Rettegésből szerelem

19

Ahogy Deku kinyitotta a szemét, rögtön elmosolyodott az ismerős illatra. Karamell. Kacchan illata. Erre a gondolatra egy hatalmas vigyor terült szét az arcán. Minden rossz dolog ellenére, ami velük történt, nem tudott nem mosolyogni a tényen, hogy szerelme békésen szuszog mellette. Úgy érezte, világa újra kiteljesült. És ehhez csak az kellett, hogy a szőke hajú mellett ébredjen, kipihenten. Igen, kipihenten. Nem is tudja mikor mondhatta ezt el magáról utoljára. A pillanatnyi boldogsága gyorsan elszállt, amint észrevette, hogy Kacchan remeg és könnyek folynak le az arcán.
-Deku.... - álmában suttogta a zöld hajú nevét. Ezen máskor jót mosolyogna, de most nagyon aggódott.
-Kacchan... Kacchan! Kacchan, ébredj!
Bakugo riadtan kelt fel, és Dekura vezette tekintetét. Mikor rájött, hogy szerelme ott van mellette biztonságban, vett egy mély levegőt és halványan elmosolyodott.
-Jó reggelt.
Deku megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, majd viszonozta a köszöntést: -Jó reggelt.
Egy ideig csak bámultak egymás szemébe, majd egymás karjába borultak. Egyszerre sírtak és nevettek. Ez sem tartott sokáig, ugyanis a nevetés elhalt, és csak a sírás maradt. Most jött ki az, amit az elmúlt két hétben magukban tartottak. Sok mindenért sírtak. Sírtak, mert elvesztették egymást, sírtak, mert terrorrban tartották őket, sírtak, mert majdnem meghaltak, sírtak, mert a végén minden jóra fordult. Majdnem minden. Uraraka sosem tér vissza.
Nem tudták meddig sírtak, de nem is érdekelte őket. Mire abbahagyták, teljesen kimerültek.
-Kacchan?
-Hm?
-Miről álmodtál?
-Nem fontos.
-De tudni szeretném, miért sírtál.
Bakugo nem mondott semmit. Deku már mondta volna, hogy nem muszáj elmondania, de épphogy megszólalt volna, amikor Bakugo belekezdett.
-Arról, hogy nem tudtalak megmenteni. Se Todorokitól, amikor megerőszakolt, és akkor sem, amikor leugrottál a tetőről - egy kósza könnycsepp ismét lefolyt az arcán, amit Deku gyorsan letörölt.
-Ne is gondolj erre. Már megtörtént, nem tudsz rajta változtatni. Sosem foglak hibáztatni semmiért. Nem tudtál volna segíteni, így nem haragszok azért, mert nem tetted. Tudom, hogy akartál, de nem tudtál mit tenni. Az a lényeg, hogy mindennek vége van és, újra együtt vagyunk, biztonságban - halványan összemosolyogtak, de ahogy összeakadt a tekintetük, már nem tudtak elszakadni egymástól.
Elkezdett forrósodni körülöttük a levegő, a légzésük ritmusa felgyorsult.
Hirtelen egymásnak estek. Kétségbeesetten falták egymás ajkait, ezzel sóhajokat kihozva a másikból. Megszűnt körülöttük a világ.
Deku hátradöntötte Bakugot, így fölötte támaszkodott. A csók közben, benyúlt a szőke pólója alá, és végigsimított kidolgozott testén. Belemosolygott a csókba. Végre szerelmének tökéletes testét simította, nem, mostanra már ellenségévé vált, régi legjobb barátjáét. Ahogy befurakodott gondolatai közé Todoroki, rögtön ki is űzte onnan. Semmi keresni valója nem volt ott. Sem most sem máskor. Elszakadtak egymástól, de csak egy pillanatra addig, amíg levették egymásról a pólót. Ahogy lekerültek a fölösleges ruhaneműk a földre, Bakugo fordított a helyzetükön, hogy kicsit megcsodálja Dekut. Még mindig tökéletes volt, viszont a kék-zöld foltok elrontották az összképet. Mikor Deku meglátta, a kis ráncokat Bakugo homlokán, rögtön tudta, hogy mit néz. Visszafordította maga alá, és mélyen a szemébe nézve suttogott:
-Ne törődj a sebekkel. Nem fájnak, és pár nap múlva már csak az emlékeinkben lesznek benne - Bakugo nyelt egy nagyot, ugyanis Deku azon a hangon beszélt, amivel le tudja dominálni őt az ágyban. Érezte, ahogy farka kőkemény lesz, és ahogy észrevette, ez Dekunak sem kerülte el a figyelmét.
-Csak nem a hangom indított be ennyire? - kérdezte a zöld hajú egy szemtelen mosollyal az arcán.
Bakugo arca, a vörös egyik erős színére váltott. Majdnem olyan volt, mint Kirishima haja.
Deku szó nélkül simított végig Bakugo férfiasságán. Bakugoból egy nyögés tört elő, csipőjét kicsit felemelve próbált minél közelebb kerülni Dekuhoz.
-Türelmetlenkedsz Kacchan? - kérdezte Deku, majd rámarkolt Bakugora.
Innentől felpörögtek az események. A maradék ruha is lekerült róluk. Bakugo benedvesítette Deku ujjait, amíg a zöld hajú végigcsókolgatta a testét, majd farkát izgatta.
Bakugo már a határán volt. Ezt úgy adta szerelem tudtára, hogy ráharapott ujjaira.
-Máris közel vagy? - kérdezte Deku, amire csak egy bólintást kapott válaszul.
Deku, nyáltól csöpögő ujjait, Bakugo bejáratához rakta, majd egy ujját lassan belé csúsztatta. Bakugo először kellemetlennek érezte, de hamar hozzászokott. Nem sokkkal később Dekunak már mindhárom ujja tágította, ami az őrületbe kergette a szőkét.
-Dekuhh... Nem bírom már sokáig... - nyögte Bakugo, miközben érezte, hogy egyre intenzívebb a bizsergés a gerincében.
Deku kivette ujjait, bepozicionálta magát, majd egy laza mozdulattal, teljes méretével elmerült Bakugoban.
Mindketten nyögtek egyet, majd Deku egyre gyorsabb ütemben mozogni kezdett.
Az egész szoba a zihálásuktól, nyögéseiktől, és bőrük csattanásától volt hangos. Viszont ez nem érdekelte őket. Sok idő után, végre újra egyesültek. És csak ez számított.

