Lapokba Zárt Koporsó

➻: csillageső

Úgy hullottak az égből ígéreteid,
mint cseppek az esőfelhőkből.
Úgy tűntek el egy szemlátomásra,
mint szivárvány az égről.

Színtelenek voltak, és hidegek,
mint téli éjen a hó érintése.
Nem melegítették többé szívemet,
fagylalt volt már, apró lelkemnek.

Bárányfelhők tarkították aznap az eget,
megbújtak mögöttük, gondolataid menete.
Nem voltak már őszinték, tudta ezt a Hold is,
nem ragyogta már be estéid, elbújt az is.

A Nap se kelt már fel így többet,
elveszett a kavargó óceánban.
Nem látta, azóta se senki,
majd visszatér, ha tud már fényleni.