Rothadó Álmok

3. fejezet

Ashley szemszöge:

Reggel van. Kint tűz a nap. Ilyen időben én ki nem megyek. Elindulok a konyha felé, hogy megkeressem Rick-et. Meg is találom.

- 'Reggelt! - köszönök neki.

- Jó reggelt Ash! Támadt egy ötletem.

- Micsoda?

- Menjünk ki az erdőbe túrázni.

- Mivan?? Ilyen időbe? Túl erősen süt a nap, ez borzalmas.

- Szerintem meg nagyon jó.

- Nade! Hova szeretnél menni?

- Be az erdőbe... láttam egy nagyon jó parkot, még mikor tegnap elmentem kajáért.

- Jólvan... menjünk...

- Ezaz!

Patrick szemszöge:

Összepakoltunk az útra, és elindultunk. Én örömömben előre futottam. Ash lassan battyogott utánam, amikor egyszer csak nekifutottam es ráestem egy idegenre.

- Uhh bocsánat nem vettelek észre - mentegetőztem. Majd gyorsan felpattantam és nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem a fiút

- Semmi. Megesik - mondta, majd rámnézett gyönyörű azúrkék szemeivel - Köszönöm - köszönte meg miután felsegítettem.

- Patrick, Patrick Ivarsson, de Rick-nek szoktak becézni.

- Kylan, de szólíts csak Kai-nak.

- Okés Kai!

- Hali Rick!

- Ja és igen, most ért csak ide. Ő itt Damon a mosthatesóm, de ma Ashley. -mutattam be Kai-nak a mellettem állót.

- Öhm, hogy lehet Damon meg Ashley is egyszerre? - értetlenkedett Kai.

- Hát... - gyorsan mindent elmeséltem neki a tesómról és kis idő után, meg is értette.

- Szia Kai! - köszönt Ash a fiúnak.

- Helló Ash? -köszönt vissza kissé bizonytalanul.

- És Kai, hogy hogy itt? -kérdeztem én.

- Csak kicsit kiszellőztetem a fejemet. Ti? -kérdezett vissza.

- Mi megláttuk, hogy süt a nap, és csak kijöttünk kirándulni - mondtam.

- Van kedved velünk tartani? - kérdezem meg udvariasan.

- Persze.

- Okés - nagyon boldog vagyok, hogy velünk jön. Még csak most találkoztunk, de én már most azt szeretném, ha örökre velem maradna.

- Na és szülők? - kérdezem meg Kai-tól.

- Nincsenek... - vág szomorú fejet.

- Uhh sajnálom. És mi történt velük, ha publikus? -remélem nem szomorítom el még jobban ezzel a kérdéssel.

- Édesapám egy atomreaktornál dolgozott, ami egy éjszaka felrobban és a robbanásban életét vesztette mikor még 14 voltam. Édesanyukámat meg elrabolták egy este... jött munkából haza, és nem érkezett meg. Én vártam rá, de semmi. Aztán jött egy levél a címünkre és az volt a levélben hogy meghalt. -szomorodott el.

- Uhh nagyon sajnálom

- Azóta nevelőszülőknél vagyok, de nem ápolom velük a legfényesebb kapcsolatot, ezért is jöttem el otthonról.

- Sajnálom - szomorodtam el én is.

- Esetleg vannak testvéreid?

- Egyke vagyok.