A pálya két oldalán-Sallai Roland ff.

5. Nem is tudod,mennyit jelentesz nekem

Reggel nem volt meg az úgymond már megszokott ébresztőm. Sallai. Aki után végigjártam az egész házat,de semmi. Elment. Itthagyott. És ez mérhetetlen nagy csalódást keltett bennem. Mondanám,hogy nem lepődtem meg,de nem így van. Miután elképesztő kedves és figyelmes volt velem,ezt el sem tudtam volna képzelni. Bárki nyújthatott volna olyan támogatást,amilyet ő adott az elmúlt napokban,mégis ő volt mellettem. És a fenébe is,rohadtul hiányzott. A biztonság kedvéért még az instát is megnéztem,de csak Petra írt,hogyha gondoljuk,akkor menjünk. Aha,hogy? Gyalog? Valakinek mindenképpen el akartam mondani,de Petrát ilyen helyzetben nem terheltem az ilyen problémával.
Végső ötletként maradt az,aki még ismeri is Sallait. Kinga. Gyorsan írtam neki,aztán nagyjából rendbe szedtem magamat.
-Mi a baj?-vágott bele rögtön a közepébe.

-Két gond is van. Egy kisebb,meg egy nagyobb.Gréti kórházban van Zalaegerszegen,ez a nagyobb-sóhajtottam.

-Tessék?-pislogott Kinga.

-Jól hallottad. Kómában van,de amikor tegnap eljöttünk,akkor még nem tudták,hogy mitől-mondtam.

-Basszus. És mi a kisebb probléma?-húzta fel a szemöldökét.

-Sallai-válaszoltam egyszerűen.
-Aha. És egy kicsit bővebben?-kérdezete.

-A francba is már. Totálisan bele vagyok esve,pedig egyátalán nem akarom. Csak egész egyszerűen jól esett,ahogy bánt velem,és hogy meghallgatott,plusz hogy itt van velem. Rohadtul nem akartam,de nem tudom kontrollálni. És az már csak hab a tortán,hogy már hiányzik is. Ja,igen,mert hogy nincs itt,és a fene tudja,hogy hol van,mert arról már nem kegyeskedett tájékoztatást adni,hogy hova is megy-akadtam ki totálisan.

-Először is,nyugodj meg,mert úgy pattogsz,mint a gumilabda. Másodszor is,biztos,hogy normális oka van. Azt ugye tudod,vagy legalább ki tudod következtetni,hogy ahogy kedves veled,egyszerűen nem akart felkelteni. Túl sokat képzelsz bele,Dorka-rázta meg a fejét Kinga.

-De ha így is van. Miért nem lehet írni egy átkozott üzenetet,hogy itt és itt vagyok,ekkor meg ekkor jövök?-folytattam tovább a kekeckedést.

-Ne izélj már. Amúgy meg mi vagyok én,a lelke?-vonta fel a szemöldökét cinikusan.

-Honnan tudjam? Te vagy vele mindig-vontam vállat.

-Na jó. Elég lesz. Annyira ideges vagy,hogy a végén még velem is összeveszel. Majd akkor gondolkodj ezen,amikor visszajött. Addig meg ne ezen pattogj,mert fel fogsz robbani. Amúgy meg egy nagyon merész ötlet. Írjál neki-javosolta.

-Ó,meg még mit nem. Ha ő nem írt nekem,én se írok neki-vágtam rá reflexből.

-Olyanok vagytok mint egy rossz házaspár-rázta meg a fejét nevetve.-Levigyelek Zalaegerszegre?-kérdezte. Ha elmegyek,és Sallai idejön,és nem talál itthon,akkor szerintem én halott vagyok. Viszont azt is tudni akartam,hogy mi van Grétivel.

-Jó,menjünk-bólintottam,mire elkezdett kifelé menni.

-De akkor írsz neki-pillantott hátra a válla felett.

-Oké-rántottam meg a vállam,mert addig úgyse hagyna békén. Végül annyi üzenetet kapott Sallai,hogy lementem Zalaegerszegre,de semmi mást.

-Letudtad?-nézett rám Kinga.

-Ja. Megkapta,hogy hova megyek-válaszoltam hanyagul.

-Te,figyelj csak. Nem gondolod,hogy miután a frászt hozod rá azzal,hogy nem vagy otthon,kicsit többet érdemel?-kérdezte óvatosan. De. Igazság szerint most legszívesebben belevágnám az arcába,hogy így rám ne ijesszen többet,hogy egyedül hagy,pluszban még,hogy mennyire rohadtul szeretem,és nem akarom,hogy bárhova is elmenjen. De amúgy nem akartam többet.