Lapokba Zárt Koporsó

➻: másik én

Fojtogatnak a hangok, betegítik lelkemet,
s rémálmaim mostanra valóságosnak tűnnek.
Mindaz, amitől féltem kezd felszínre törni,
a szörnyeteg szeretne friss levegőt szívni.

Belülről emészt, bordáim marcangolja,
csontjaim felett átvette az uralmat.
Torkomat szorítja, mert ő akar nyerni,
engem szeretne a mélybe taszítani.

Lent akar látni, szétesve és meggyötörten,
látni akarja, ahogy a láng kihuny szememben.
Úgy gondolja, ez lesz az utolsó harca,
esténként, egyedül vívok önmagammal.

Már idejét nem tudom, mikor kezdődött,
végtelennek érződik az évek mögött.
Egyszer nyerek, majd máskor vesztek,
a lapok ugyanazok a leosztások is maradtak.

Menekülnék, de értelme nem lenne,
ismeri már az összes búvóhelyem.
Elmémmel sötét játékba kezdett,
kiakar űzni, hogy egyedül lehessen.