Tényleg nagyon megváltozott, ott állt egy szál szürke köntösben, vékony lábai kilátszódnak rajtuk egyetlen egy szál szőr sem volt. Tehát gyantáztatott, de vajon kinek?
-Üdv JeonGuk.-szemei felcsillantak vadul, és ha tudtam volna mit tervez abba a gyönyörű fejecskéjében, azon nyomban hátat fordítok neki.
-Üdv Jimin, jó látni.- nem olyan volt mint régen, múltban ha az emlékezetem nem csal, úgy köszöntöttük egymást mint két legjobb barát, nem úgy mint két idegen.
Fáj, hogy elmúlt ez az idő.
Házban, halkan zene szólt, a ház kicsinyke volt, egy embernek pont elég.
Ezt is szeretem benne, attól függetlenül hogy milliomos, mai napig megvannak a régebbi ruhái és nem cserélte le őket újra.
Ez a ház választásán is látszik, nem vett magának nagyot, s tágasat, inkább maradt az egyszerűnél.
Hirtelen állt meg, szerencsére a szememet rajta tartottam, amíg még időben megálltam.
-Mi járatban vagy itt.-szemei összébb szűkültek, ahogy rám nézett. Gyanakszik?
Faggatott, minthogyha kihallgatáson lennénk.
-Tudni akartam hogy jól vagy-e, egyedül élsz itt Tokióban?-elég nagyvárosnak tartottam, főleg neki, aki utál egyedül élni.
-Miért látsz rajtam valaki mást is, lézengeni?-hangszínét felemelte látszólag ideges volt.
Idegbaj okát nem értettem, nem kérdeztem olyasmit amitől oka lenne rá, hogy feszült legyen.
-Aggódunk érted. -zártam rövidre.
-Nincs kedved borozgatni egyet? -mézes mázas hangja hallatán, késztetést éreztem rá hogy rábólintsak.
-Igazán kecsegtető ajánlat, de nem iszom.-ráztam meg a fejem.
Nem szabad engednem neki, bármit is tervez, tisztában voltam vele, hogy ő egy igen csavaros eszű ember. Ha kell használja is a képességét, elég gyakran, amíg Idol-ok voltunk, rengetegszer használta másokon, ha el akart valamit érni.
-Csak egy icipici korty.- mutatta az ujján.
-Egy korty, se több se kevesebb!
Túl sokat nézek el neked Jimin, most is itt fekszik részegen az ölemben és nem akar innen felkelni.
Arca kétoldalt vöröses, mintha csak megpirult volna a tűző napon.
Szemét lehunyta, mámoros hangján dallamot énekelt, énekelte mintha egymagában lenne.
Füleimnek ez a melódia orvosság volt, egész nap csak a kocsik zúgását hallgattam most pedig itt vagyok, és nem vagyok rest az ajkai mozgását követni.
Dalolj madárkám, dalolj, és álmodj rólam, rólunk.
Míg az est el nem jő.
YOU ARE READING
♦️Bitter Honey; jikook™♦️
Romance♦️"A szerelem és az elmebaj elég közel állnak egymáshoz. Ebben tulajdonképpen semmi meglepő sincs."♦️
