Rothadó Álmok

14. fejezet

Patrick szemszöge:

Szóval most jön az, hogy szombat van. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz Kai-al elmenni "randizni" és annyira örülök, hogy végre elmondhattam neki, hogy szeretem. Most várok a fiúra, mert öltözik. Egy kis idővel később meg is jelenik a lépcső alján Kylan. Hosszú kockás inget visel, mályva színben és alatta egy fehér pólót. Alul pedig egy nem olyan szűk sima farmer van rajta egy sima fehér sportcipővel. Nagyon jó stílusa van és ezt az öltözéke most is tükrözi.

- Mehetünk? - kérdeztem meg tőle és félve nyújtottam a kezem remélve, hogy megfogja és sétálhatunk kézenfogva a parkig.

- Igen! - fogta meg a kezemet izgatottan miközben rám mosolygott.

- Nem félsz, hogy megdobálnak az utcán, vagy belénk rúgnak? - Vicces, hogy azért én akartam megfogni a kezét aztán mégis ilyeneket kérdezek.

- Igazából még nem történt ilyen a közelemben. Szóval nem annyira félek, de nyugi, nem érdekel mások véleménye. Egyébként is szeretlek - Mondta az elejét nagy magabiztossággal a végére mégis egy kicsit elhalkult.

- Én is szeretlek téged Kai - mondtam és egy puszit adtam a szájára. Erre a tettemre egy kicsit elvörösödött - Egyébként én már összepakoltam a dolgokat. Gondoltam piknikezni megyünk és ehhez készítettem nekünk szendvicseket.

- Ez nagyon kedves tőled Rick. Köszönöm - mosolygott rám és én is rá. Elindultunk és nem sokkal később már a parkban is voltunk ahol végül kikötöttünk, mert valaki ugye meggondolta magát khm.. Kai khm.. khm... Na mindegy is szóval szép idő van és kettesben vagyok vele, csak vele és még emberek is alig vannak. Ültünk, ettünk és beszélgettünk miközben gyönyörködtünk a tájban. Miután minden étel elfogyott és már csak néztük egymást, akkor Kai a szemem és a szám között mászkált tekintetével. Én egyből értettem a célzást és közelebb hajoltam szájához majd megcsókoltam. Hosszú csókolózásba kezdtünk aztán Kai fordított a helyzetünkön így ő került feljebb én pedig lefeküdtem a pokrócra. Kai szép lassan benyúlt a pólóm alá és elkezdte simogatni a mellkasomat.

- Kaihh állj leh - mondtam lihegve és eltoltam magamtól.

- Miért? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Ez egy park. Bármikor jöhet bárki és nem akarom, hogy meglássák. Ugye érted? - kérdeztem. Bólintott egyet és elkezdett összepakolni.

- Akkor otthon folytatjuk - mondta egy perverz vigyor kíséretében. Én is segítettem összepakolni majd elindultunk haza. Otthon a szobám ajtaján belépve Kai rögtön az ágyra lökött és begyúlt a pólóm alá, majd elkezdett simogatni. Én nagyon halkan nyögtem egyet, mert nagyon jó érzés volt a fiú erre természetesen rögtön elmosolyodott. Lassan egyre szorosabb lett rajtam a nadrág. Kai ezt észrevette és szép lassan elkezdte lehúzni a ruhadarob. Direkt lassan, hogy kínozzon. Ezután fordítottam a helyzeten és most én voltam felül. Sokáig csak csókolóztunk majd az egyik kezemmel felhúztam a pólóját és elkezdtem puszilgatni a mellkasát. Lefelé haladtam és mikor elértem nadrágjáig és kigomboltam. Kai nem hagyta, hogy az alsóját levegyem, mert ismét ő került felülre és gyorsan húzta le pólómat. Lágy csókokkal terítette be mellkasomat ő is mint én tettem. De persze nem bírta sokáig ő sem, így szélsebesen levette a nadrágomat és elért tagomhoz ami miután lehúzta alsómat is majdnem arcon csapta. Szép lassan a szájába vette amire én hangosan felnyögtem. Fura érzés volt, de jó értelemben. Még sosem történt ilyen velem. Ezután fejét elkezdte mozgatni fel-le és egyre gyorsított én pedig közben egyre gyakrabban nyögtem.

- Mindjárt elmegyek - szóltam Kai-nak amikor egy picit lelassított. Megfordultunk és ő mögöttem volt én pedig az ágyon térdeltem. Lassan elkezdte a hátamat is puszilgatni. Egyre lejjebb és lejjebb ment egyszer csak előre tolt a fenekemnél fogva, hogy négykézláb legyek. Amint a bejáratomhoz ért a puszilgatással, lágyan elkezdett nyalogatni és szép lassan miután elég nedves lettem, belém csúsztatta az egyik ujját. Kicsit mozgatta bennem aztán betette a másikat is erre már felnyögtem és tudta, hogy jól csinálja. Mivel még nem voltam elég tág ezért a harmadik ujját is belém rakta. Nagyon gyorsan elkezdte mozgatni bennem én pedig egyszer gyorsabban vettem a levegőt és egyre hangosabb hangok hagyták el a számat. Ezután mikor már még jobban a végénél voltam elővette a farkát. Lassan végig húzta a bejáratomon aztán azonnal belém hatolt. Egy ilyen hosszú előjáték után nem is kellett nekem sok egyet lökött rajtam és én azonnal elélveztem. Szinte rögtön utánam pedig ő is.

