Ateez Oneshots and Facts

~Comfort Character~🦋

Ateez tagok, ha épp magad alatt vagy vagy épp összevesztetek...

🌼Hongjoong

Joonggal távkapcsolatban éltek még sajnos, ő dolgozik, te pedig egyetemre jársz még és nem a világ legegyszerűbb dolga mindezt végig csinálni.

Épp videochateltetek, de neked muszáj volt tanulnod, mert nyakodon voltak a zhk és többi vizsga. De nem bírtad volna, hogy 1 napig ne beszéljetek, mindig volt minimum 5 perc amikor legalább képernyőn keresztül is, de láttátok egymást. Viszont már késő volt és hirtelen hisztérikus sírással dőltél az asztalodra ezzel eláztatva a füzeted.
A barátod kicsit le is fagyott, minden olyan gyorsan történt.
-T/N...mi történt? Jól vagy?- hajolt közelebb. Kellett egy kis idő, mire megtudtál szólalni.
-Nem tudoom.-sírtál.- Ez annyira nehéz...minden olyan rohadt bonyolult.
-Hé..hé nézz rám.- kérlelt, a fél arcodat eltakartad a kezeiddel, hogy ne lásson sírás közben.- Tudom, hogy nehéz. Nagyon hiányzol, de gondolj arra, hogy mi vár ha végig csinálod. Már nincs sok hátra. Az egész nyarat együtt töltjük, oki?- próbált nyugtatni.
-Olyan rossz, hogy nem vagy itt fizikailag...annyira szükségem lenne rád.-szipogtad.
-Tedd el szépen a tanulnivalót, eleget tanultál és pihenj egy kicsit és hozdd ide a miniont, amit tőlem kaptál. Veled maradok amíg el nem alszol.
-Köszönöm.- bólintottál és átköltöztél az ágyra.- Te mikor alszol?
-Még van pár dalszöveg...- akadt el, amint látta a mérges arcod.- ami várhat holnapig. Én is lefekszem veled.- törődött bele, hogy ő sem dolgozik ma már.

🌼Mingi

Mingi idősebb volt nálad, szóval ő már egyetemre járt, míg te még gimibe. Viszont így is nagyon sokat találkoztatok főleg a hétvégéken és nem állt közétek sem a kor sem az, hogy máshova jártok.

Viszont egyik nap egyest kaptál egy matek témazáróra, amire sokat készültél és nagyot csalódtál magadban, hogy megint nem sikerült.
Péntek volt, tehát nálatok aludt a barátod.
-Na milyen napod volt?- simogatta a hajad, miközben a combján feküdtél.
-Ne is mondd...
-Csak nem rossz jegyet kaptál?- találta fején a szöget.
-Egyes...matekból.- mondtad ki félve.
-Az az büntetést akarsz ma éjjel.- nézett pajzánan mégis nevetett. Viszont amikor elsírtad magad nagyon megijedt.- T/N én nem úgy gondoltam...semmi baj. Tudod, hogy nem gondoltam komolyan
-Olyan buta vagyok...annyit készültem rá, mégis elbuktam. Semmire kellő vagyok, még azt se tudom megcsinálni ami fontos.- zokogtad.-Olyan hülye vagyok...
-Sh shh. Dehogy vagy. - törölte le a könnyeid.-Okos vagy...csak nem a matek az erősséged. És ezzel nincs baj, nem lehetsz jó mindenből. Így is túl tökéletes vagy. - próbált felvidítani.- kivégzed a gimit és többet nem is találkozol azokkal a csúnya számokkal.- nevetned kellett azon, ahogy gügyögött neked, mint egy kisgyereknek.
Lassan befejezted a sírást és elkezdtetek egy komédiát nézni, amitől végleg elfelejtetted a rossz dolgokat.

🌼Jongho

Jonghoval nem tudtatok találkozni a héten, meg tegnap óta nem is beszéltetek, mert kicsit összekaptatok. Nehéz hete volt mindkettőtöknek és te szereted könnyíteni a fájdalmad egy másféle fájdalommal...

Épp a szobádba voltál bezárkózva, összetörve gubbasztottál az ágyad mellett a szőnyegen és nézted a sebed a lábadon, az egész tested remegett. Kopogást hallottál az ablakon és megláttad a barátod, ázott ruhában, kezében egy szál tulipánnal-tudja, hogy imádod. Gyorsan kinyitottad a nyílászárót és beengedted, rá terítetted a pléded, hogy ne fázzon. Nem tudtál megszólalni, mert nem tudtad mit is mondj.
-Bocsi, hogy eláztattam.- szomorkodott és odaadta a virágot, te pedig megint sírásban törtél ki.-De ha te eláztatsz engem, akkor egálban leszünk.- nevetett lágyan.
-Tudod, hogy na-agyon szeretlek?- suttogtad szipogva.
-Tudom és én is téged, T/N. Éppen ezért féltelek, hogy kárt teszel magadban.- simogatta a combod.
-De még ez a fájdalom is elviselhetőbb, mint az amit az élet okoz belül.
-Tudom miről beszélsz, de más megoldást kell keresned, ami lenyugtat.- puszilta meg a fejed és maga felé fordított.
-Te ezt nem értheted...ez nyugtat le.- szó nélkül vette le a pólóját és lejjebb tolta a nadrágját. Az alhasa és a medence csontja körül tele volt hegekkel, amik már réginek tűntek.- Mikor?
-Még pár éve. Akkor még nem ismertelek, most már miattad nem csinálom, mert tudom ha valami bajom esne, magadat okolnád érte.- csordult ki egy könnycseppje neki is. Majd hosszú ölelésben nyugtattátok le egymást a földön ülve. Utána pedig mindenféle boldog emlékekről beszéltetek, hogy mindkettőtöknek jobb kedve legyen.