mi már nem csak barátok vagyunk.. /dnf/

Mi is történik?

* george szemszöge *

Miután letettem a telefont valami furcsa érzés fogott el. Boldog voltam, mert Clay azt mondta, hogy jó voltam. Nem értettem, ez miért ütött másképpen mivel nagyon sokszor mondta már ezt nekem. De most valamiért ez az egész más volt. Mintha pillangók csapkodtak volna a gyomromban, és az arcom egy paradicsom színét vette fel. Gondolkodhattam volna még ezen tovább, de mgcsörrent a telefonom.

- Szia Tommy! - köszöntem meglepve mivel nem számítottam a hívására

- Szia Gogy, bocsi ha zavarlak annyit szeretnék, hogy van e kedved/idõd ma streamelni?

- Hát figyelj, egy fél órája fejeztem be a streamelést, szóval pihenek egy- két órát aztán felõlem tolhatjuk :)

- Okéés köszi

- Nincs mit igazán - mondtam és letettem a telefont. Tommy az egyik legjobb barátom, de vele nem túl szoros a kapcsolatom, a magánéletünkrõl nem nagyon osztunk meg egymással semmit. Nekem ott van Dream, és Quackity (még talán Karl vagy Sapnap) neki meg Tubbo.

Na miután végre sikerült nagyjából kivernem a fejembõl Dreamet, és a sok hülye gondolatomat megnyitottam a telefonomat, és felmentem instára pörgettem egy kicsit mások beállított életét meg a sok szart majd Tweeteltem egyet, hogy nemsokára megint streamelni fogok, csak most Tommyval. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan jönnek a visszajelzések, a likeok a kommentek. Még a legelején mikor éppen csak elkezdtem, a negatív kritikát nagyon rosszul viseltem, fõleg az akkori ismerõseimtõl. Mindenkit elvesztettem, a szüleimen és az interneten megismert barátaimon kívül senkire sem számíthattam. Nagyon sokat sírtam abban az idõben, nem nagyon mertem kimozdulni sem, és teljes mértékben megértem Dreamet, aki egy maszkkal takarja az arcát, vagy Ranboot aki napszemüveget és maszkot hord a videóiban, és nem mutatkozik publikusan rendezvényeken. Nekik ebbõl a szempontból sokkal könnyebb lehet, hogy mikor lemennek kisboltba akkor nem hallanak a hátuk mögul legalább egy "az nem a dream?" "jézusom de magas" "biztosan elszállt magától" "szerintem kedves" vagy hasonló beszólást, mint néhányunknak akik már megmutatták az arcukat. Nagyon sok gyûlöletet kell elviseljek nap, mint nap de úgy érzem, hogy egyre jobban kezelem, de valahogy mindig olyankor találnak meg ezek a kedves gyûlölködõk mikor éppen rosszabb napom van. Mint például most. "Jézusom miért követitek õt ennyien õ csak egy majom aki egésznap a gép elõtt ül beszél egy kamerának" na igen. Lecsordult az elsõ könnycsepp, majd még vagy ezer másik.

Egy tíz perc múlva sikerült végre feleszmélnem a gondolatmenetembõl, majd lementem a konyhába és megittam egy pohár vizet és megmostam az arcom amitõl nagyjából sikerült megnyugodnom, majd írtam Claynek egy üzenetet.

"Jóreggelt álomszuszék, hogy aludtál? :)"

A több órás eltolódás miatt mindig van idõnk jóreggelt és jóéjt üzeneteket írni egymásnak, de viszont a választ öt óránál elõbb biztosan nem kapunk.

Miután elküldtem az üzenetet visszamentem a konyhába és melegítettem magamnak kaját, és felvittem a szobámba majd elindítottam egy filmet. Körülbelül a film felénél mikor már majdnem elaludtam megcsörrent a telefonom, mire mondtam Tommynak, hogy egy pillanat és mehetünk streamelni

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész, nem sokára jövök a következõvel <3 (nem fognak ilyen gyakran kijönni részek, csak most temérdek idõm van írni úgyhogy ezt kihasználom)