♦️Bitter Honey; jikook™♦️

♦️7♦️

A szívem sem volt igazán a helyén mikor kezemben a csokor rózsával álltam az ajtón előtt. Ahelyett hogy a mellkasomban dobogna helyette a torkomban volt szinte.

Kíváncsian nyitottál ajtót nekem ez a gyönyörűség, arckifejezésed mindent elárult.
Meghatott és felvidított jelenlétem, a te jelenléted csupán nekem az életemet jelentette.
Remegő lábakkal ugyan de hátrébb sétáltál hogy én beljebb tudjak menni és neked hála újra együtt lehettünk egy fedél alatt.
Nagyon aranyosnak találtam ezt a Jimin-t, esetlen és bármelyik pillanatban magam alá gyűrhettelek volna.
Hiányzott ez az oldalad.

-Ez mind a tiéd. -nyújtottam feléd egy csokor vörösen izzó, szenvedély színében tündöklő rózsát.

Mintha egy pillanatra megállt volna veled a föld, úgy akadt el a lélegzeted is. Félő volt, hogy majd nekem kell lélegeztetni szájon át, bár egyáltalán nem bántam volna.
Miután a jelen is melléd állt, elvetted tőlem a virágot és szelíd kecses mozdulatokkal vázába raktad.
Titokban azt vártam mikor érinthetem meg ajkaid, mikor szeretnéd azt, hogy mindezt megtegyem.

-Ez igazán kedves volt tőled, de miért kapom mind ezt a bánásmódot?-fordultál felém lassan és kimérten.

-Magadtól kell rájönnöd.-tudtam hogy tudod, mi a helyzet, de nem mondtál semmit.
Tudtad hogy én szerelmet érzek irántad ezért is volt teljesen vöröslő tündéri arcod.
Szívedet idáig hallottam, és gondolataid, hogy biztos csak rosszul hallottad.
De nem, minden szavam színtiszta igazság volt.

-Ma terveztél esetleg valahová menni?-terveztem de a tekinteted azt sugallta ma semmi kedved gyalogolni órákig. Fáradt és kimerült voltál így csak röviden válaszoltam.

-Nem, szerintem én is hazamegyek, és nézek valami filmet.-biccentettem az ajtó felé.

Elindultam volna, de te habozás nélkül utánam szóltál, hogy mi lenne ha itt maradnék azzal az indokkal, miszerint nem szeretnél egyedül maradni.

-Gyere át te hozzám, legalább látsz új falakat.-ajánlottam fel neked.

Vártam míg felkapkodod a cipődet miközben gömbölyű fenekedet néztem titokban.

Körbe vezettelek akár csak egy idegenvezető, hogy tudd mi merre található nehogy eltévedj és ne találjalak.
Te félénken az ágyamra feküdtél...most mondd meg, mégis hogyan fogjam vissza magam?
Filmezés közben gyengéden szorongattad a kezedbe azt a plüss játékot amit Yoongi-tól kaptál egyszer, és véletlenül nálam maradt, viszont elhoztam a mostani lakóhelyemre.
Láttam nem igen nézted a filmet inkább elkalandoztál a gondolataid tömérdek habjai közt.
Én rajtad kalandoztam el leginkább.

-Kérsz jégkrémet?- álltam fel az ágyról a konyha felé tartva.

Megráztad a fejed, de én biztos voltam benne hogy csak be vagy feszülve.
Sehol a vad és kattant Jimin.
Talán a kedvesem Skizofrén lenne?
Lepődött fejedet látva elnevettem magam mikor a kezedbe nyomtam a fagylalt kelyhet.

Egész nap kacagva filmekről vitáztunk, idő pedig csak úgy röppent a fejünk felett maga után húzva az estét.
De amint bealudtál az ágyam közepén elterülve, betakartam tested minden pontját és magadra hagytalak.
Aludj, és én helyetted álmodom.

Másnap oly fáradt voltál, hogy azt sem tudtad értelmezni amit éppen kérdeztem tőled. A takarómat magad köré tekerve billegtél ki a kanapéhoz hogy újra leülhess aztán újra elnyomjon téged az álom. Muszáj volt megakadályoznom ha azt akartam, hogy egyszer az életben rendesen egyél reggelit.
Ma is makacsul hajtogattad hogy te bizony nem vagy éhes, de még jó hogy nem hittem neked. Amikor az ölembe ültettelek akkor már bezzeg éhes voltál, nehezen tudtam rajtad és a bolondos észjárásodon eligazodni. Azt is elvártad tőlem, hogy szádba adjam az ételt, fel nem foghatom miért.
Ujjaimat néha véletlenül, vagy annak ellenkezője, szándékosan megnyaltad ízlelő szerveddel, ilyenkor átfutott rajtam a kellemes bizsergető
érzés.
Eufórikus volt, vagy minek is nevezzem én.