♦️Bitter Honey; jikook™♦️

♦️6♦️

  Írói szemszög

Rengeteg mindent olvastam arról miként kedveskedjek neked, megvettem neked a kedvenc csokidat, amit természetesen édes mosollyal köszöntél meg. Bár én úgy láttam, még mindig nem érted miért adom oda ezeket neked. Ugyan már nem veled laktam, hanem a te házadhoz közel lévő hotelben, nem állt szándékomban sok vizet zavarni jelenlétemmel.
Dalokat és verseket írtam, és mindent hozzád bár tudom, hogy az olvasatlan marad míg magamba tisztázom ezeket.
Mindennap felhívtál csupán, hogy jó éjszakát kívánj, és nekem pont elég volt ahhoz, hogy ezek legyenek a legjobb éjszakáim.
Elterveztem miszerint holnap átmegyek hozzád vacsora gyanánt, de ezt ugyan nem jelentem be neked mint gyermek a szülőnek ha valamit szeretne, én váratlan vendég akarok lenni a számodra, hogy lássam a szemedben meglepődöttséget és azt az ellenállhatatlan mosolyt amivel megáldott az égi úr.
Nem is értem miért mondták hogy megkattantál, teljesen a régi lettél miután táncoltunk.
Azt az emléket a szívem egyik szobájába zártam, kulcsot pedig a folyóba dobtam, hogy elsodorja jó messzire.

Nyughatatlan voltam ma reggel vártam, hogy lássalak miután a nap felkel, én tőled függtem, nélküled oxigén sem kaptam, nélküled fényt se láttam.
Teljesen olyan a magaviseletem mint Rómeónak, nem is tudom hogyan váltottál ki ilyet belőlem.

"𝐴 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚 𝑒́𝑠 𝑎𝑧 𝑒𝑙𝑚𝑒𝑏𝑎𝑗 𝑒𝑙𝑒́𝑔 𝑘𝑜̈𝑧𝑒𝑙 𝑎́𝑙𝑙𝑛𝑎𝑘 𝑒𝑔𝑦𝑚𝑎́𝑠ℎ𝑜𝑧. 𝐸𝑏𝑏𝑒𝑛 𝑡𝑢𝑙𝑎𝑗𝑑𝑜𝑛𝑘𝑒́𝑝𝑝𝑒𝑛 𝑠𝑒𝑚𝑚𝑖 𝑚𝑒𝑔𝑙𝑒𝑝𝑜̋ 𝑛𝑖𝑛𝑐𝑠.
𝑉𝑎𝑗𝑜𝑛 𝑎 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚𝑡𝑜̋𝑙 ℎ𝑢̈𝑙𝑦𝑢̈𝑙 𝑒𝑙 𝑎𝑧 𝑒𝑚𝑏𝑒𝑟, 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑐𝑠𝑎𝑘 𝑎 ℎ𝑢̈𝑙𝑦𝑒́𝑘 𝑙𝑒𝑠𝑧𝑛𝑒𝑘 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑚𝑒𝑠𝑒𝑘?"