Criminal (Taekook ff)

Prológus

Jeon Jungkook vagyok és már egy éve itt vagyok a kiskorúak börtönében. Azért kerültem ide mert megöltem a nevelőapám. De nyomós okom volt rá. Egyfolytában vert és szexuálisan is zaklatott. Anyámat ez nem érdekelte így kénytelen voltam saját magam elintézni az ügyet. Minden 13 éves koromban kezdődött. Három évig bírtam. 16 évesen kést ragadtam és álmában leszúrtam. Anyám persze azonnal rám hívta a rendőröket. Életfogytiglant kaptam, szóval 18 éves koromban átszállítanak, majd a felnőtt börtönbe. Addig még van egy éven ebben a javító intézetben.

Egyébként sokkal roszabb, mint gondoltam. Rendszerezve vagyunk. Van egy nagy udvar ahová ki szoktak minket engedni. A bal oldali háztömben vannak azok a gyerekek, akik ki fognak innen jutni. A jobb oldaliban pedig a hozzám hasonlók, akik már többet nem élhetnek rendes életét. Bár innen is szoktak kikerülni gyerekek. Van az a pénz összeg, ami miatt kiengedik őket. Viszont velem ez nem fog megtörténni. Senki nincs aki fizetne annyit, hogy kiengedjenek.

Ami a napi rutinomat illeti, az valami borzalom. Hétfőtől péntekig természetesen nekünk is iskolába kell lenni. Nem értem minek, ha úgyse megyünk el innen. Nem elég csak azoknak akiket egyszer majd kiengednek? Amúgy ezt az iskolát úgy képzeljétek el, hogy ez az az épület ami össze köti a bal és a jobb oldali háztömböket, szóval nem kell messzire menni. Mondjuk nem is engednek ki minket a kerítésen kívül.

Ami pedig a hétvégémet illeti, befognak valami munkára. Főzni, mosni, takarítani. Semmi érdekes, bár egy év alatt már nagyon meguntam. De talán ami a legjobban idegesít az az, hogy a bal oldali szárnyban kevesebb az őr, mint itt. Érthető, hogy ott ahol többnyire gyilksosok vannak sokkal több van, de attól még idegseítőek. Nappal minden folyosón van négy darab, este pedig csak kettő.

Szobatársam nincs, mivel senkit nem tűrök meg magam mellett. Persze haverjaim vannak, de nem vagyok velük olyan jóba, hogy osztozzak egy szobán. Sokszor le is rázom őket és inkább vagyok egyedül. Vagyis egészen addig így gondoltam, mígnem egy új fiú nem érkezett az intézetbe.