~Time skip~

Egész nap ki sem mozdultak a szobából. Estefelé, viszont muszájak voltak, ugyanis gyomruk hevesen tiltakozott az egész napos ételmegvonás ellen.
-Enni kéne valamit - mondta Deku.
Az ágyban feküdtek, Deku átölelte Bakugo derekát, és fejét a mellkasán pihentette. Természetesen nem volt rajtuk ruha, és mindenüket beterítette élvezetük. Lehet nem mondom a teljes igazat, ha csak azt mondom, hogy hiányolták egymást. Rendesen ki voltak éhezve egymásra. Nem álltak meg az első menet után. Sőt. A második és a harmadik után sem.
-Ahhoz rendbe kell szednünk magunkat.
Ezzel a lendülettel Deku felpattant, majd kezét nyújtotta Kacchannak.
-Csatlakozol hozzám a zuhanyban? - kérdezte, mire Bakugo gondolkodás nélkül megfogta a kezét, és minél nagyobb óvatosággal feltápászkodott. -Fáj? - kérdezte Deku aggódó tekintettel.
-Nem annyira, mint az első alkalommal.
Egy alapos zuhany, és egy kisebb szobatakarítás után, elindultak a konyhába. Mivel csütörtök este volt (írói megj.: ne tudjátok meg, hogy mennyit szenvedtem, hogy rájöjjek milyen nap van😂 Vissza kellett olvasnom a sztorit, hogy le tudjam követni😂) nem voltak sokan a nappaliban.  Mina, Kaminari, Kirishima és Sero egy csoportban ültek és néztek valami filmet. Popcornt majszoltak, és nevetgéltek. Amikor meglátták Bakugot és Midoriyát kézenfogva, megállították a filmet és boldogan mosolyogtak rájuk.
Nem mondtak semmit. Nem tudták mit mondhatnának. Úgy érezték - legfőképpen Mina -, hogy nem érdemelték meg Bakugo bocsánatát, szeretetét. Szörnyű dolgokat mondtak neki, és magára hagyták a legnagyobb szarban. Mina szeme könnybelábadt, és egyre jobban görbült lefelé a szája. Szörnyen érezte magát a történtek miatt. Lassan folytak végig arcán a könnyek. A srácok - Denki, Sero és Eijiro - rögtön észrevették, és elkezdték vígasztalni a lányt. Bakugonak is feltűnt, hogy valami nincs rendben, így amikor meglátta Mina arcán a könnyeket, azonnal odament hozzájuk.
-Mi történt? -kérdezte, miközben letérdelt a kanapé elé, és Mina térdére rakta a kezét.
-Szörnyű dolgokat mondtam neked, és magadra hagytunk. Cserben hagytunk, amikor a legnagyobb szükséged lett volna ránk. Viszont te rögtön megbocsájtottál, és továbbra is megosztod velünk a szereteted. Most is, vígasztalsz, amikor itt te vagy az, akinek most vigaszt kéne nyújtanunk. Annyira, annyira sajnálom - Minaból kitört a zokogás, mire Bakugo olyat tett, amit senki nem gondolt volna. Magához húzta a rózsaszín lányt, és szorosan ölelte.
-Nem kell bocsánatot kérned. Jogosan feltételeztetek rólam rosszat. Nekem kéne bocsánatot kérnem. Sose mutatom ki az érzéseimet, és mindig bunkó vagyok veletek. Pedig nagyon sokat jelentetek nekem. Ti vagytok az én hülyéim - a végére Mina elnevette magát.
Deku a konyhából figyelte őket. Tudta jól, hogy Kacchannak mennyit jelentenek a barátai, akkor is, ha ezt soha nem mutatja vagy mondja ki.
Mikor Bakugo sikeresen megbeszélt mindent a Bakusquaddal, visszament Dekuhoz és szorosan átölelte.
-Ezt miért kapom?
-Mert végre megtehetem, hogy szabadon ölellek és senki nem szól bele.

~Time skip~

Már éjfél is elmúlt, mire elaludtak. Az igazak álmát aludták, egymás mellett, Deku szobájában, amikor kinyílt az ajtó. Három fej jelent meg a nyílásban. Kaminari, Mina és Kirishima. Mina kezében ott volt egyértelműen a telefonja, hogy cukibbnál cukibb képeket csinálhasson.
Boldogan nézték őket, és megkönnyebbültek, hogy végre elült a vihar.

________________________________________________________________________
Sziasztok! Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ennyire elmaradtam. A héten lesz még egy ilyen hosszú fejezet, amiben lezárom a történetet.
Amíg várjátok a kövit itt van Mina, hamár megsirattam😅