❝ Mindketten fuldokoltunk.
Először a gőgtől és a haragtól; aztán pedig mire feleszméltünk, már a ki nem mondott szavak akadtak a torkunkon. ❞
[ finnick odair x oc ]
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
A városháza kicsinosított szobái nyomába se értek a Kapitóliumba tartó vonat impozáns belső tereinek.
Ennek ellenére az utazásuk első tizenöt percében – amíg el nem hagyták a nyolcadik körzet gyárterületének határait – Aspen nem volt hajlandó eltávolodni a vonatablaktól, és annak túloldalán elterülő kopár tájtól. Csak ezután tudta a figyelmét a roskadásig megpakolt asztalokra és a kifinomult környezetnek szentelni.
Egy pillanatra erőt vett rajta a csodálat, de az érzés nem tartott sokáig. Eszébe jutott, hogy mindezen fényűzést a Kapitólium az övéhez hasonló körzetek kizsákmányolásával érte el.
A technikát a hármasból, a luxuscikkeket az egyesből, a különböző szöveteket a nyolcasból és így tovább a legapróbb részletekig lebontva.
Bukfencet vetett a gyomra. Hirtelen már nem is találta olyan csábítónak a tizenegyedik körzet lakóinak vére és verejtéke árán megtermelt ételt.
Cain eközben a fülke legtávolabbi sarkába húzódott; minden bizonnyal megpróbált beleolvadni a színes tapétába, falfehér arca azonban nem sokat segített neki ebben. Korántsem volt olyan harsány és mesterkélt, mint amilyen a színpadon volt. Egy ijedt kisfiúnak tűnt, aki bár erősnek akart mutatkozni, nem volt elég jó színész hozzá, hogy a felületes szempárokon kívül bárkit is megtévesszen.
Az étkezőajtó kitárulására mindketten felkapták a fejüket. Devon Mayfield – a mentoraikkal az oldalán - a már jól ismert extravagáns szerelésében sétált be a helyiségbe.
- Nagyon örvendek, hogy megismerhetlek titeket!
Elégedetten összecsapta a tenyerét, így a kesztyűjét díszítő ékkövek összeütődése – ha csak egy pillanatra is de – elnyomta az erős kapitóliumi akcentusát.
A sarokban gubbasztó Cain megemberelte magát és motyogott valami válasz félét. Ellökte magát a faltól és a szoba közepe felé sétált, hogy szembe nézhessen azzal a három emberrel, akinek a döntésein az elkövetkező pár hétben az élete múlhat.
Aspen csak biccentett egyet, ő nem volt hajlandó eltávolodni az ablaktól; csak megfordult, hogy így fogadja a három alakot.
- Bár valószínűleg nincs is rá szükség, azért bemutatom nektek mentoraitokat... Aspent a bájos Cecelia mentorálja, téged pedig Cain a jó öreg Woof fog tanácsokkal ellátni.
Bármilyen reakcióra is számított Mayfield, a négy körzeti gondosan keresztül húzta a számítását. Egyikük sem mozdult meg, csak álltak ott, mint a szobrok és farkasszemet néztek egymással.
A két kiválasztott szemében a gyanakvás és bizonytalanság alkotott sajátos elegyet; mindvégig magukon érezték a mentoraik mustráló tekintetét. Cecelia kissé oldalra döntött fejjel Aspent vizslatta, miközben a kapitóliumi kísérőjük másik oldalán álldogáló Woof tetőtől talpig végigmérte mindkettőjüket.
