Rettegésből szerelem

17

Elkésett. Amikor Deku odaért a hídhoz, már csak a víz csobbanását látta. Gondolkodás nélkül utána ugrott. Nem akart meghalni, így a képességét használva vetette magát a mélybe. Ahogy leért, rögtön elkezdte keresni Bakugot a vízben. Mivel nem volt nagy a sodrás, így nem tartott sokáig, míg megtalálta. Kivonszolta a partra és kétségbeesetten próbálta felkelteni.

Előkaparta a telefonját a zsebéből, ami hála Istennek még működött, és hívta az első embert akinek meglátta a nevét.

Nem hagyta, hogy Kirishima köszönjön, rögtön elmondta, hogy mi történt.

-Kacchan leugrott a hídról és eszméletlen. Nem lélegzik... -csak amikor kimondta jött rá, hogy tényleg nem lélegzik, így inkább félre dobta a telefont és elkezdte újraéleszteni.

Kirishima próbálta kiszedni belőle, hogy hol vannak, de Deku nem figyelt rá. Minden erejét beleadta a szívmasszázsba. Már vagy 10 perce próbálta újraéleszteni, szájon át lélegeztette, de Bakugo még mindig mozdulatlanul feküdt.

Deku tudta, hogy nem adhatja fel, így nem is adta.

Hirtelen hangos léptekre lett figyelmes, majd egy vörös hajkoronát látott meg.

-Midoriya, mi történt? Rohantam ahogy tudtam.

-Már mondtam. Leugrott a hídról - Deku a könnyeivel küszködött és folyamatosan beszélt Bakugohoz.

-Kacchan! Kérlek! Kelj fel! Szükségem van rád. Gyere vissza!

Kirishima aggódva figyelte a zöld hajút. Út közben felhívta a mentőket és elmondta, hogy mi történt. Már amennyit tudott. Szerencsére be volt kapcsolva Midoriya telefonján a GPS, így könnyen megtalálta őket. Nagyon aggódott Bakugoért. Tudta, hogy hiba volt egyedül hagyni. Most már belátta, hogy sose hazudott.

Idő közben Deku levette a pulcsiját, így látszódtak a kék, zöld foltok a karján. Mivel már két hete nem beszéltek Bakugoval, így biztos volt benne, hogy nem ő csinálta. Hinnie kellett volna neki. Teljesen egyedül volt. Nem beszélt senkivel.

Azt mondják, hogy az első dolog, amit elfelejtesz, az a személyek hangja. Ha elveszítesz valakit, - mindegy, hogy milyen értelemben, meghalt, vagy csak már nem beszéltek - akkor a hangja lesz az első dolog, amit elfelejtesz. Kirishima már alig emlékezett, egykori legjobb barátjának a hangjára.

Eltelt 15 perc. Már az egész osztály ott áll körülöttük és aggódva figyelték, mi történik.

Dekun látszott, hogy kezd kimerülni, ugyanis már több mint 25 perce újraélesztést végzett. Kirishima és az osztály többi tagja is mondták, hogy átveszik, de ő senkinek nem engedett.

A zöld hajú egyre jobban rettegett. Nem tudta, hogy mi lesz vele, ha a szőke nem ébred fel. Lehet, hogy két hete egymásra se néztek, de legalább ott voltak egymás közelében. Tudta, hogy Kacchan miért ezt választotta a két lehetőség közül. Ha elment volna a U.A.-ből, mindketten úgy éltek volna, hogy tudtak egymás létezéséről, de arról nem, hogy mivan a másikkal.

Eltelt még 20 perc. Senki nem értette, hogy hol vannak már a mentősök, de ami még jobban ledöbbentette őket, az az, hogy Midoriya továbbra is ugyanannyi erővel végezte az újra élesztést.

Mikor meghallották a szirénázást, minDenki kiengedett egy kisebb sóhajt, viszont még mindig nem könnyebbülhettek meg teljesen. Deku is menni akart a mentősökkel, de nem engedték, mondván, hogy csak családtagok mehetnek.

Todoroki megragadta Dekut és magához szorította.

-Nem mész sehova - súgta a fülébe.

Deku keservesen sírt, és kitépte magát Todoroki szorításából.