarok róla beszélni. Szólok Kingának,aztán megyünk.
Ferikém💕:Oké,csók a családnak.
Nem telefonon keresztül,üzenetben akartam elmondani Grétinek,hogy mi történt. Sőt,igazából sehogy nem akartam,de így már muszáj leszek. Gyorsan írtam még Kingának is,de neki csak annyit,hogy jöjjön értem,mert együtt elmegyünk Grétiért Zalaegerszegre. Magamra kaptam valami elviselhető ruhát,aztán kimentem a házból.