A pálya két oldalán-Sallai Roland ff.

1.fejezet-Blokkpont

A Nap sugarai erősen hatoltak át a behúzott függönyön,és egyenesen az arcomra világított,ami arra kényszerített,hogy kinyissam a szemeimet.Nagyot sóhajtva vettem tudomásul,hogy már nem fogok vissszaaludni,ezért némi önmagamat győzködés után felkeltem az ágyamból.Elhúztam a függönyt,és kiléptem az erkélyre. Márciushoz híven csípős levegő és hideg szél csapott meg,a Nap pedig szokatlan módon erősen sütött már kora délelőtt.Gréti felém nyújtotta a sötétkék Vasas címerrel ellátott pulcsimat,amit gyorsan magamra vettem,és abban néztem le a fővárosra. Hiába a viszonylag kora délelőtti időpont,a város már a megszokottak szerint pörgött.

-Jó reggelt,itt a kávéd-sétált mellém Gréti,és kezembe nyomta a bögrémet. Lenéztem a kezemben tartott bögrém tartalmára,majd vissza mellettem álló barátnőmre. 

-Mandulatejes,egy cukorral-közölte unottan,mire felnevettem,majd beleittam a forró italba.-Ugye ez a meccsnapi?-pillantott le megrökönyödve a kávémra.

-Igen,ez is-nyugtattam meg,mielőtt még lemegy a konyhába és készít egy másikat. A kávés szokásaim finoman szólva is elég érdekesek,szinte senki sem érti rajtam kívűl,talán csak a húgom és Gréti. Van hétköznapi és hétvégi variáció,illetve meccsnapi vagy csak egy sima edzési,sőt még bajnoki és kupameccsre is van külön-külön kávém. 

-Nyerünk ma?-kérdezte,mialatt arcának egy részét fénybe borította az arra forduló Nap és vállamnak döntötte a fejét.

-Szeretnék-válaszoltam reménykedve,de tudtam,hogy a mai meccsre a reménykedés édeskevés lesz.

-Jön a Hadházy-effektus?-vonta fel a szemöldökét,de a száján keserédes mosoly húzódott.

-Az mindig van-bólintottam elszántan,próbálva mutatni,hogy nem helyez rám terhet az előbb Gréti által említett effektus,illetve a mai ellenfél sem,de ez nem így volt.A hideg végigfutott a gerincemen,arra gondolva,hogy kicsivel több mint egy éve ugyanígy kezdődött minden. Pont úgy,mint most,egy Fatum elleni meccs napja volt,amikor is a meccs után hat órával darabjaira hullott az életem. Romokban hevert a hat kínkeserves év alatt felépített személyiségem,és rövid ideig a karierrem is. Minden Nyíregyháza meccs alkalmával félek,hogy újra megtörténik életem tragédiája.

~~~~

-Gyűlölök ellenük játszani-döntöttem legjobb barátnőm vállának a fejemet.-Gréta,képtelen vagyok bemenni oda és jól játszani-biccentettem a lemenő nap színei által megfestett arénára.

-Én is utálom,de muszáj lejátszanunk. Dorka,ő is azt akarná,hogy az utolsó leheletedig küzdjél,és ott legyél azon a rohadt pályán amíg levegőt kapsz! Miatta csináld végig,és a csapatért,ha már magadért nem tudod. De én hiszek abban,hogy magadért is tudsz játszani-rendezte el Gréti a kételyeimet gyorsan. Vagy legalábbis a saját értelmezése szerint eloszlatta a félelmeimet,de ez nem így volt. 

Nyolc éve tudhattam a legjobb barátnőmnek Kiss Grétát,amiért elmondhatatlanul hálás voltam és vagyok is a nap minden percében. Rengeteg életemet meghatározó pillanatban velem volt,mint például a bajnoki címemnél,az első nemzetközi meccsemnél és a válogatott meghívómnál is. Mégis van egyetlenegy olyan dolog,amivel kapcsolatban ő sem tudja a teljesen őszinte és valós érzéseimet,ezáltal nem tud motiválni,vagy csak simán elfeledtettni velem ebben a témában.A baleset. Egyedül a baleset az,amiről a világon senkivel nem beszéltem őszintén,így Grétinek fogalma sincsen arról,hogy hogyan kell olyan helyzetekben bármit is kezdeni velem,hogyha előjön ez a téma. 

-Persze,menni fog-erőltetett mosollyal bólintottam a barátnőm bíztatónak szánt szavaira.-Győzelemre vágyunk,bárkivel csatázunk-öleltem át a vállát,miközben halkan énekeltem a kedvenc részünket szeretett piros-kék csapatunk indulójából.-Hajrá Vasas-folytatta fülig érő mosollyal a klubunk himnuszát.