Ateez Oneshots and Facts

~3.ápoló~Seongsang~

YeosangxSeonghwa ship (remélem tetszeni fog^^)

-Még egyszer utoljára- suttogtam a fáradt tükörképemnek és sokadszorra is nekiálltam a bonyolult koreográfiának. A Dancing Like Butterfly Wings azért nehéz, mert sokkal kevesebbet gyakoroltuk és egy hét múlva elő kell adni a comeback stagen és valamiért ez nekem különösen nehezen megy. A többség alszik, vagy a szobájukba alváshoz készülődnek, de nekem nem jön álom a szememre. Mindig rémeket látok miközben alszom ezért mostanában nemigen teszem ezt. Ezért vagyok egy zombi és ezért nem megy a tánc.

Akkor ugrás hátra, fordulás és felugrás.
Nem megy. Most előlről. Az eleje és a vége megy. De a reflén az valahogy kifog rajtam. Ugrás hátra, fordulás jobbra és felugrás és elesés.
-Azta....-kiáltottam fel és inkább magamba folytattam tovább a mondatot, nem túl szalonképes szavakkal. Iszonyatosan sajgott a bokám.
-Kiáltást hallottam, jól v...tejóég. Mit csináltál? Egyáltalán mit keresel itt éjfélkor, egyedül?-guggolt le mellém
-Hát táncoltam és elestem picit.
-Olyan felelőtlen vagy.- rázta a fejét és felsegített a kanpéra
-Csak gyakoroltam, mert nem megy.
-Megmondtam, hogy ne egyedül gyakorolj.- simított a fájó testrészemre
-Ha itt vagy akkor is eleshetek.-nyöszörögtem, mivel még mindig fájt a bokám.
-Ne feleselj a Hyungoddal.- emelte fel a mutató ujját. Hogy lehet ekkora ujjad...(egyébként Toothlessnek nincsenek is nagy ujjai szerk.)
-Hozok rá jeget. El ne menj, úgyis megtalállak.- tápászkodott fel és az ajtót célozta meg.
-Nem mintha tudnék.- dünnyögtem, remélve, hogy nem hallja meg.
-Ne feleselj.- szólt vissza se nézve az ajtóból. (...)
- Ez fájni fog. Ha kell szorítsd meg a kezem.-Fogta egyik kezével az enyémet, másikkal a jeget nyomta a lábamra.
-Aishh~- szorítottam össze szegény ujjait.
-Na megvagyunk, még bekötöm a biztonság kevéért. És nem táncolhatsz egy ideig.
-De a comeback.- néztem rá fajdalmasan.
-Nem táncolhatsz így.- tette az egyik tenyerét a lábamra. A másikkal még mindig a kezemet fogta, bár énis az övét.
-De..de mindjárt fellépés.
-Addigra meggyógyul.- nézett bíztatóan a szemembe
-Ha te viseled gondom, biztos, Eomma.-mondtam halkan.- Ugye itt maradsz még velem?- fogtam továbbra is a kezét, és őt ez cseppet sem zavarta.
-Ne kísérjelek fel aludni?
-Nem tudok aludni. Már régóta nem.- húztam el a szám szomorúan.
-Na ezen majd segítek.-állt fel.- ülj fel.- utasított. A hátam mögé ült.- Levennéd a felsőd?- kérdezte, majd lekaptam magamról a fehér, izzadságban úszó pólom. Finoman elkezdte maszírozni a nyakam, majd a vállaim végül egészen a derekamig leért. Próbáltam nem sóhajtozni, mert a végén felizgat a helyzet. Én. Seonghwa. Először csak póló nélkül aztán...
-Áu.- kiáltottam fel, mert valami éles fájdalom hasított a gerincembe.
-Meg van a stressz zónád.- suttogta koncentrálás közben.- Ez fájni fog.- mondta és minden további finomkodás nélkül erősen körözni kezdett valahol a medencém felett a gerincem két oldalán, közben aprókat haladt fel és le.-Ha a megfelelő helyen helyesen nyomkodom, ki tudom masszírozni belőled a stresszt és újra tudsz aludni.