- Nagyon köszönöm Rick - mondta Kai és adott egy puszit a homlokomra. Elmentünk lezuhanyozni és visszafeküdtünk az ágyba. Kai csupasz mellkasán fekve aludtam el.

Ashley szemszöge:

Itthon vagyunk. Eléggé gyors volt az út visszafelé mivel Liza megjegyezte az utat és nagyon könnyen visszatalált ide. A plutónium tartályokat már levittük a pincébe és biztonságos helyre és pozícióba tettük őket.

- Felmegyek szólni Rick-nek, hogy itthon vagyunk. Egy pillanat és jövök, rendben? - miután bólintott az illető, felfutottam a lépcsőn és bekopogtam az ajtón - Hahó! Bemenetek? - kérdeztem. Miután senki nem felelt, benyitottam. Kai és Rick összebújva aludtak az ágyban. Patrick feje a másik fiú mellkasán pihent és hangosan szuszogtak. Lejöttem mivel úgy gondoltam, hogy majd később, ha lejönnek, akkor elmondom nekik amit akartam.

- Na szóltál nekik? - kérdezte Liza.

- Nem. Alszanak. Mi addig mit csináljunk?

- Megmutatod, hogy mit csinálsz a plutóniummal? - E kérdés után lehajtottam a fejem és úgy válaszoltam neki.

- Mivel csak Mona elég okos ahhoz, hogy megépítse az atombombát így sajnos én nem is tudom hogyan kell - mondtam elszégyelve magam.

- Értem, de így akkor lassan lesz kész nem? Hisz nem tudod, hogy mikor melyik személyiség lesz.

- Igen ebbe én is belegondoltam már. Egy év alatt sokszor lesz Mona személyisége és megépíti a gépet nagyon gyorsan.

- Oké, akkor minden rendben - mondta és miután én bólintottam pár percig néma csendben ültünk a nappali kanapéján. Aztán egyszercsak Liza megszólal - Mit csináljunk? - kérdezte - Így kicsit unalmas lesz ez a nap, ha csak itt ülünk.

- Nem tudom. Tényleg unalmas így, de semmi ötletem nincs, hogy mit csinálhatnánk. Nem megyünk haza? Mostmár úgyis ki van takarítva és majd visszajövünk - mondtam, de ekkor eszembe jutott, hogy Rick-nek nem is szóltam szóval meg kell várnunk, hogy legalább ő felkeljen.

- Ez jó ötlet lenne, de Rick... - ekkor szakítottam félbe.

- Tudom tudom. Akkor van neked valami ötleted? Folyton unatkozom.

- Szereted az animéket? - kérdezte Liza. Ezzel a kérdéssel nagyon meglepett, mert nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán tudja, mi az az anime.

- Én nagyon szeretem. Ezzel a kérdéssel egy kicsit megleptél. Te is szoktál animét nézni? - kérdeztem én is vissza. Az amúgy jó lenne, ha ő is nézne animéket. Tudnánk most is azt nézni.

- Hát persze. Most is nézzünk azt? Én szeretnék. Nem rég gondoltam, hogy a Haikyuu-t elkezdem, de ugye nem nagyon volt rá időm. Te azt már láttad?

- Nem, még nem. Igazából azt terveztem most elkezdeni én is. Akkor kezdjük el együtt?

- Aha ez nagyon jó ötlet - Bekapcsoltuk a tv-t elkezdtük nézni a Haikyuu-t. Időközben mikor éppen vége lett az első résznek Rick és Kai lejön a lépcsőn.

- Nagy bejelenteni valónk van. Ide kell hívni a többieket is. Hol van Jana és Kristín? - hadarta el az egészet Kai.

- Itt vagyunk - Ekkor toppantak be az említettek.

- Hallottunk mindent. Mi az a nagy bejelentés? - kérdezte Jana izgatottan.

- Hát el szeretnénk mondani, hogy....... összejöttünk - Úgy tudtam. Olyan cukik.

- Gratulálok. Nagyon örülök nektek - Nem szabad fangörcsölnöm.

- Látom, hogy örülsz - mondta Kai vidáman. Mindenki gratulált nekik és ezt követően Kristín elővett valami.

- Tényleg hol is voltatok? - kérdezte Liza miután észrevette Kristín kezében a táskát.

- Öhm.... ugye régen katona voltam és van fegyvertartási engedélyem mitöbb még a fegyverraktárak koordinátáit is felírtam. Aztán ma ezt megemlítettem Janának és elmentünk aztán hoztunk fegyvereket - mondta Kristín.

- Minek kellenek fegyverek? Anélkül is lehet élni - mondtam kiabálva. Igazából konkrétan leordítottam Kristín fejét. Nagyon gonosz volt ez most tőlem - gondoltam magamban. Miért is akadtam ki ennyire? Elkezdtem futni a házból és csak futottam előre. Tudtam, hogy nem érhetem el a házam innen, de könnyeim lassan utat törtek maguknak és elkezdtek lefolyni arcomon.