-Jhézusom.- mondtam elfojtott hangon. Egy utolsót nyomott rajta és a hideg végig futott a hátamon, utána olyan voltam, mintha tényleg "kiűzték" volna belőlem a rémeket.
-Köszönöm, hol tanultál ilyeneket?- fordítottam felé a tekintetem
-Asmr. Nem csak megnyugtat és elaltat, de közbe tanulhatok is.-vont vállat. Magamra kaptam a pólóm, mielőtt zavarba jövök. Hirtelen felindulásból-és az álmosságtól- az ölébe hajtottam a fejem.
-Olyan sokat segítesz Hyung.- suttogtam a szemébe.
-Elvégre is a pótanyátok vagyok.- mosolygott édesen, úgy mint a cuki sárkány a meséből. Óvatosan a hajamba vezette vékony ujjait és cirógtani kezdett. Amit egy halk morgással és halvány mosollyal díjaztam.- Hogy lehet ilyen puha a hajad? Milyen sampont használsz te? Egyszer ellopom.- simogatta, válaszul csak halkan felnevetten. Másik kezét a hasamra helyezte és simogatta, amitől megint nevetnem kellett.-Ne mozogj. A kis gyerekeknél beválik ha a hasukat simogatják.
-De csikiz-fogtam le a kezét.
-Élvezd és akkor nem fog.-javasolta én meg bólintottam, lehunytam a szemeimet és aludni próbáltam. Pár másodperc múlva nem bírtam és kitört belőlem a röhögőgörcs. Amikor ki tudtam nyitni a szemem Seonghwa értelmetlen fejével találtam szembe magam, őszintén, magam sem tudom min nevettem ennyire.
-Ne haragudj. Kicsit fusztrál, hogy nézel.
-Mi lenne ha ma együtt aludnánk?-vette fel az ötletet.
-Felőlem oké. Kinek az ágyában?-ültem fel.-A tiédben? Woo sokszor horkol.-húztam el a szám. Mars szobájába érve feketeség és csend fogadott minket. Próbáltam nem elbotlani semmiben ezért tapogatóztam, mint a vakok. De persze az ágy sarkát sikerült eltalálnom a kislábujjammal. Kontrollálnom kellett magam, hogy ne sikítsak fel.
-Mi történt? Belerúgtál?-kérdezte visszafolytott nevetéssel.
-Ahha.-nyögtem a fájdalomtól, lehet kicsit túlreagálom, de tényleg nagyon tud fájni. Valahogy beszenvedük magunkat a paplan alá.
-Jóéjt.-ásította. Feléfordultam és a mellkasába fúrtam a fejem, míg Ő az állát a fejem búbjára helyezte és úgy karolt át.
-Jóéjt.-ásítottam én is.-Hwaseong?-kérdeztem és megvártam míg jelzi, hogy ébren van, hümmögött egyet.-Köszönöm.
-Ühüm.-morgott valamit csukott szájjal. Adott egy puszit a hajamba és magához húzott. Jó érzés volt valakivel aludni. Nem, nem vagyok szerelmes belé és talán meleg sem vagyok, csak amolyan vedő bátyust látok benne, aki segít elaludni. Már várom, hogy holnap reggel Hongjoong kioktasson minket, ha előbb ébred fel. Utoljára beszívtam a mellettem fekvő illatát és kezemet átemelve a hóna alatt, ezzel átölelve Őt, engem is elnyomott az álom. Végső soron pedig büszke is voltam magamra, hogy sikerült elaltatnom asmr videók nélkül.

Hei!Salut!Hola!Annyeong!
Remélem nem lett borzalmas és unalmas!
❤Köszönöm, hogy elolvastad!❤
❤Ötleteket szívesen fogadok!❤

제니🌻